Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A szőke fiú lassan sétált végig Szöul utcáin. Késő este volt már, sötét esőfelhők takarták el a csillagokat; bármelyik percben eleredhet az eső. Fejét lehajtva tartotta, szőke tincsei szemébe hullottak, fekete kapucnis pulcsiját mélyen az arcába húzta, így alifha felismerné majd valaki ha esetleg találkozna valakivel. Lassan három hónapja történtek az események és még mindig emlékszik a pillantra mikor menekülnie kellett az életéért, ugyanezen az utcán. Rémálmok kergették el álmait. Minden pillanatban amikor a tükörbe nézett, csak halott szerelmének képmása pillantott vissza rá. Persze, hogy magát okolta a történtek miatt, de már nem tudott változtatni a múlton.
Az utóbbi időket Busan-ban töltötte egy Jungkook nevű fiúnál, és bár Jimin maga is a városból származott, egyáltalán nem akart ott tölteni ennyi időt. Rossz emlékeket keltett benne. Viszont a fiatal megtanította őt hogyan használja az erejét úgy, hogy ne ölje meg saját megát vele. "Emlékezz, ne a dühöd vezessen." Folyton ezt mondogatta, feleslegesen.
Ő nem akart elrejtőzni, sokkal inkább bosszút állni azon, aki megölte őt. Bár ez lehetetlennek hangzott, mivel Lucifer, hallhatatlan. De mégis megpróbálja és szembe megy inkább a végzetével mintsem üljön a seggén és várjon a csodára. Ezért tért vissza ide, erre a szentségtelen helyre ahol egykor szerelme életét vesztette. Bár Jungkook figyelmeztette őt, hogy uralkodjon az érzelmein, nem tudott. Már nem érdekelte semmi, a bosszúvágy hajtotta őt, vére szinte forrt az ereiben. Három hosszú hónap alatt megtanulta uralni a nyers erejét amely bármelyik pillanatban megölhette volna őt. Szemei lilából gyönyörű arany színűre változtak, szárnyai megerősödtek és önbizalma megnőtt. Végre teljes kontrollban volt önmagával, a másik felével. Többé már nem volt az a gyerek aki menekült a múltja elől, rejtőzködve az árnyékokban hibáival együtt élve. Ideje volt bosszút állni, véres bosszút.
Az épület még mindig ugyanott állt ahonnan pár hónappal ezelőtt megszökött. Ablakait megjavították és az ajtókat lecserélték egy erősebb tűzálló anyagra, melyek elé biztonsági őröket állítottak.
Jimin tudta, hogy Yoongi várt rá. Várt arra, hogy a fiatal visszatérjen, hogy egyszer és mindenkorra elintézzék az ügyeiket. Végre eljött a nap, szembe nézhetnek egymással egy utolsó összecsapásra. Jimin határozottan indult meg az ajtó felé, a talaj talpa alatt felperzselődött. A két masszív férfi az bejárat előtt készültségbe állva vártak a betolakodó támadására. A fiú megállt tőlök tisztes távolságra és védekezően emelte kezeit magasba. "Jó estét uraim. Békés szándékkal érkeztem. A főnökkel szeretnék beszélni," mondta egy enyhe mosollyal arcán. "Az sajnos nem lehetséges, parancsot kaptunk, hogy csak olyanokat engedjünk be akik listázva vannak," mondta az egyik őr. Jimin sóhajtva lépett előre, kezeit leengedve. "Akkor úgy tűnik be kell invitálnom magamat," nevetett. Ujjainak végéből apró lilás lángok törtek elő, melyek felerősödve élve égette el a két őrt. "Gyalázatos," rázta fejét a fiú és a lépcsők felé vette az irányt. Emlékek futottak végig elméjén, ahogy Hoseok azon az estén, felhurcolta őt a hideg lépcsőfokokon. Ennyit négy évnyi bizalomról.
A tölgyfa ajtó előtt egy mély levegőt vett. Itt volt az idő szembe nézni mindazzal mi elől menekült oly sokáig. Bal kezét megemelvve lökte be az ajtót és lépett be a szobába. Mely ugyan olyan volt mint három hónappal ezelőtt. Yoongi az asztalánál ült csendben olvasott. Jimin érkezésére csak akkor figyelt fel mikor a fiatal cipője halk kopogást hallatott a cseresznyefa padlón.
"Azt hittem korábban érkezel," szólt az idősebb köszönés képp, egy felettébb ijesztő mosollyal az arcán, mintha kész lenne gyilkolni, ismét. "Nos, az őrök odalent nem voltak éppen kedvesek velem," mondta Jimin mosolyt erőltetve arcára. Yoongi nevetve állt fel, "Egy kis védelem nem árt senkinek nemigaz?" Egy pillanatnyi csend telepedett a szobára. Majd az idősebbik közelebb lépett ingujját könyökéig felűrve. "Tudod, nem szenvedett sokat. Szimplán élve égettem el őt. Egy kellemes halál ha engem kérdezel," Jimin szemeit könnyek kezdték égetni és bár sikerült visszafognia azokat, a szúró érzés a mellkasában nem akaródzott távozni. Ha talán sikerült volna akkor elérnie a nyers erejét, talán tudott volna harcolni Lucifer ellen. "Oly messze rohantál Jimin. Futottál a sorsod elől. Meg sem próbáltad megmenteni őt," nevetett Yoongi, miközben mégegy lépést tett előre. A szőke fiú rémülten vette észre a lassan száldogálló füstcsíkokat mely azt jelentette, hogy Yoongi cipője alatt a kárpit elkezdett égni. Félelem futott végig a hátán, de Taehyung emléke bevillant előtte és az ok amiért idejött. "De persze, egy Félvérnek nincsen meg az ereje, hogy harcoljon nemigaz?" "Rosszul tudod..." mondta Jimin egy enyhe remegéssel hangjában. "Valóban?" kérdezte Yoongi miközben kezei lángokba borultak és egy halk nevetést hallatott. "Akkor mutasd mit tudsz." És a szobát sötétség lepte el. Jimin hátrált néhány lépést mielőtt háta a kemény falnak ütközött. Mély levegőt véve indult el a vaksötétben, kiutat keresve. Lucifer egy halk nevetést hallatott mely visszangot vert a fekete falakon, így a fiatal bármerre fordította fejét, csak azt hallotta Jimin léptei egyre jobban gyorsultak a folyosók pedig szűkültek. 'Csak játszik az elméddel," mondta magának a fiatal. Megtorpanva, kezeit a falnak támasztva állt várva arra hogy Yoongi utolérje őt. Ami hamar meg is történt. Az idősebb vörös szemei világítottak a sötétben, mosolya rémisztően nyugodt volt a körülmények ellenére. "Nos? Hol van az a nyers erő? Drága Jimin, te minden vagy csak nem egy igazi Félvér. Megmenthetted volna őt, de nem tetted, gyenge vagy és haszontalan..." Jimin szemei arany színben villantak fel, arcán düh és szenvedés. Kezeit lilás lángok nyaldosták ahogy a föld körülötte izzott, a falakról pedig olvadt le a festék. Yoongi félelemmel teli szemekkel lépett hátra, háta a forró falnak ütközött mely megégette őt, fájdalmas kiáltást hallatott. "Hibát követtél el, nem kellett volna megölnöd őt. Ő volt a mindenem, elfogadott olyannak amilyen voltam, minden hibám ellenére szeretett és képes volt megszelidíteni engem. Szeretett és védett. De te, neked mindent el kellett rontanod mert hatalomvágyas önző vadállat vagy, a pokol ura huh?" Az idősebb nagyot nyelve kereste a kiutat személyes pokoljából melybe sosem hitte volna, hogy elkerülhet még életében.
"Min Yoongi, maga Lucifer. Jól jegyezd meg a nevem. Emlékezz a névre amely legyőzte a démonok atyját és felülmúlta őt... Jegyezd meg nevem; Park Jimin." Suttogta a démon halkan, kísértetiesen egy apró mosoly kíséretében. Az idősebb megpróbálta megvédeni magát az ellenséges fiúval szemben, hiába.
A szőkeség egy utolsó löketet adott belső erejének, majd mindent lángok nyeltek el.
