24 nap 24 történet: Karácsonyi kihívás

23. nap: Mindig azt a legnehezebb észrevenni, ami előtted van (Miraculous)

Sziasztok!

23. napon egy picit egyszerű, de mégis romantikus szálú novellát akartam készítetteni, amely picit közelít a karácsonyi témához. Kicsit elnézést a rövidsége miatt, de a vizsgáim miatt nincs igazán időm írni, befejezem a kihívást, és visszaterelem magam a Macska lábnyomára, holnap pedig érkezik az utolsó fejezet a kihívásra 😊

Hideg decemberi éjszaka volt, amikor Macska ismételten az Eiffel torony tetején töltötte az éjszakát, mert úgy mint tavaly is, apja eltűnt karácsony előtt és nem jött elő. Ez elkeserítette, és tombolás helyett, inkább az utcán töltötte az éjszakát.

Ahogy az embereket figyelte eszébe jutott az elmúlt évek tapasztalatai, és persze Katica is. Csodálatos lány, de már nem őt szerette, hanem Marinettet. A kedves, bár dadogos lány mindig körülöte volt, Adriennhez nem igazán tudott szót váltani, de Macskaként egészen más volt a helyzet. Egyre többet találkozott a lánnyal, és úgy érezte, hogy talán kölcsönös a kapcsolat. De egy gond volt az egésszel. Félt ha kiderül kicsoda valójában, akkor a lány elutasítaná...

Miközben az égett nézte, érezte, ahogy a ruhája átfagyott, és már ő is fázott, de mégse akart haza menni, mert az üresség érzette nem csökkene.

- Szia, Macska! – szólalt meg mögötte Katica. – Mit keresel kint ilyen késői órákban?

A fiú hátrafordult, és Katicára nézett, aki jókedvű volt.

- Ezt én is kérdezhetném, Bogaram.

- Láttod lent az oszlopnál egy lányt? Ő a Katicablognak a szerkesztője, és legalább húsz percre próbálja kideríteni, hogy miért vagy itt fent.

Macska lenézett és meglátta Alyát, ahogy lentről figyeli őket. Eléggé kínos, hogy nem vette észre osztálytársát, hogy éppen kint van a parkba, pedig rég óta kint van.

- Csak kijöttem gondolkodni. Jobbnak gondoltam az éjszakát Párizs utcáin tölteni, mint bent a négy fal között.

- Nincs családod? -lepődött meg Katica.- Bocs, semmi közöm nincs hozzá....

- Semmi gond, Bogaram. Örülök, hogy valakivel beszélhetek. Az édesanyámat elvesztettem, apám él, de nem igazán foglalkozik velem.

Bár egy pillanatra megfordult Adrienn fejébe, hogy ezt nem igazán kéne elmondania Katicának, mert véletlenül felismerné, de azonnal elvetette. Egy a millióhoz,hogy Katica ismeri a magánéletben, és különben is, legalább beszélhet valakinek erről, és ez mindennél fontosabb volt.

Katica Macska felé sétált, majd ő is felült a korlátra.

- Sajnálom, nem tudtam. Ha apáddal nem tudod ezeket a napokat, töltsd a barátaiddal, vagy a barátnőddel. Egy ilyen jóképű Macskának biztos van egy szíve hölgye.

Macska elnevette magát, mert Katica ismételten jobb kedvre derítette. Igaza volt, vannak barátai, akik mindig is mellette voltak. Marinette, Nino és Alya.

- Barátnőm még nincs, sajnos.

- Sajnos? Biztos van egy lány, aki tetszik. Jól sejtem?

- Igen, van. De nem tudom, hogy mondjam el neki, mit érzek.

Katica egy pillaantra megdermedt, de zavaradottságát azonnal eltűntette, mielőtt még Macska észrevennié.

- Nehezen tudom elhinni, hogy a flörtölös Macska nem tud elcsábítani egy lány szívét. Vagy nem szeretne?

- Nem tudom, Katica. A lányt ismerem álarc nélkül,de akkor máskép viselkedik velem, amikor Macska vagyok. Félek, hogy nem tudna elfogadni, és eltolna magától. Bár ezt biztos nehéz elképzelni.

- Dehogy, Macska – nevette el a lány magát. – Megértelek, én is hasonló cipőbe járok... vagyis jártam. De sajnos nem lepleződhetünk le senki elől sem. Miért nem próbálod meg magánszemélyként megkérdezni őt, vagy közelebb kerülni hozzá?

- Nem tudom, Katica. A lány mindig dadog a közelembe, és nem értem miért. Lehet, hogy ideges, amiért a közelébe vagyok, és ezért nem akar szóba állni velem. Lehet, hogy még mindig haragszik rám, amikor próbáltam a padjáról a rágót leszedni. Macskaként pedig kedves velem...

Katica ránézett Macskára. A történet, a leírások pontosak voltak... annyira, hogy magára ismert. Macskával mindig közvetlenül viselkedett, és egyre közelebb került hozzá... de... volt egy fiú, akivel nem tudott beszélni, mert fülig szerelmes volt belé. Csak miatta nem jött össze Macskával, de most úgy tűnt... De hisz lehetetlen.

- Katica, jól vagy?

Szóval ki kell derítenie, hogy igaz a teória, és erre csak egyetlen egy ötlete lenne. Igaz, hogy Tikkynek tett igéretét megszegné, de kíváncsisága túlságosan is erős volt. Különben se tenne semmi rosszat.Ha tévedne, akkor Macskának a történet nem fog semmit se jelentenie.

- Igen, Macska... Megértelek, én is hasonló helyzetben vagyok. Amikor először találkoztam vele, akkor azt hittem hogy olyan mint az első barátja, de ő kedves volt. A szakadó esőbe a kezembe nyomta fekete esernyőjét, és bocsánatot kért egy olyanért, ami miatt nem is ővolt a hibás. Ekkor szerettem bele, de nem tudtam elmondani az érzéseimet, mert féltem. Amikor Katicaként találkoztam vele, ő is kedves volt velem, sőt úgy éreztem, hogy szeret is, de bátorságom nem lett. Dadogtam civilként előtte, és még telefonon se mertem elhívni moziba.

Macskában megállt az ütő, ahogy Katicát hallgatta, és nem mert hinni a fülének. A történet odavágott... Marinette re illett az egész, és ezt nem merte elhinni.

Katica remélte, hogy reagál valamit Macska, de miután több percig várt, utána feladta, és megfordult a korláton, és leugrott róla. Talán tévedt, és nem Adriennel beszélgetett. Biztos ezért se dadogott most, mert nem Adriennel állt szembe, és ezt a teste is tudta.

- Várj, Katica!

Mielőtt még Katica elköszönt volna, Macska elkapta a kezét, és visszrántotta a korláthoz, ahol már a srác is állt a korlátnál, és várt.

Katica megfordult, és várt. Macska úgy tűnt hogy totálisan lefagyott, és nem tudott megszólalni, és ez Katicára is igaz volt.

- Macska? Jól vagy?

Előfordulhat, hogy tényleg Marinette lenne, Katica? Katicáról lemondott, hogy Marinettetel legyen, de...

- Hogy nem vettük soha észre egymást, Marinette?

Marinette szívében megállt az ütő, és azt hitte, hogy rosszul hallott... Macska a nevén szólította, felismerte... Egyik szeme sírt volna, másik pedig öröm könnyeket hullajtott.

- Mindig azt a legnehezebb észrevenni, ami előtted van, Adrienn.