Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az ezüst hajú fiú lassan sétált a fekete falakkal szegélyzett folyosón. Megjelenése jelentősen eltért attól amit az emberek látnak manapság. Először is, a haja természetes ezüst színben pompázott, igéző szemeinek királykék íriszei titokzatos hatást adtak arcának. Bőrének színe olyan volt mint mikor a Nap egy enyhe csókot ejt az ember testén és tökéletes árnyalatot ér el. Tetoválásai feltűnőnek voltak. Arcán, pontosabban bal szeme alatt egy apró félhold helyezkedett el, nyakán egy szarvas agancsai voltak, melyeken kis tölgy levelek helyezkedtek el. Mellkasán pedig egy rózsa volt, minek nem volt különösebb jelentése azon kívül, hogy a fiatal nagyon, de nagyon imádta a virágot. Arra emlékeztette mikor gyerekkorában véletlenül megszúrta magát a rózsa tövis tüskélyével, és mámorral teli szemekkel nézte ahogy bíborvörös vére lassan csordogál ujján. A fiú magas volt, vállai szélesek és izmosak voltak, úgy ahogy háta és mellkasa is, mindezeket remekül kiemelte a fekete bőr dzseki és fekete póló amit a mai napra felvett. Magabiztos lépései hihetetlenül természetesek voltak. Sosem kételkedett magában. Cipőjének halk koppanásai a cseresznye padlón visszhangot vertek a falakról, melyeken néhány festmény lógott. Néhány ijedten álltak félre a fiú útjából mikor közeledett. Nem kellett mondani, élvezte, hogy félnek tőle. A folyosó végén lévő tölgyfa ajtó előtt lelassította lépteit majd megállt. Jobb kezét lassan felemelve kopogott az ajtón válaszra várva. Pár percnyi csönd után egy halk 'Szabad'-ot hallva lenyomta a kilincset és belépett a helyiségbe. A szoba falai hó fehérek voltak, melyekhez fekete bútorok társultak. Egy nagy tölgyfa asztal volt a hely hátuljában melynél egy bőrszékben egy fekete hajú egyén ült. Szemei szigorúan pásztázták az újonnan érkezett vendéget. A férfi lassan hatra dőlve a székében intett a fiúnak, hogy menjen közelebb. "Megint késtél." Szólt hideg hangon a fekete hajú és sóhajtva elrendezett pár iratot asztalán. "Hát igen, szokásom. Sosem érkezem időben." Válaszolt az fiatalabb. A férfi lassan felállt a székéből és a fiú elé állt. Szemei lassan vándoroltak pontról pontra a fiatal arcán. "Taehyung, megmondtam, hogy ne szórakozz velem. Tudod jól hogy mennyit várok el tőled..." Taehyung elmosolyodott, ő volt a kedvence mindenkinek ezen a helyen. "Tudom jól főnök és meg is teszek minden tőlem telhetőt." Mondta egy enyhe bólintással társítva. A férfi hitetlenkedve nézett az ezüst hajúra. "Oké nem mindent, de igyekszem." "Ez már jobban hangzik, mint az előző." Nevetett ő is majd megfordult és az ablakhoz sétált. Szöul forgalmas utcáit mindig élvezettel nézte. Érdekes volt látni, hogy mikre-és mikre nem képesek az emberek a túlélésért. "Szóval...Miért hívtál Yoongi?" Az említett hátra pillantott a válla felett, majd vissza az utcára, mintha várt volna valamire... "Megmondtam hogy ne hívj így." Mondta komoly és hideg hangon. "Jó jó, de most egyedül vagyunk...na mond mivan." Yoongi sóhajtott és ráhagyva a fiatalabbra, újfent intett neki hogy jöjjön. Taehyung megállt főnöke mellett és lenézett az utcákra. Abban a pillanatban egy kávézó ajtaja kinyílt és egy gyönyörű teremtés lépett ki az ajtón. Nem lehetett idősebb Taehyungnál. Haja szinte arany színű volt, bőre tökéletesen fehér és szemei igéző barnák. "Park Jimin." Mondta Yoongi, majd követte szemével a fiú mozgását. "Észre vettem...mit akarsz mit csináljak vele?" Kérdezte Tae, miközben megtördelte ujjait. Yoongi lassan elhátrált az ablaktól és visszaült a bőrszékbe. Taehyung követte őt és megállt az asztal előtt. "Kínozd meg, tedd tönkre, keserítsed meg az életét...mit bánom én. Csak szenvedjen." Taehyung meglepődve nézett a fekete hajúra. Sose kapott még ennél könnyebb feladatot. "Ennyi?" Kérdezte miközben hátrálva sétált az ajtó felé. "Ennyi..." Erősítette meg Yoongi. Tae keze a kilincsen pihent, majd miután főnöke nem szólalt meg kinyitotta az ajtót és kilépni készült. "Még valami." Taehyung hátranézett. "Vigyázz vele...Egy szökevény Félvérrel van dolgod. Nem megölni kell, szenvedjen...de élve kell elhoznod majd." A fiatalabb bólintott majd kisétált az ajtón becsukva azt maga után. Magabiztos léptekkel és egy félmosollyal az arcán sétált a folyosón. 'Érdekesnek ígérkezik...' Gondolta majd beletúrt ezüst hajába és kinézete lassan megváltozott. Tetoválásai eltűntek, szemei pedig mogyoró barnára változtak. Bőr dzsekijét, és fekte ruházatát lecserélve egy egyszerű fehér pólót viselt egy vörös kockás inggel. Kinyitva a főbejárat ajtaját, kilépett a napsütéses délutánba és mosolyogva indult el Park Jimin után.
