Let me know BTS ff

V. Fejezet

Ash szemszöge:
Reggel hangoskodásra keltem. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és a telefonom után nyúltam. Mikor meglátta, hogy mennyi az idő olyan gyorsasággal pattantam ki az ágyból amennyire csak tudtam. Majd elviharoztam ruhát keresni utána pedig a fürdőbe. Miután végeztem elindultam lefele a kiabálás egyre hangosabb lett. El se tudtam képzelni, hogy min balhéztak össze ennyire, de mikor megláttam már mindent értetem. V, Jimin, Jungkook és J-Hope veszekedtek még pedig azon, hogy ki következik a játékban. Hirtelen Kim is ott termet és ő is elkezdet velük vitatkozni még pedig azon, hogy ő is szeretne játszani. Váratlanul TaeTae megfogta Kim kezét és az ölébe rántotta. Kim feje olyan vörös lett, mint a paradicsom persze V is elpirult egy kicsit, ahogy láttam. Majd kijelentet, hogy ők ketten lesznek egy kontrollerrel. Természetesen én ezen egy jó ízűt mosolyogtam ezek után elindultam a konyha felé ahol Jin sürgőt forgót. Leültem az egyik bárszékre és elkezdtem nézni, ahogy rohangál a konyhába. Egy kis idő után felálltam és oda sétáltam mellé, amit láthatóan nem vett észre annyira lefoglalta az, amit csinál.
- Jin segíthetek valamiben? – kérdeztem meg tőle, amire kicsit nagyon megijedt, mert elég nagyot ugrót, amin én csak nevetni tudtam.
- Ash tudod, menyire megijesztettél – tette a szívére a kezét. - Amúgy nem kell, semmiben segítened megoldom egyedül is addig nyugodtan csatlakoz a többiekhez.
Én csak bólintottam egyet és elindultam a többiekhez. Mikor oda értem szinte észre sem vettek annyira bele merülve a játékba.
- Ohh csak nem felkeltél csipkerózsika? – kérdezte J-Hope mosolyogva.
- Nem alva járok szerinted és nem vagyok csipkerózsika, mert az…
- Suga! – kiáltották egyszerre.
Mind annyian hangos nevetésben törtünk ki. Utána pedig rá vetődtem a kanapéra és elkezdem nézni, ahogy a többiek, játszanak. Még egy darabig nézem őket majd Jimin felajánlotta, hogy ha akarok, játszhatok helyette egy kicsit. Én csak bólintottam egyet és a kontrollelért nyúltam. Majd elkezdünk játszani a Call of Duty: Advanced Warfare-el. Már jó ideje játszottunk vele mikor hirtelen Jungkook bele feküdt az ölembe, amitől én nem kicsit lepődtem meg. Ami miatt el is vesztetem a játékot és arról ne is beszéljünk, hogy milyen vörös lett a fejem tőle. De Kookiet láthatóan nem zavarta a dolog, mert elég kényelmesen elhelyezkedet az ölembe majd kinyitotta a szemét és mélyen a szemembe nézet én meg elvesztem az ő mélybarna szinte már fekete szempárjában. Ezt követően pedig csak mosolygott egyet egy kis pírral az arcán. Majd Jimin visszakérte a kontrollert én pedig Kookie haját kezdtem el birizgálni. Annyira belemerültünk a játéka hogy azt se vettük észre mennyi az idő.
- Kész a vacsora! – ordította Jin.
Mi mindagyian egy emberként pattantunk ki az kanapéból és teremtünk az asztalnál. A vacsora isteni Jin még mindig nagyon jól főz. A továbbiakban jól szórakoztunk a fiúk szokásosan hozták a formájukat, amivel persze nincs semmi baj így legalább nem unalmasak sem az étkezések sem a napjaink, mert mindig ki találnak valami hülyeséget. Sajnos ma én voltam a soros a mosogatásban. Lassan oda csoszogtam a mosogatóhoz és hozzá kezdtem. Egy kis idő után két kart éreztem meg a derekamnál és szorosan magához ölelt. Ijedtemben azt se tudtam mit csináljak. Majd hátra néztem és Jungkookkal találtam magam szembe.
- Jun-Jungkook te még is mit csinálsz? – dadogtam rák vörös fejjel.
- É-én csak meg akartalak ölelni. Ugye nem baj? – kérdezte és közben a fejét a vállamba fúrta.
- Ne-nem csak máskor szólj, mert nagyon meg ijesztettél.
- Sajnálom.
Egy pillanatra sem engedet el úgy szorított magához mint ha attól félne, hogy ha elenged, akkor elveszít. Miután kész lettem a mosogatással szembe fordítót magával és a fejét visszahajtotta a vállamra egy jó darabig még úgy voltunk majd hirtelen egy mély levegőt vett és meg szolalt.
- Ash – emelte rám a tekintetét. – Soha ne hagy magamra.
Én abban a pillanatban lefagytam és csak a velem szembe álló srác szemébe tudtam nézni. Mire bármit is válaszolhattam volna addigra már késő volt.
- Csak vicceltem – nevetet fel Kook és barátságosan bele bokszolt a vállamba. Majd sarkon fordult elment engem ott hagyva a gondolataimmal. Még egy jó darabig ott álltam egyhelyben és csak magam elé tudtam nézni. Nagy nehezen erőt vettem magamon és elindultam. Miután felértem a fürdőbe vettem az irányt lezuhanyoztam utána pedig befeküdtem az ágyba. Szinte egész este csak forgolódtam, mert egész végig azon kattogott az agyam, hogy Kookie miért mondta azt meg azon, hogy tényleg csak viccnek szánta. Majd az éjszaka közepén elnyomott az álom és onnantól kezdve reggelig aludtam.

Sziasztok, meg hoztam az ötödik fejezetet is. A helyesírási hibákért elnézést kérek próbáltam oda figyelni rájuk. Ha tetszet kommenteljetek vagy voteoljatok.