Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A sötét szobában lágy Waltz zeneszó hallatszott. Minden egyes hang elmúlásával Jimin egyre jobban remegett. A földön fekve megkötözve, szemei eltakarva egy kendővel, éppúgy mint szája. Ha azt mondták volna neki reggel, hogy egy bárban a földön megkötözve fogja tölteni az estét, nevetett volna. Taehyung az ágy szélén ülve nézte a szőke hajú fiút akinek arcán apró könnycseppek folytak végig. Szánalmasnak tartotta az összes emberi lényt, ám Jimin nem volt az. A Félvérek épp ugyanolyan veszélyesek voltak mint a Démonok, bár nem volt ugyanannyi hatalmuk, mégis puszta kézzel meg tudtak volna ölni bárkit. Az energiájuk felért egy atombombáéval, ha idegesek voltak; egy egész falut fel tudtak volna perzselni. A szőke egyén megpróbált felülni, ám Taehyung rálépett bokájára. Jimin felordított a fájdalomtól és még több könny kezdett lefele folyni az arcán. "Szánalmas..." Tae halkan nevetett majd felrántotta a földről áldozatát, és mosolyogva nézte ahogy Jimin arca eltorzul a fájdalomtól. "Hogy lehet az, hogy Lucifer ennyire holtan akar látni, hogy engem küldött utánad? Mit tettél, hogy felhívd magadra a mester figyelmét? Fogadjunk valami borzalmasat, sőt, annál is rosszabbat." A Félvér fiú hirtelen abba hagyta a sírást, arca megkeményedett. Taehyung furcsállva a helyzetet letépte a kendőt a szájáról, csakhogy felfedezze, Jimin mosolygott. "Miért mosolyogsz? Simán megölhetnélek most azonnal-" "De nem fogsz, nem teheted meg. Élve akar látni engem." Vágott közbe a szőke és még nagyobb mosolyra húzta ajkait, egy ijesztő mégis csábító mosolyra. Az ezüst hajú kuncogva ragadta meg a fiú nyakát és magához rántva kapcsolta össze ajkaikat egy rövid de durva csókra. Elválva egymástól Taehyung ennyit mondott, "Milyen undorító vagy..." De mégis volt valami abban a csókban ami beindította a démon belsőbb vágyait a fiú felé. Szemfedőt lassan szedte le a szőke arcáról így felfedezze, hogy Jimin szemei gyönyörű lila színben pompáztak. "Oh, szóval tényleg Félvér vagy. Nem hittem volna, hogy valaha is találkozni fogok egyel, bár a kiképzésem része volt... Mondták, hogy gyönyörűek vagytok, de ennyire, sosem gondoltam volna. Park Jimin." Jimin nagyot nyelve nézett Tae barna szemeibe, olyan jól hangzott a neve mikor kimondta azt, szinte túl jól. "Mindegy is...attól még megkínozlak." Nevetett Taehyung és érezte, hogy ez az este sem lesz különb mint a többi.
Jimin az ágy szélén ült, kezei összekötve, szeme betakarva ismét. Taehyung szájából iszonyatos szavak hangzottak el, kínzás típusok amiket 'talán' kipróbál rajta. "Mit szólsz az Égetéshez? Nekem az a kedvencem." Feltűrve ingujját megközelítette a szőke egyént, aki remegni kezdett. "Fogalmam sincs mi az, de amit eddig mondtál ez tűnik a legkegyesebbnek." Jimin egy halvány mosolyt ejtett. Egész testét kirázta a hideg mikor Tae meleg ujjai a nyaka köré fonódtak. "Hidd el, ez a legborzasztóbb. Olyan mintha magával a Mesterrel fognál kezet, és neki nem jéghideg azt elhiheted." Ezzel a mondattal pedig az ujjai elkezdtek forrósodni, olyanok lettek mint mikor a tűzbe nyúlsz, sőt annál is rosszabb. A vérfagyasztó ordítás melyet a Félvér hallatott, kísérteties volt, földöntúli. Taehyung elrántotta a kezét és fagyottan nézett a fiúra, visszhangzott a fejében a sikoly. Félelmetes volt, ördögi mégis...csodálatos. Nem a jó értelmében persze, Taehyung imádta amikor az áldozatai kegyelemért könyörögnek, vagy éppen sírnak, de azt kedvelte a legjobban mikor ordítottak, siránkoztak az életükért. Felpezsdítette a vérét és még izgatottabb lett. Taehyung a szőke egyed álla alá nyúlva felemelte a fejét, hogy szemébe nézhessen. Letépte arcáról a kendőt, és csodálattal nézte a fiút. "Gyönyörű a hangod, Jimin. Szeretném tudni mire vagy még képes." Ekkor a forróság újra végig áradt a testén, és az este még érdekesebbre kezdett fordulni. Jimin szemeiből fekete könnyek kezdtek folyni-ami természetes egy Félvérnél- de Taehyung imádta nézni ahogy szenved, így fel forrósította kezeit mégjobban. "E....elég, kérlek...e...ez f...fáj-" Jimin szinte fuldokolt a démon érintése alatt. "Persze, hogy fáj. Égetem a bőröd, mégis mit gondoltál simogatni fog?" Percek teltek el és Jimin a földön feküdt eszméletlenül, Taehyung pedig az ablakban állva egy szál cigarettát tartott a kezében, immáron démoni formájában, mosolyogva. A halk nyöszörgések a szőke ajkaiból igazán csábítóak voltak, de meg kellett fékeznie magát, ha jót akart. Lucifer mindig a nehéz feladatokat adta neki, így tudta, hogy ez sem lesz piskóta...
De, Park Jimin... Túl gyönyörű volt a szenvedéshez.
