Unexpected Beauty [KookV]

12. rész

19841113 – hétfő

- Ébresztő! – egy női hang szelte át a szoba eddigi csendjét, ezzel felébresztve az ágyban fekvő fiút. – El fogsz késni az iskolából.

Ezzel el is hagyta a szobát, hogy tovább készülődhessen munkába. Taehyung hunyorogva nyitotta ki szemeit, körül nézve a helyiségben – nagy volt a rumli. Felülve ágyában pillantott órájára, ami igazolta a tényt, valóban késésben volt.

Kipattanva ágyából egyenesen az ablakhoz sétált, ahol elhúzva a függönyt, szemei meglepetten nyíltak tágra; leesett az idei év első hava. Gyönyörű volt, ahogyan minden hófehérben úszott. Taehyung szerette a telet, még ha a zord időjárást nem is kedvelte.

Boldogan sétált szekrényéhez, ahonnan előhalászva vastagabb ruháit, felöltözött. Ugyan nem az időjárástól volt ennyire jó kedélyű, de az is közrejátszott. A fiú a hétvége miatt volt ennyire kellemes hangulatban – sosem volt ilyen napja még senkivel, mint Jeonggukkal. Pironkodva gondolt vissza, mennyire is jól nézett ki a másik abban az ingben. Abban az átkozott ingben.

Taehyung még magának sem merte bevallani, de igenis érzelmeket kezdett táplálni a másik felé – ugyan még kezdetlegesek voltak, de akkor is ott bújkáltak. Pedig Taehyungnak nem szabadna; csak szívfájdalmat szülne.

Jeongguk eközben már a kocsiban ült, anyukája mellett, az elmosódott tájat figyelve, somolyogva; ő is a hétvégére gondolt. Még talán sosem volt ennyire felszabadult bárki társaságában, de Taehyung mellett könnyű volt neki. Önmaga lehetett mellette.

A járműből kiszállva, egyenesen az iskola felé vette az irányt, hiszen nagyon hideg volt. Beérve az épületbe, azonnal megpillantotta barátait, és amint tekintete összeakadt Yugyeoméval, mosolyogva indult el feléjük. A fiú viszonozta a gesztust, majd amint Jeongguk mellé ért, átvetette vállán karjait, közelebb húzva magához.

- Csá, cimbi – Yugyeom csak ennyit mondott, majd egyik barátja élménybeszámolóját hallgatta tovább a hétvégéjéről.

- Komolyan mondom! – hevesen gesztikulálva magyarázott. – A saját két szememmel láttam.

- Akkor az nem valami hihető forrás – Jong Woo kuncogva reflektált.

- Miről van szó? – Jeongguk érdeklődve szólalt meg, ugyanúgy átkarolva barátja vállát.

- Arról, hogy a hétvégén láttam a kis Taehyungot valakivel kettecskében vacsorázni, méghozzá egy fiúval – Jeong Ho oldalra döntött fejjel vizslatta Jeonggukot, kihívó szemekkel.

A fiú teste azonnal megfeszült, amit Yugyeom nem tudott figyelmen kívül hagyni. Érezte. Ugyan a fekete hajú arckifejezése nem mondott semmit, test beszéde annál többet.

- Ezt eddig is tudtuk, hogy az a gyerek buzi – legyintett Hyunbin. – Itt az a kérdés, hogy ki volt vele.

- Jó kérdés – Jeong Ho le sem vette szemét a másikról. – Jeongguk, esetleg valami ötlet?

Az ónix fekete hajú megrögzötten figyelte bakancsa orrát, miközben testét a fekete béklyók éppen bekebelezték. Ismét.

- Honnan... tudnám? – hangja halk volt, s nagy erőt véve, felpillantott az alacsonyabb fiúra.

- Tényleg? – kérdezett vissza, miként úgy tett, mintha tanakodna. – Csak mert mintha nekem úgy rémlene, hogy te is ott voltál. Méghozzá Taehyung mellett. Te voltál az, nemde?