Bangtan Boys One shot

#Jihope - Angyalka

Két hét múlva Karácsony és ahogy minden ember Park Jimin is gőzerővel készült rá. Már hetekkel ezelőtt gondolkodóba esett; Mit és kinek kéne vennie. Mert nem elég az otthoniakat megajándékozni, ő az egész családját szerette volna. Amibe természetesen a Bangtan Boys tagjai is beletartoztak. Szerette őket, szinte testvérként, vagyis majdnem mindet. Abból a hat fiúból egy személy, mely különleges volt szívének. Talán még a szüleinél is jobban szerette őt. De száz szónak is egy a vége, fontos volt számára. Boldoggá tette mindennapját s nem csak az állandó poénkodásai miatt, hanem úgy magába a jelenlétével. Valahogy egy szörnyű nap után, ha a hajtás véget ér és csendben ülnek a szobájukban, jobban érzi magát. Olyankor sokszor a másik mellkasába bújt, amit egyik sem bánt. Meleg volt és biztonságot nyújtó, nyugtató, míg másiknak a gesztus annyira meglágyította szívét, hogy minden egyes alkalommal egy kívánsága volt " bárcsak örökké tartana ez a pillanat. " Nyilvánvaló volt, mit éreznek egymás iránt, mégsem mondták ki egymásnak. Ez egyfajta nyílt titok volt. Mindenki tudott róla, de senki nem hozta szóba. Épp ezért szeretett volna neki valami igazán különleges, egyedi ajándékot adni, amivel képes szavak nélkül a másik tudtára adni; Ő többet akar. Kapcsolatot kívánt vele létesíteni. De mindezek ellenére hiába mélázott egész áldott nap ezen, nem jutott eszébe az ég világon semmi. Nem tehetett mást, muszáj volt segítséget kérnie. Az ő legjobb, legfurcsább, de legszerethetőbb barátjától, Taehyungtól. Megvárta, míg többiek bevásárlolni mennek, majd el is indult a javában sorozatot néző fiúhoz.
- Beszélnünk kell! - nyitott be a szobába kopogás nélkül. Egyrészt az ő szobája is, másrészt ők ketten olyan belsőséges kapcsolatot létesítettek, melyben az udvariaskodás felesleges.
- Most? - nézett rá kérdőn a barna hajú fiú. Megvárta a várva várt bólintást. Notebookját kikapcsolva ülőhelyzetbe tolta magát. - Na gyere, mond, mi van! - paskolta meg maga mellett gyengéden a matracot.
- Döntésképtelen vagyok - ült le mellé sóhajt eresztve torkából -, nem tudom, mit vehetnék Hoseok hyungnak!
- Öhm. Olyan amit szeret, például ruhát vagy cipőt.
- De azok olyan elcsépeltek! - dőlt hanyat Jimin az ágyba. - Valami irtó királyt akarok. Érted?
- Akkor menjük vásárolni! - vált izgatottá a fiatalabb, meg sem várta hyungja válaszát, serényen öltözni kezdett. Imádott vásárolni, na meg még ő sem vett egyetlen egy ajándékot sem. Igazából elfelejtette. Hogy is felejthette el? Talán a túl sok forgatás az agyára ment. Felkapva magára melegebb ruháit megvárta, míg Jimin is felöltözik melegen, majd el is indultak.
Jin hyung kíváncsiskodott, hová mennek. De nem árulták el neki. Márcsak azt kéne! Ha megtudná, hogy vásárolni mentek, akkor az ajtóban várná meg őket, ha kell késő estig ott állna. Csakhogy megkérdezhesse, neki mit vettek. Sajnos a legidősebb hyung túlontúl kíváncsi természettel lett megáldva.
Az utcán mindenhol karácsonyi díszek lógtak, ezzek is egyfajta hangulatot adva a járókellőknek. Ráadásul a boltba, ahova betértek még Karácsonyi dalt is játszottak. A sorok közt a portékákat lesegette, miközben külön fajta ünnepre hangolodó zenék hallatszottak fülükbe.
Az üzlet nem volt nagy, inkább kicsinek mondható. Mégis minden amire eddig gondolt, megtalálható. Zsebéből elővette a listáját. Csak szépen sorjában. " Lépésről-lépésre, egyről a kettőre, türelemmel érsz a végére."( Baby Bolondos dallamok.)
- Jin hyung - olvasta fel az apró megslinyedt sárga lapot -edektromoshaderő? - pillantott barátjára, aki csak kapásból kinevette. Nem tehetet róla, annyira nevetséges volt barátja, ahogy hunyorgatva olvashatja azt a lapot. Már tudja is mit vesz neki: kontaktlencsét.
Kivette kezéből a cetlit, hagyja csak rá az olvasást. Az megy neki, szeret olvasni.
- Elektromos habverő! - karolt barátjába mosolyogva a konyhai szerszámrészleg felé vezetve.
Ott aztán minden volt. Egyszerű fakanáltól kezdve gyümölcs centrifugáig. Sompolyogva haladtak végig a folyosón, egyre hátrébb mentek, mindaddig míg a végén meg nem találtak, amit kerestek. Ez az ő szerencséjük.
- Szerinted ez jó lesz? - vette le Jimin a polcról a fehér dobozt, nem várt igazából választ, csupán megpróbálta elolvasni a doboz oldalán lévő szöveget.
- Ja, nem tudom. Nem értek hozzá! -rántja meg a másik a vállát, sose tudott mit kezdeni a konyhai eszközökkel. Az ellenségei voltak. Sóhajtott egyet, majd az idősebb kezéből kivéve a tárgyat a kosárba helyezte vele együtt egy fakanálkészletet. Igen, ő azt vette a legidősebb hyungnak.
- Namjoon - olvassa fel a következőt -, valami érdekes könyv.
- Merre is vannak a könyvek? - néz körbe az idősebb - Vagy szerinted külön könyves boltba kéne mennünk?
- Dehogy! - kacag fel ismét Tae - Na gyere, szerencséd van, itt szoktam magam is könyveket venni...
- Várj! - engedte el a kosarat megragadva édes donsengjét -, te mióta szoktál olvasni? Mit, mangát?
- És akkor mi van? - pirul be édesen pipacs színűvé téve arcát. Szégyelte magát, ő csak azt akarta, hogy azt gondolják róla is, mint a Namjoonról, hogy okos. Értelmes, művelt. Mert bármennyire is nem látszott az volt.
- Semmi, én is ezt szoktam - válaszolta Jimin, miközben elindult megkeresni a legeslegjobb könyvecskét - Mit szólsz ehhez? - mutatott a másik felé egy vörös könyvet.
- Miről szól?
- Nem tudom! - fordította meg értetlenül, elolvasta az ismertetőt, de nem keltette fel az érdeklődését. Ez nem jó, vissza rakta.
Utánna már csak így válogatott, megnézte az összesnek a hátoldalát, míg aztán talált egy Istenek szekerei című könyvet. Tökéletes, a leader nagyon szereti az effajta olvasni valókat. Sőt, neki mindegy is lett volna, általában nem a tartalom miatt olvasott, a szavak miatt. Hogy minél több és több szóval gazdagodjon a szókincse.
- Taehyung - szólt oda tőle nem messze lévő mangát olvasó fiúra -, ki a következő?
- Már ki is választottad? - szomorodott a barna hajú - De mégis hogy olvastad el?
- Egyszerű - mutatott büszkén a feje bubján lévő olvasó szemüvegre -, odamentem, ahol ezek a szemüvegek vannak. Kiválasztottam magamnak egyet és visszajöttem. De ahogy látom fel sem tűnt neked. Ennyire jó a manga?
- Aha - nevetett fel kínosan. - Szóval a következő? - szedte elő azt a jól ismert lapocskát - Hoseok hyung.
- Hagyd őt utoljára.
- Min Yoongi: fülbevalókat. - nézett fel a lapról Jimin jókedvű arcára - Komolyan, fülbevaló?
- Mert miért ne? Hyung imádja őket.
Ahj, ha tudta volna Jimin, hogy ezzel csak annyit ért el, hogy Sugának két ember is fülbevalót vett. Ő és Taehyung. Mármint csak akart, délután vissza szeretett volna jönni, egyedül.
Jimin eközben újra elhagyta barátját átmenve a bizsushoz. Egy valamit tudni kell: Min Yoongi füle nem bírja az aranyt se az ezüstöt. Pedig mennyire szereti ezt a két dolgot. De nem tehet ellene semmit, talán annyit hogy nyakláncba hordja és gyűrűbe, azt sem igen. Talán ha a producer előírja.
- Jimin! - fut be hozzá a furcsa fiúcska - Hát végre megvagy! Kim Taehyung jön, gyere vegyük meg az ajándékom - vigyorog barátjára -, kíváncsi vagyok, mi az!
- Hát valami hülyeség! - veszi el tőle a össze vissza gyűrt cetlit - Téged majd később elintézlek. Jungkook jön, telefon tokot veszek neki. Már hetekkel ezelőtt kiválasztottam, hogy mit.
Az ékszerest inkább elhagyta, majd ha Tae ajándékát megveszi oda is visszamegy. A telefonosnál nem kellett sok időt tölteniük. Talán csak annyit, ameddig megtalálták a várva várt nyuszi füles tokot.