Unexpected Beauty [KookV]

11. rész

19841111 – szombat

Jeongguk megállás nélkül a falon hangosan kattogó órát mustrálta. Még kora délelőtt felhívta Taehyungot, hogy közölje vele; este hatra megy érte. Ugyan Taehyung túlontúl kíváncsi volt, mégis mit fognak csinálni, hova mennek, de Jeongguk tántoríthatatlan volt. Nem akarta elrontani azt a meglepetést, hogy újabb pontot húzhat át Taehyung a listáján.

Az ónix hajú ifjú sosem idegeskedett ennyire, hogy mit vegyen fel, miképpen most. Még sosem járt ilyen helyen, főleg nem egy fiúval; ide csak szerelmes párok járnak.

Végezetül egy egyszerű farmer gatya mellett döntött, amit egy fekete inggel párosított. A haját oldalt választotta el; míg egyik felét hátra fésülte, másik oldalát hagyta, hogy kuszán szemébe hulljon. Utoljára a parfümért nyúlt, amit magára is spriccelt. Jeongguk nem értette magát... még a bulikra sem szokott ekkora hangsúlyt helyezni. Ez nem vall rá.

Ismételten az órára tekintett, ami immáron azt mutatta, negyed óra múlva hatot üt a mutató. Hamar magára kapta kabátját, és az íróasztalán pihenő kocsikulcsot is magához vette. Jeongguknak csak pár órájába telt meggyőzni szüleit, hogy a mai napra megkaphassa a gépkocsit. Noha azt nem mondta el, miért is kell neki, de a fiú már kifogástalanul tudott hazugságokkal előállni. Elég volt neki akár pár másodperc, máris eszébe jutott egy füllentés. Nem volt büszke rá, de mégiscsak ez kellett ahhoz, hogy életben maradjon.

Az előszobába lépve felvette a parkettán pihenő fekete bakancsát is, majd egy végső pillantást vetve magára a falon pihenő tükörben, kinyitotta az ajtót, és miként búcsút intett, ki is lépett azon.

Eközben Taehyung a szekrénye előtt ücsörgött, teljesen tehetetlenül. Minek után Jeongguk nem mondott semmit sem, a fiatalabb fiú nem tudta mit kéne, felvegyen. Esetleg meleg ruhát? Vagy lazább ruhát? Talán elegánsabbat? Sosem volt a divat rabja, mindig azt viselte, amihez kedve volt, még az sem érdekelte a gesztenyebarna frizurájú fiút, hogy nem illettek egymáshoz az öltözetei. Csakhogy most más volt a szituáció. Jeonggukkal fog mutatkozni, és tudja a másiknak fontos a megjelenés.

Megrázva kobakját kapott ki egy egyszerű kötött pulcsit a szekrényből, hozzá pedig egy bézs színű szövet gatyát. Szövet ez egyáltalán? Taehyung ebben sem volt biztos. A bejárat előtt lévő elmaradhatatlan piros converse cipőjét felkapva, visszament a nappaliba, és a díványon várakozott tovább.

Nyugtalan. Meglehetősen. Taehyung sosem szokott sehova menni szombatonként. Neki ez teljesen új. Mindkettőjüknek új.

Dudaszó szeli át a légkört, egyenesen Taheyung hallójáratába jutva. A fiú összerezzen a hirtelen ért zaj következtében, majd az asztalon lévő eszközre pillant; négy perc múlva hat. Barátja pontos.

Amiképpen magára tekerte a sálat, és belebújt kabátjába, kilép a nyílászárón, gondosan bezárva azt maga mögött és meghökkentetten konstatálja; Jeongguk ül a volán mögött. Nem tudja miért hitte azt, hogy szülei fuvarozzák a fiút. Nem mindenki fél vezetni, mint Taehyung.

A jármű felé sétálva a fiatalabb idegesen piszkálgatja ujjait, figyelve arra, hogy el ne essen saját lábában. Van valami abban, ahogyan Jeongguk le sem veszi róla a szemét, ahogy felé halad.

- Szia! – Jeongguk mosolyogva köszön az érkező fiúnak, minek után beszállt mellé.

- Szia – Taehyung ugyancsak mosolyogva üdvözli. – Nem tudtam, hogy tudsz vezetni.

- Pár hónapja szereztem csak meg a jogosítványomat, hétköznap pedig a szüleimnek kell a kocsi, ennélfogva, ja...

Taehyung óvatosan méri végig Jeonggukot, minek után a másik elindult az úton. Nem mondható elegánsnak öltözéke, mégis zavarja, hogy a másikon ing van. Talán neki is így kellett volna megjelennie? Vajon hová mehetnek? Vajon merre tartanak?