Unexpected Beauty [KookV]

5. rész

19841031

Jeongguk dideregve állt a sarkon, végtagjaival saját magát ölelve, hátha enyhíthet a kegyetlen szellőn, mi minden lelkiismeret-furdalás nélkül furakodott be a fiú inge alá, gyöngéden, mégis intenzíven végigsimítva annak kidolgozott hasfalán, ezzel libabőrt váltva ki belőle. A fiú délutánja egy se perc alatt elillant, akárcsak egy illúzió, hiszen miután anyukájának elújságolta a jelmezes bulit, az idősödő nő teljesen bezsongott, így a fiúnak nem volt kibújási lehetősége; segítenie kellett a jelmeze elkészítésében, ami végül az Indiana Jones-ra esett. Így jelenleg a fiú egy veszkó csizmában álldogál, míg testét egy koptatott ing fedi, melynek első pár gombja ki volt gombolva -enélkül nem lenne Indiana Jones-, míg lábait egy egyszerű nadrág fedte, melyre egy rögtönzött pisztoly tarsoly volt felfüggesztve, s kezében egy összeeszkábált ostor pihent.

Hatalmas, csillogó íriszei ide-oda cikáztak, hátha előbb meglelheti barátait, ám csalódnia kellett; a hatalmas embertömegben esélye sem volt, hiszen nagyon sok csemete járta az utcákat édességek után kutatva. Egy halovány mosolyképződményt engedett meg magának, hiszen hiába ki nem állhatta ezt az ünnepet, örömteli ereklyéje volt a legelső csoki gyűjtéséről; A járdaszegélyen ücsörgött, hangtalanul hullajtva gyémánt könnyeit, hiszen pár felsőbb éves kihasználva fölényüket, elvették a kis Jeongguktól a nyalánkságokat, majd le is taszították őt a földre, miután ádázul kinevették. Rosszul esett az alig hat éves fiúnak ez a cselekmény, s akarata ellenére kezdett halkan pityeregni, ám egyszer csak helyet foglalt valaki mellette. Könnyáztatta pilláival azonnal felnézett, de nem tudta, hogy ki foglalt helyet mellette, még azt sem tudta megmondani, hogy kisfiú vagy kislány, hiszen egy lepedő szolgált jelmezéül, s csak látó szervénél volt kivágva a textília; hatalmas, mesebeli boci szemei voltak. Jeongguk értetlenül tekintett a másikra, míg végül az csak kibújtatta kicsi kacsóját a hófehér anyag alól, és egy marék csokit és cukorkát szórt a fiú kezébe, hogy azután egy szó nélkül eltűnjön az estében, bizonyára tovább folytatva útját.

- Megtaláltad az elveszett frigyláda fosztogatóit, Jones? - hallotta meg maga mögül Yugyeom hangját, majd ezután karját is megérezte nyaka körül, minek következtében egy mérsékelt nevetést engedett meg magának. - Vagy nem? Azért tűntél ennyire elvarázsoltnak?

- Hagyjál már - rázta le magáról kacagva a fiú, barátja karjait, melyek úgy fonták őt körbe, mintha csak egy polip ejtette volna őt rabságba, majd végigmérte a másikat tetőtől-talpig: testét egy barna szövetnadrág takarta, míg felül csupán egy bőrdzsekit viselt, mely szigorúan látszani engedte kidolgozott mellkasát, kezében pedig egy műanyag pisztoly foglalt helyet, s fején egy fekete napszemüveg pihent, minek láttán azonnal felismerte: Terminátor. - És te, Sarah Connort-t?

- A bulin vár rám, hidd el - húzta ajkait csibész vigyorra, majd egyenesen az érkezők felé fordult, akik nagy zsivajjal érkeztek meg. - Te most komolyan beöltöztél Leia hercegnőnek, Jaehwan?

- Mi bajod van? Tök dögös vagyok - mérte végig magát, igencsak délcegen, melyet az egész társaság jókedvvel nyugtázott, majd végleg elindultak a megadott címre.

Hamar odaértek a helyszínre, melyet akár csukott szemmel is megtaláltak volna, hiszen a muzsikaszó fülsüketítően dübörgött, s a nyílászárókon keresztül fények hada, áradata vetült ki az utcára, ezzel a szabad ég alá is felettébb jó derültséget varázsolva. Amint az ajtóhoz értek, megnyomták a jobb oldalt pihenő csengőt, s igen kevés bizodalmat fűztek ahhoz, hogy a hatalmas mulatság közepén valaki netalántán meghallja a klasszikus szólamot, mégis sikerrel jártak; a lapokat osztogató lány már kissé illuminált állapotban tárta ki a merev falapot, s varázsolt magára egy elbűvölő mosolyt. Gond nélkül bejutottak mind, még Jeongguk is, akinél nem volt meghívó, ám a lány még az alkohol tartalmú nedűk ellenére sem felejtette el az iskola egyik leghelyesebb fiúját, így rendkívüli készséggel engedte be szerény hajlékába.