Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Nem kéne üveget robbangatnod és akkor nem lenne ez." Mondta Jimin miközben a Taehyung arcán lévő sebeket tisztogatta ki. Eközben a démon a szőke arcvonásait figyelte csodálattal, a fiú szinte tökéletes volt. Taehyung előre nyúlt kezével megérintve a Félvér nyakát ahol az égés nyomok tündököltek az első találkozásuk áraként. Jimin vissza húzódott és kérdőn nézett az ezüst hajúra. Taehyung oldalra billentve fejét sóhajtott majd mélyen Jimin szemeibe nézett. "Gyönyörű vagy, Jimin." Az említett értetlenül figyelte a démont, aki kissé idegesen viselkedett. Jimin mindennek ellenére szomorúsággal a lelkében figyelt rá, még ő sem tudta miért, és ezt igazán szerette volna megérteni. Hisz alig ismerte, szimplán csak pár órája találkoztak, ez idő alatt Taehyung elrabolta és megkínozta. "Gyönyörű vagy és ezért kellesz neki, nem azért amit tettél. Teljesen leszarja, hogy kit öltél meg vagy kit nem, a saját maga szórakoztatására kellesz neki, nem másra. Én csak meg szeretnélek védeni. Először azt hittem helyesen cselekszem azzal, hogy engedelmeskedek a szavának, de be kellett látnom, hogy hibát követtem el, így elhoztalak haza. De itt sem maradhatsz sokáig, meg fog találni és el fog vinni téged magával..." Jimin tátott szájjal hallgatta Taehyung szavait, majd félre rakta a ruhát mellyel a démon arcát törölte és ölébe ejtette kezeit. Taehyung pedig úgy gondolta, jobb hogyha csendben marad. "Ki az akinek kellek?" Taehyung halkan nevetett és szomorúan nézett Jimin lila szemeibe. "Lucifer. Neki dolgozom, sajnos. Most már megbántam mindent amit tettem az emberiséggel szemben." Jimin sóhajtva kényelmesebb pozícióba helyezte magát és beletúrt szőke tincsei közé. "Meséld el nekem a történeted kérlek. Tudni szeretném ki rabolt el." Nevetett a Félvér, ezzel mosolyt csalva Taehyung arcára, aki bólintva kezdett bele a beszédébe.
"A szüleim meghaltak amikor négy éves voltam, így a nagymamám nevelt egészen tizennyolc éves koromig. Imádtam vele élni, minden szörnyű emlék ellenére is. Mindig törődött velem és nagyon jól felnevelt, de egyszer minden jónak vége lesz. Mielőtt betöltöttem volna a tizenkilencet ő is magamra hagyott. Szöulba utaztam, hogy találjak magamnak valami megélhetést, persze sikertelenül, így az utcán laktam pár hétig. Karácsony napján találkoztam vele, Luciferrel. Nem olyan amilyennek a Biblia vagy más történelmi könyv leírja. De valóban ijesztő és határozott. A neve Min Yoongi, legalábbis így hívatja magát. Megkérdezte miért vagyok az utcán, majd mikor elmondtam neki mindent felajánlotta a segítségét, én pedig elfogadtam. Cserébe egy dolgot kért csak-" "A lelked." Fejezte be Jimin, Taehyung pedig egy lassú bólintással erősítette meg. "Így váltam démonná, a legerősebbé tett engem, azt mondta az én érdekemben történik minden. Később a legjobb barátjává lettem az ördögnek. Mostmár megbántam." Jimin halkan nézte Taehyungot. "Szerintem úgy fair ha én is elmondom mi történt." A démon bólintott és hátradőlt a kanapén.
"Anyám, ember volt, apám pedig démon. Így Félvér gyerekként születtem meg. Édesanyám belehalt a szülésbe, így apámmal maradtam. Mindig azt mondta, hogy anyám szépségét örököltem, de ez természetes volt, mert félig démon vagyok.Persze mint később megtudtam elég ritka "faj" vagyok. Nem volt rossz gyerekkorom, apámmal a mai napig tartom a kapcsolatot. Bár eléggé elhidegültünk egymástól az incidensem után. Nyilván mindenki követ el hibákat az életében, nos én... Apám sosem mondta el hova tűnt anyu, csak azután, hogy betöltöttem a tizennyolcat, így felgyűlt bennem az összes harag amit nem engedtem ki magamból idejében, és leégettem az egész szülőházam, na meg a környező utcákat, és elmenekültem, ide Szöulba... Most pedig Lucifer be akar jutni a nadrágomba, nagyszerű." Egy perc néma csönd után mindketten felnevettek, Taehyung pedig egy ölelésbe húzta a szőkét. "Ne aggódj, megvédelek. Akár az életem árán is." "Azért maradj te is életben ha lehet, meg ha már itt maradok, adhatnál pár cuccot. Meg bocsánatkérés képpen vigyél el kávézni." Ásított Jimin. "Nem vársz el egy kicsit sokat tőlem?" Nevetett a démon és Jimin hátát kezdte simogatni, aki válasz helyett csendesen aludt Taehyung karjai között.
