Inhuman |Vmin|

x8x

A hétvége hirtelen csapott le. A sötét esőfelhők, a szél fújása és a folyamatos mennydörgés tökéletesen illett a hangulathoz ami a kis lakásban uralkodott, Taehyung idegesen járkált fel alá, Jimin pedig a kanapéról nézte ahogy szerelme nem bír egyhelyben maradni. Szomorú volt így látni őt.  A Démon minden erejét félre tette, emberi formát öltött, így barna tincsek takarták el sötét, szinte fekete szemeit, bőre gyönyörű napbarnított volt, de még ígyis emberfelettien nézett ki. A digitális óra hajnali fél egyet mutatott, hihetetlen lassan múlt az idő. Kínzó, feszült csend uralkodott a nappalin, míg Jimin meg nem szólalt, halkan szinte suttogva.
"Taehyung, ennek nincs semmi értelme, ha itt ülünk és várjuk, hogy utánunk jöjjön csak a vesztünkbe rohanunk, tennünk kell valamit." A szőke hangja remegett a félelemtől és az adrenalintól is egyaránt. Az említett szemei szinte megvillantak a halovány lámpafényben.
"Márpedig innen nem mozdulunk." Szavai tele voltak dühvel és irritációval, hogy Jimin kockára tenné életét, amit ő sosem engedne, feláldozná a sajátját ha tehetné de egyenlőre azt sem tudta mitévő legyen jelenleg. Taehyung megállt a kanapé előtt és szomorúan nézett szőke szerelmére. "Nem akarom, hogy bajod essen, csak meg szeretnélek védeni." Hangja most már inkább szeretetteljes volt mint durva. Egy apró csókot hagyott a szőke hajzuhatagon és elsétált az ablakok felé, ahová Jimin követte őt.
"Önzőség amit most csinálsz." Szólt a szőke de hangja halk volt és nyugodt. Karba tett kezekkel állt meg Taehyung mögött és figyelte őt. A Démon lassan fordult meg, a Félvér szemeibe nézett, majd egy apró mosolyt erőltetett arcára.
"Ennyire a halálba akarsz rohanni? Még engem is itt hagynál? Akkor menj fuss a karmai közé, légy a szolgája az örökké valóságig." Taehyung hangja durva volt és bántó, de nem törődött vele, helyette a szobájába zárta magát a világ elől. Jimin egy mély levegőt vett, felvette kabátját majd elindult az estébe, hogy szembe nézzen Luciferrel.

A szobában lévő csend, szinte felemésztette Yoongit. Hoseoknak már egy órája vissza kellett volna érnie, de mégsem ült a szemben lévő székben. Kezdte úgy érezni, hatalmas hibát követett el. De mégis, a Félvér milliókat ért, talán milliárdokat és ha a hét végéig nem adja el a fiút, akkor soha. Órájára pillantott, mely hajnali kettőt mutatott. Az utolsó értesülése az volt, hogy a Félvér egy bárban van, egyedül. Tökéletes alkalom volt arra, hogy végre elrabolhassa őt. Tudta, hogy Taehyung nem fogja végrehajtani a feladatát, valamint, hogy ellen fog szegülni parancsának. 
Hazudott az ördögnek, hátat fordított a szerződésnek...csalódott volt.
Az iroda ajtaja szinte kivágódott, mikor Hoseok belépett, a földön pedig Jimint húzta maga után könyörtelenül. Yoongi olyan hirtelen állt fel székéből, hogy az is felborult. Szinte átmászott az asztalon és a Félvérhez rohant. Alig bírt betelni a szépségével, azok a gyönyörű lila szemek, tökéletes ajkak és a szőke kócos haj. Fájdalom torzított arcán vércseppek folytak lefele aminek láttán Yoongi felegyenesedett és Hoseok szemeibe nézett, tiszta dühvel a szemeiben. 
"Miért véres az arca?" Kérdezte egy komoly és megfélemlítő hangemben. 
"Azt mondtad hozzam ide, azt nem, hogy hogyan. Ellenkezett ha erre gondoltál, muszály volt egy kicsit helyre pofoznom." Mondta hidegen Hoseok és a földre hajította a fiút.
Yoongi dühösen emelte meg a kezét, majd le is engedte, helyette Jimin haját megmarkolta és felrántotta a földről. Ahogy jobban megnézte a Félvért látta ahogy a szemei már nem olyan gyönyörű lilák mint voltak, lassan szürkés-lila színbe változtak meg. Yoongi egy szomorú mosollyal ültette le a bőrfotelébe és leguggolt elé. 
"Mit tett veled Taehyung, hogy ilyen állapotba kerültél? A szemeid, már aligha lilára hasonlítanak, inkább szürkére. " A szoba csendjében hallani lehetett Jimin fájdalmas levegővételeit, Lucifer pedig Hoseok felé fordult. "Hoznál egy pohár vizet, szerelmem?" 
Hoseok szemet forgatva válaszolt. "Senkid sem vagyok..." majd kiment  szobából és bezárta maga mögött az ajtót. Yoongi a fiatal fiú elé állt és sóhajtva pillantott rá.
"Nem fog eljönni érted Jimin. Nincs mersze szembe nézni velem." Nevetett Yoongi és az ablakok felé sétált. Az utcákra pillantott és elgondolkozott a régi időkön, mikor még Taehyunggal barátok voltak. 
"Nem...fél tőled." Suttogta Jimin rekedt hangnon és felnézett Luciferre kihívóan.
"Valóban? Akkor miért nincs itt? Tudom, mert csak használt téged, nem szeret téged, nem tud szeretni. Ő egy démon, nincsenek érzései-" A szőke közbevágott. 
"Hazdusz... Ő is ember volt egyszer, tudja milyen az ha elveszít valakit. Már csak én maradtam neki, nem engedné, hogy egyedül csináljam ezt végig." Mondta és halvány lila lángok égették a kárpitot talpa alatt. És igaza volt, hiszen ahogy kimondta a szavakat az ezüst hajú démon szinte betörte az ajtót és Jiminhez rohant. 
"Jól vagy?" Kérdezte, a szőke bólintott. Taehyung Yoongi felé fordult és dühösen indult meg felé. 
"Mégis hogy merted elrabolni Jimint? Az én Jiminem?" Kezeit a fekete hajú nyaka köré fonta és az ablakok szinte abban a pillantban robbantak szét. A démon felemelte Yoongit és az ablakon át hajította őt az utcára. Jimin felpattant a székből és az ablakokhoz rohant. 
"Te normális vagy?Csak így kidobod az ablakon?" Hisztérikus kiabálása közepedte Taehyung megfogta a kezét és az ajtón át húzta őt ki, a lépcsők felé. 
"Túlélte, ez az egy bajom van vele, hogy halhatatlan."
Mire a két fiú leért, Yoongi szemei bíbor színben pompáztak, szinte égtek mint a tábortűz az éjszaka közepén. Éjfekete haját a szél hátrafele fújta, kezei-mint a pokol urának- lángokban álltak, a föld körülötte hamuvá vált minden egyes léptével Taehyung felé. A fiatalabb háta mögé rántotta Jimint és engedte, hogy a démoni énje átvegye teste fölött az irányítást. Barnás haja ismét ezüst színűvé vált, királykék íriszei világítottak az éj sötétjében. Légzése nehézzé vált a füsttől mely körül vette őket. Jimin a háta mögött erős köhögésben tört ki, Taehyung hátrakapta a fejét majd vissza Luciferre aki egyre közelebb merészkedett a két fiúhoz.
"Nagyon rossz döntést hoztál Tae. Csalódtam benned." Mondta szinte suttogva Yoongi fejét rázva közben. Valóban csalódott volt, de nem azért mert a legjobb teremtménye ellene fordult, hanem mert sosem hitte volna, hogy egy nap neki kell elpusztítania a legjobb barátját.
"Nem érdekel, többé már nem uralkodhatsz felettem, elegem van belőled. Megbíztam benned és átvertél..." A fekete hajú csak nevetett és megállt pár méterre Taehyungtól.
"Hiba volt, hogy segítettem rajtad. Nem gondoltam volna, hogy meg kell majd öljelek."
A szél felkavarta a hamut és tüzet körülöttük, az egész jelenet úgy nézett ki mintha egy filmben lettek volna. De nem is tűnt valóságnak. Taehyung hátrapillantott és sóhajtott.
"Ha engem akarsz akkor itt vagyok, de őt hagyd békén Yoongi." Mondta miközben visszafordult Lucifer felé és szomorúan elmosolyodott.
"Még mindig nem érted? Nekem nem te kellesz, hanem Jimin ereje." Nevetett és közelebb lépett a két fiatalhoz kezét emelve feléjük. Jimin megragadta Taehyung kezét és hátrébb rántotta őt, utalva arra, hogy nem kéne csak állniuk. A démonnak fogalma sem volt arról, hogy Yoongi mit akar csinálni, de arról sem, hogy ő mit fog tenni. Ujjait összefonta a Félvérével és hátréb lépett, majd futásnak eredtek, nem figyelve Luciferre. A fekete hajú fejével intett Hoseoknak, aki eddig csak parancsra várt és figyelte az eseményeket.
"Menj utánuk, nem szökhetnek meg." Mondta hidegen Yoongi, Hoseok pedig elindult a két fiatal után. Eközben Jimin és Taehyung kéz a kézben rohantak az utcákon, hogy legalább egy kis időt nyerjenek magunak, ami minden bizonnyal sikertelen lesz. A démon fejében cikáztak a lehetséges megoldások és hibák melyeket véthet. Válaszok és kérdések merültek fel benne. Válla mögött hátra pillantott és szinte szembe találta magát Hoseokkal, kinek szemei arany-sárgán világítottak, tele dühvel. Kezében egy fekete pengéjű kést markolt, készen arra, hogy bármelyik percben Taehyung hátába állítsa. A gondolat, hogy akár mérgezett is lehet a penge felbosszantotta a démont így egy gyors megoldást kellett kitalálnia. Eközben Jimin berántotta őt két ház közé és a tűzlépcsőn rohantak felfele a tetőre.
"Jimin, mit művelsz?" Kérdezte enyhe félelemmel hangjában az ezüst hajú és megpróbálta megállítani a fiút.
"Bízz bennem Tae." Mondta Jimin miközben felértek a tetőre és megálltak a ház szélén. "Bízol bennem?" Kérdezte és szembe fordult a démonnal, aki bólintott. Jimin a karjánál fogva húzta közelebb magához a fiút, de a válla fölött átpillantva meglátta Hoseokot amint a fekete kést a kezében forgatva közeledik feléjük. A szőke Félvér megragadta Taehyung kezeit és magával rántotta őt a mélységbe. Az épület elég magas volt ahhoz, hogy Jimin időben reagáljon és lelassítsa zuhanásukat, bár régen használta szárnyait, így is biztonságban értek földet és az árnyak között álltak. Hoseok fentről kereste őket, sikertelenül, mégis mosolyogva sétált el.
Jimin ilyedten véve a levegőt nézett körül, majd mosolyogva pillantott Taehyungra.
"Azt hiszem utoljára csináltam ilyet" Nevetett halkan, majd el is halgatott mikor a démon a kőfalnak támaszkodva, véres kezét nézte.  "T...Taehyung?" A szőke fiút a sírás folytogató érzése kerülgette, a keserű íz a szájában egyre csak rosszabb lett. Taehyung vérző oldalából kitépte a fekete pengét, rászorítva tenyerét a nyílt sebre csúszott a földre. Szemeit behunyva próbálta tartalékolni erejét a túlélés érdekében. Jimin könnyes szemekkel térdelt le elé és apró kezeivel közrefogta Taehyung arcát, homlokukat összeérintve beszélt hozzá halkan. 
"Minden rendben lesz Tae. Megoldjuk és eltűnünk innen. " Jimin suttogása nyugtató hatással volt Taehyung testére és kiengedte a tüdejében tartott levegőt, szabad kezével végig simított Jimin arcán nem törődve azzal, hogy vérével csíkokat húzott és elmosolyodott. Szemei előtt leperegtek az elmúlt hét eseményei, a találkozástól a jelen pillanatig. Egy apró csókot hintett a fiú homlokára.
"Jimin, meg kell ígérned nekem valamit." Mondta erőtlenül és egy mély sóhaj után folytatta. "Ha meghalnék, keresd meg Jeon Jungkookot, ő tud segíteni majd neked, ha én már nem leszek itt." A szőke fiú könnyezve rázta a fejét és egyre csak azt mondogatta a démonnak, hogy nem hagyhatja egyedül. Taehyung egy csókot adott Jimin ajkaira, majd a homlokára. Sóhajtva összekulcsolta ujjaikat.
"Yoongi közeledik, menned kell Jimin."
"Nem hagylak itt."
"Kérlek, menj. Mentsd magad..." Suttogott a démon erőtlenül és egy mély levegőt vett. "Ne felejtsd el...nagyon szeretlek." Mosolygott, talán életében utoljára.
Jimin egy utolsó csókot lehelt szerelme arcára. "Én is szeretlek Taehyung..." Fejébe húzta a fekete pulcsi kapucniját és futva indult el Szöul utcáin. Szemei lilán világítottak, a felkelő Nap sugarai megcsillantak hófehér bőrén. Hoseok még mindig követte őt, de Yoongi már nem. Valószínűleg rátalált Taehyungra és most kifaggatja őt. Hoseok csak pár kilóméteren keresztül tudta követni a szőke fiút. Szöul határa után elvesztette a nyomát. Jimin tudta, hogy el kell menekülnie, meg kell szöknie innen. Túl kell élnie...

Taehyungért.

end.