Bangtan Boys One shot

#Taegi - Boldog szülinapot!

Hát ez is elérkezett.  A nagy nap. Yoongi szülinapja, nem tudom pontosan megmondani, hogy örülök-e neki vagy sem. Számomra ő fontos személy, nem csak egy barátom, de úgy érzem, mintha a szerelmem is volna. Bár nem beszél sokat, mindig segít, ha szükségem van rá, meghallgat  és néha néha még egy kis érintést is kapok. Jó-jó, ezt nem lehet szerelemnek nevezni, de az én részemről igenis annak lehet. És a mai nap az a nap, mikor az ő édes kis buksijában is tudatosulni fog. A fantalálkozó után - amit direkt neki szerveztek - félrehívom és bevallok neki mindent.

- Gyere már Tae! - dörömbölt Namjoon a fürdőajtón - El fogunk késni!
Sóhajtva bólintottam egyet és már indultunk is, de előtte még az ügynökséghez mentünk, hogy rendbe kisminkeljenek mindannyiunkat, nemtudom egy ilyen eseményre az minek, de ha nekik az jó, hát legyen. Végezetül felvettük az egyenkabátokat és már indultunk is az Armyk-hoz.

- Sziasztok - köszöntötte a rajongókat Suga, majd felmutatta az ajándékát, amit még tegnap csinált -, eredetileg úgy terveztem, sajátkezüleg adom át, de sajnos sietnünk kell egy fotozásra.
Fotózás?  Jajj ne! Én azt hittem a mai nap szabad lesz, de úgy látszik mégsem, meghajoltunk, majd elhagytuk a terepet.

A fotózás elvette minden erőmet, nem nagyon akartak sikerülni a képek, kissé mérges voltám, de ezt úgy sem vett ebből észre senki semmit, mert direkt úgy, ahogy általában szoktam hülyéskedni kezdtem az én drága bolondos barátommal. J-hope, ki más? Igazából ő és Jimin kezdte ela mi sajátos kis játékunkat és mivel felém is fordultak nekem is dölnöm kellett, majd Kookie is csatlakozott és ahogy álltalában szokott többen nem jöttek játszani velünk. Nagy ritkaság, ha ráveszik magukat vagy valami. Pedig úgy szeretek velük játszani.

***
Fotózás után végre beszálltunk az autóba, az már el is indult, már örültem, hogy végre otthon leszünk, végre bevallhatok mindent, de neem! Nehogy az történjen, amit én akarok. Duzzogva néztem ki az ablakon, és bámultam, ahogy lassan haladunk az ügynökség felé.

- Hé minden rendben? - kérdezte Kook.
- Persze - néztem rá,majd a kezében tartott telefonra - animét nézel?

Bólintott egyet. Kivettem az egyik füléből a fülest, közelebb húztam magamhoz és már együtt néztük az animét. Nem tartott sokáig az út, a fele részt meg tudtuk nézni.
Kiszállva kiváncsian vártam mivel is rukkolnak majd elő. Bementünk és meglepetésemre üres volt az egész hely, megnéztük az irodákat, a dohányzokat, mindent. Vagyis majdnem mindent, az alagsor kimaradt, mint kiderült ott is tartozkodott mindenki - Mon kapott egy sms-t hogy oda menjünk -, így hát nem tehettünk mást, lelifteztünk. Már fáradt voltam, aludni szerettem volna, ráadásul a sminkem sem volt a legjobb állapotban ahoz hogy hirtelenjében beugorjunk valami kandikamerás műsorba. Nem csak én voltam vele így, látszolag a többieknem sem volt kedve semmihez, legalábbis ezt hittem. Ahogy Jin kinyitotta az alagsor ajtaját Kook és Hope belőkte Yoongit, és már csak azt lehetett hallani, hogy rajtam kivűl mindenki el orditotta magát - még a bandatagok is.

- Meglepetés!
Nem csak ő lepődött meg, sőt látszólag én jobban  megilletődtem. Ahogy tőle várná az ember egy félszeg mosollyal megköszönte mindenki fáradozását és mivel ő a menő gyerek, a nap sztárja megjelent a szülinapi tortája. Mindenki ünnepelte, körülugrálta, felköszöntötte, majd kicsivel később már csak azt néztem egy széken ülve, ahogy pár tag és munkatás eltáncolgat. Én meg, hát én meg mit csináltam? Még mindig nem hittem el, hogy engem nem avattak bele ebbe az egészbe, pedig szívesen szórakoztam volna magamban énis hogy tudom mi fog történni. Továbbra sem volt kedvem semmihez, ez nem az én napom.
Fejem ingatva tettem le italom az asztalra és temettem arcomat a kezembe... A legrosszabb az egészben, hogy még csak be sem tudtam neki vallani az érzéseim, és már nem is fogom tudni - néztem egy nem messze lévő ülő emberkére, aki mint mindig most is sikeresen elaludt.
Vicc... nem normális ez az ember, a saját születésnapi partiján. Halkan felkuncogok, majd erőt veszek magamon felállok Jungkookhoz sietve, hogy vele "bulizzam" át az éjszakát.

***
Pár órával később már a dormban voltunk, megvacsoráztunk és már mindenki ment is aludni. Nem csodálom, én is álmos voltam, de nem feküdhettem le, volt egy elintézendő dolgom. Pizsama nadrágom feljebb húzva indultam el Suga szobája felé, de mielőtt kopoghattam volna vagy bármi egyebet, ajtót nyitott.

- Hát te? - lepődött meg, hangján még hallani lehetett azt a  bizonyos álmosságot.

- Én csak erre jártam! - vigyorodtam rá.

- Ja, jó - rántotta meg a vállát -, azt hittem mondani akarsz valamit, egész nap olyan voltál.

- Végülis így van! - kaptam az alkalmon, örömömbe megragattam az ujjait és egészen a fürdőbe bevezettem, az az egyetlen hely ahonnan nem hallatszik ki semmi. Nekidőlt a fürdőkagylónak és türelmesen, félig lecsukott szemmel várta a mondandom - Szóval... - kezdtem bele, de lefagytam. Egész nap erre a beszélgetésre vártam. Elterveztem minden szavam, olyan magabiztos voltam. Ha belegondolunk mért voltam az? Úgy viselkedtem egész nap, mint aki ezerszázalékos a dolgában, pedig nem kéne...

- Nyugi, tudom, mit akarsz mondani - lökte el magát a kagylótól közeledve hozzám.
Ahogy mondani szokták, szívem ebben a pillanatban ugott a torkomban és ott folytatta egyre és egyre erősteljesebben pulzáló mozgását.

- Igen? - probáltam az a Tae maradni, aki nem ugrik síkitva a másikra, pedig abban a pillanatban legszivesebben azt tettem volna.

- Igen és megbocsátok - mosolyodott el, miközben karját vállamra rakta, megpaskolva azt.

- Mert mért kéne megbocsátanod? -értetlenkedtem oldalra döntött fejjel. Komolyan nem értettem mire akar kijukadni.  Látszólag nem tetszett neki a reakcióm, mivel szemöldökét összébb húzva kezdett bele a méregetésembe.
- Talán azért mert rajtad kivűl mindenki felköszöntött vagy valami?

Igaza volt, el is felejtettem felköszönteni. Bólintva beletúrtam a hajamba.

- Ne haragudj, igérem, jővőre én leszek az az első, aki felköszönt. Suga - szólitottam meg, egy ideig megfordult ismételten a fejembe, hogy bevallom neki, de nem tartottam jó ötletnek -, boldog szülinapot!

- Köszi - hajolt közelebb hozzám mosolyogva mégis összeszűkitett szemekkel -, de hol van az ajándékom?

- Az nincs - nevettem fel gonoszan.

- Ahj - sóhajtott egyet, majd hirtelen megragadta tarkóm és magához rántott egészen a saját ajkaira, majd egy pillanatra el is engedet -, úgy látszik magamat kell megajándékoznom.
El sem hittem, hogy ez történt, ajkaival apró puszikat kezdett lehelni rám, de nekem ez nem volt elég, kézsségesen szétnyítottam ajkaim és elmélyitettem kettőnk között a csókot, amit nagy harc után tudtam elérni - nem akart beengedni a szájába, mocskosul kellett játszanom; pólója alá nyúlva cikiztem meg annyira, hogy belenevessen a csókba -, szóval bizton állíthatom, hogy átvettem az irányítást. Felbátorodtam és már a nadrágszíjához nyúltam mikor eltolt magától.

- Arról ne is álmondj! - utasított egy kicsot nagyapósan rendre, amire csak felnevettem. Mért ne tettem volna? Boldog voltam.

- De igen, álmodok és álmodni is fogok. - húztam újra magamhoz - Szeretlek Yoongi és nem csak egy csókot akarok neked adni.

- Ne aggódj - csókolt a nyakamba egy csepnyit -, az enyém leszel, de nem ma.

- Ez nem ér - mondom neki, mikorra már az ajtó kilincsnél van -, te nem is mondtad, hogy én is vagy utállak vagy valami - durcás akartam lenni, de nem sikerült. Igazából nem kellett mondani, éreztem én anélkül is.
Felnevetve nyomta le a kilincset, mint aki meg sem hallotta volna az előbbi szavaim.

- Hé, hyung! - szólók rá játékosan.

- Szeretlek te első számú idióta - fordult hátra, hogy puszit küldjön, felnevettem, majd miután elhagyta a helyiséget követni kezdtem az ágyáig, ahol hiába ellenkezett befeküdtem hozzá.