24 nap 24 történet: Karácsonyi kihívás

20.nap: Virtuális valóság 1.rész (Miraculous)

Meglendítve a yoyót felugrottam a tetőre, majd miután végigfutottam a cserepeken, átugrok a következő tetőre. Így tartok Párizs külső negyedére, ahonnan a zajokat is hallottam. Aggodalmam nem múlt azóta se, mióta kiléptem az iskola épületéből, sőt nem is tudok koncentrálni az egészre. Hogy lehettem ilyen bolond és naiv? Egyértelműnek kellett lennie, hogy Adrienn más valakit szeret, és nem engem. Jeszus, már megint rá gondolok, miközben Párizs számít rám! Ilyen nincs...

Végül megálltam egy sorháznál, és lenéztem az utcára. Az egyik földszinti házból sűrű sötét füstfelhő szállt ki, miközben a környékén fekete vezeték cafatok volt mindenhol.

- Bogárkám!

Milyen jó volt Adriennel a bajnokságra felkészülni... bár akkor is rákérdezhettem volna, és akkor nem raboljuk egymás idejét... Na jó, küldetésen vagyok, arra kellene összpontosítani, nem Adriennre.... Na jó, letörlöm a könnycseppjeimet, ennek tényleg nincs itt az ideje.

- Katica, jól vagy?

Macskára néztem, mert persze ekkor veszem észre, hogy a fiú itt van, nem előbb. Csak az a kérdés, hogy mióta áll itt mellettem, és nézi azt hogy mindjárt sírva fakadok.

- Persze! – vágtam rá azonnal. – Foglalkozzunk az akumával.

Mielőtt még megvárnám Macska további kérdéseit a lelki állapotomat illetően beleugrok a sötét füstbe, hogy megkeressem az akumát. Sokan azt mondják, hogy jobb ilyenkor ütni valakit, hogy levezessük a stresszt... Na ezt pont megtehetem Katicaként.

Körülnéztem a szobába, de a sűrű füstön kívül semmit se láttam, így a társamat se. Talán még se volt túl logikus lépés ez...

Meglendítettem a yoyómat, remélve, hogy a füstöt eltudom oszlatni, de hiába a légáramlatnak a füst még mindig jelen van. Előreléptem párat, és közben újból körülnéztem, biztos kell valakinek itt lennie... Nem hagyhatom, hogy Adriennt bántsa... Na ne már. Megint rá gondolok, ez esélytelen.

Éreztem, ahogy a lábam valami vezetékben megakad, és Marinettesen hasra vágodtam... Hiába a hős ruha, újfent béna voltam, szuper... Várjunk csak... Felemeltem a kezem, és ebben a pillanatban vált nyilvánvalóvá, hogy a vezetékek elkezdtek körbetekerni, mint egy kígyó. Hiába nyúltam a fegyveremért, kiverte a kezemből, és teljesen összekötözött.

A füst ekkor szállt fel körülöttem, és tartott tisztes távolságot tőlem. A vezetékek, amiket eddig nem láttam emlékeztetett valamire, de nem jutott eszembe egyáltalán, hogy mire.

Nem messze tőlem megláttam Macskát, aki hasonlóan csapdába esett, de persze nála rosszabb volt a helyzet. A tenyere magasban volt, és pont úgy tekeredett a vezetékek, hogy meg se tudja mozdítani, hogy használni tudja a Macskajajt.

Padhelyzet, és ez mind miattam van. Nem tudtam odafigyelni, se Macskára, se Adriennre, és most csapdában voltunk. Léptek zaja terelt újból vissza a valóságba.

- Megvagytok, Katica és Fekete Macska... A talizmánjaitok, az enyém!

Nem kellett sokat gondolkoznom, hogy ez csak az akumatizált emberünk lehet, és így pár percen belül megszabadít a talizmánjainktól... hacsak...

Macska kitekert karral megfogta drótot, és azonnal elporlasztotta azt, gyorsan próbált cselekedni, felkapta a botját, majd elindult felém, de újabb vezetékek indultak felé, ami újabb csapdát jelentett. Akármennyire is szépítjük a helyzetet, ebből nem tudunk kiszabadulni, kivéve Macska, és neki az a legfontosabb hogy ne szerezze meg a talizmánokat.

- Macska, vidd el a talizmánomat! Fuss! – Éreztem, ahogy a fejemre valami szemüveg került, amitől kezdtem elveszíteni az eszméletemet. – Tikky, pöttyöket...

Utolsó pillanatban még éreztem, ahogy Macska a fülbevalómért nyúlt, majd a gyűrűjéhez nyúlt, de következőleg elvesztettem az eszméletemet.

- Üdvözöllek New York citybe! – szólalt meg egy gépi hang, és így kinyitottam a szemem.

A testem egyben volt, persze újból Marinette voltam, és ez igazán zavart. Nem tudtam, hogy Macska megmenekült, vagy Tikky Halálfejhez került, csak azt tudtam, hogy ... valahol voltam.

Fölálltam, és ránéztem egy pultra, amely csak egy elektronikusan kivetült billentyűzetet tartalmazott, amin várták hogy megadjam az user nevemet. Mi ez egyáltalán? Körülnézve nem láttam a billentyűzeten és a feliraton kívül mást.

- Rendben, úgy tűnik hogy megint valami gamer elméjébe kerültem. Nincs se szerencsetalizmán, semmi. Csak én.

Mielőtt még hozzányúltam volna a billentyűzethez, azonnal megjelent egy név, tippelhetettek mi volt benne. Naná hogy Katica. Így maradj rejtve...

- Kedves Katica, a kaland most kezdődik!

A billentyűzet eltűnt, és helyette egy komplex ruhatár jelent meg, ami közül ki kellett választanom hogy mit viseljek. Belekellett mennem a játékban, így kiválasztottam egy kényelmes, mégis rövid ruhát, amiben tudtam gyorsan mozogni. Nem tudtam eldönteni, hogy milyen játékba keveredtem, és ezt hogyan fogom megoldani Tikky nélkül, de válaszokat akartam...

Miután minden megvolt, hirtelen eltűnt a pult, és a sötétségből, világosság lett, és már semmit se láttam.

e