Let me know BTS ff

IV. Fejezet

Kim szemszöge:
- Gyerekek! – kiáltozott J-Hope.
- Mi az? – kérdezte Namjon unottan.
- Menjünk vidámparkba! – ugrándozott a mi kis „Reménykénk”.
- Nekem nyolc – vontam vállat.
- Mi nyolc? Mert nekem kilenc – jött le V röhögve.
- Megyünk a vidámparkban! – ugrált továbbra is Hope majd karon ragadta Taet és együtt ugráltak tovább.
- Hova megy ki? – kérdezte Kook.
- A vidámparkba! – ugrott a nyakába az a két nagy gyerek.
Végül már hárman ugrándoztak. „Na, jó… és ezek idősebbek és érettebbek nálam… mondjuk csak kettő, de akkor is…” – fogtam meg a fejem, de nem csak én hanem Ash is. Végül negyedóra kisbuszozás után megérkeztünk. Persze hogy a fiúk kapásból a hullámvasutat szemelték ki.
- Srácok én erre biztosan nem ülök fel! – kezdtem tiltakozni.
- De miért? – kérdezték kiskutya szemekkel.
- Tériszony – jelentette ki Ash.
- Leszarom! – kiáltották egy emberként és elkezdtek a hullámvasút felé húzni.
- Neee! – kiáltoztam és rúg kapálóztam.
Sajnos ezzel semmit sem értem el ugyan is a következő pillanatban már a vasút kocsijában találtam magam.
- Öveket becsatolni – kacsintott a mellettem ülő V.
- De nincsenek is övek. Ááá! – sikítottam, mert elindult a kocsi.
- Semmi baj – ölelt magához TaeTae. Fejem a vállába fúrtam és szorosan átöleltem, amire ő a hátamat kezdte el simogatni. A szívemet melegség járta át, amin akaratom ellenére is elmosolyodtam.
- Kim. Nyisd ki a szemed.
Úgy tetem, ahogy mondta. Lassan kinyitottam és elém tárult a gyönyörű kilátás. Persze szorítottam az ölelésen, de a végére már élveztem.
- Hát ez király volt! – ugrándoztam örömömben.
- Na, ugye hogy ugye – mosolygott a mellettem sétáló Tae.
- Nagy gyerek – rázta a fejét Ash.
- Tiszteld az idősebbet! Mellesleg te is sikítottál – húztam gonosz mosolyra az ajkaim.
- Chh… de nem akkorákat mint te.
- Nem csak nagyobbakat – nevettem el magam.
- Kísértet kastély! – kiáltotta Jungkook. – Menjünk be! Léci! – könyörgött kisfiúsan.
- Oké oké – simogatta meg a fejét Jin.
Nekem nem volt ellenemre a dolog. A kastély valami elképesztő. Minden tök élethű. Ash nem egyszer ijedt meg ilyenkor hozzábujt a mellette sétáló Kookhoz. Én persze csak diadalmasan mosolyogtam rajtuk. Örömködésemből egy előugró babú és a nyakamba ugró V zavarta meg.
- Bazd meg V nehéz vagy – mondtam miközben a lábaim összerogytak és el taknyáltam a fiúval együtt.
- Nem is… - biggyesztette le ajkát.

Ashlee szemszöge:
„Kísértete kastély mi? Miért ver az Isten?” – gondoltam magamba. Félre értés ne essék, elviselem a vért… de félős vagyok, főleg a horror tud kiakasztani. Szinte minden vacaktól megijedtem. Ennek az volt az eredménye, hogy hozzábújtam a mellettem sétáló személyhez, aki jelen esetben Jungkook. Hirtelen egy nagy csattanásra lettünk figyelmesek majd a hang irányába fordultunk. De nem volt ott semmi ezért lejjebb néztünk és Kimmet meg V-t találtuk a földön, amin mindenki nevetni kezdet. Miután sikeresen kijutottunk a kastélyból Namjoon kezdet el beszélni, de senki sem figyelt rá…
- Kölykök! Ha nem maradtok kussba esküszöm, haza megyünk! – kiáltotta el magát mérgesen. Erre mindenki csöndbe maradt.
- Na, szóval mindenki kap két órát, amikor azt csináltok, amit csak akartok, utána megyünk, dodzsemezni.
- Jeee Kim, Ash, Süti, menjünk fotózkodni! – ragadott karon minket V majd elkezdet szaladni a doboz felé.
Végül alig készült vagy 2 normális kép, de nem ez a lényeg. Aztán külön váltunk Kimméktől mert Tae kitalálta, hogy leveri öt célba lövésben. Mi addig felültünk az óriáskerékre ahonnan gyönyörű szép kilátás nyílt a vidámparkra. Utána meg hívott egy fagyira, amit az Istenért se hagyta, hogy én fizessek. Miután megettük a fagyit meg láttam a körhintát majd megfogtam Jungkook kezét és elkezdem rohanni ő nem szólt, semmit csak futott utánam. Meg még rengetek mindent megnéztünk meg és próbáltunk ki. Már csak 15 perc maradt a találkáig, amikor összefutottunk Kimmékkel. Persze engem elkapott a röhögő görcs, mert V fehér cicafüleket viselt mondjuk cukin nézet ki benne, de úgy láttam nem mintha nagyon zavarta volna a dolog.
- Veled meg mi történt? – kérdezte Kook nevetve.
- Megnyertem neki célba lövésnél és mivel elvesztette a fogadást ezért egész nap ezt kell viselnie – mondta Kim két nevetés között. Kooknak hirtelen eszébe jutott valami és felém fordult.
- Menj, előre velük mindjárt utánatok megyek – mondta majd elrohant.
10 perc múlva visszatért és nagyon rejtegetet valamit. Elém lépet és előhúzott a háta mögül egy krémszínű fekete csokornyakkendős óriásmacit.
- Ez a tied – nyomta a kezembe. Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam. Majd elfogattam és szívemet egy ismeretlen, de jó érzés járta át. Nagyon örültem az ajándéknak persze Kookie kapott néhány kellemetlen beszólást a többiektől. Szegényt annyira sajnáltam, de szerencsére a többiek hamar leszálltak a témáról. A dodzsemezés és a haza út érdekes volt a macim miatt, de élveztem minden percét. Este pedig a macimat ölelgetve aludtam el.

Sziasztok, meg hoztam a negyedik fejezetet is. A helyesírási hibákért elnézést kérek próbáltam oda figyelni rájuk. Ha tetszet kommenteljetek vagy voteoljatok.