Megara 2.-Rabságban[SZÜNETEL]

1.fejezet

Január 11.csütörtök.

Első napom rabként.

Ma egy idegen helyen ébredtem.Egy fa székhez vagyok kötözve.Egyetlen lámpa világítja meg ezt a kis helyiséget,ami egy cella is lehetne.Körülöttem omladozó falak találhatók és egyetlen ablak sincsen.Talán a föld alatt vagyunk?Az egész szoba nyirkos és a kő miatt eléggé hideg.

Ahogy rendeződtek bennem a gondolatok,elöntött a pánik.Ki kell jutnom innen!Elkezdtem a kezemet rángatni és az agyam fénysebességgel keresgélt,valami ötlet után,amivel kijuthatok.

Lépések zaját hallottam a lépcsőn.Valaki jön lefelé hozzám.Még gyorsabban szabadulni próbáltam.Bárki is kötözött ide,nagyon értette a dolgát.A jobb kezem elkezdett kicsúszni a kötél szorításából,majd kitéptem belőle a kezem.Gyorsan elkezdtem a bal kezemnél a csomót kibontani,de közben egyre hangosabbak lettek a léptek zajai.

Mindjárt ideér.A kötés végre megadta magát és mind a két kezem szabad volt.De a lábam még mindig a székhez volt kötözve.Egyre szaporábban lélegeztem.A pulzusom az egekbe szökött és elöntött az adrenalin.

Ki kell jutnom innen!

Valami éles tárgy után kutattam a szememmel,mert azzal gyorsabban ki tudnám szabadítani magamat.

A lépések zaja elhalt és én lefagytam.Könyörgöm ne gyere le...

Gyorsan szedtem a levegőt és nagyon füleltem.A lépések szaporábbak lettek és tudtam,hogy egyenesen hozzám fog jönni az angyal.Egyre jobban kétségbeestem.Hogy a francba fogom ezt túlélni?Ha rajta kapnak,hogy szökni próbáltam.Utolsó lehetőséget kihasználva elkezdtem a csomót kioldozni vagy letépni.

Az angyal leért a lépcső aljára és egyenesen a cellám ajtajánál állt meg.Az utolsó pillanatba visszaültem a székemre és úgy tettem,mintha még mindig ki lennék kötözve.Reméltem,hogy za angyaloknak nem olyan jó a szemük,mint a látóknak.A félhomályban is tisztán láttam,hogy semmi sincs a kezemen.

A vörös angyal,aki elkapott.Ő állt velem szembe és gyanakodva összehúzta a szemöldökét.Közelebb somfordált hozzám és belépett a cellámba.

Itt a tökéletes alkalom!

Amilyen gyorsan csak tudtam,felpattantam a székből és megfordultam.A lendülettől a fa szék egyenesen nekicsapódott a rohadéknak és darabokra tört.Szabad voltam.Az angyal a földre esett velem szemben,de én gyorsabban cselekedtem mint ő.

Felkaptam az egyik lábát a széknek és teljes erőmből elkezdtem ütni vele az angyalt.A törés miatt több helyen kiálló részek voltak a deszkán,amivel elég szép mély sebeket ejtettem a vörösen.

Minden dühömet beleadtam és csak ütöttem és ütöttem.Alig bírtam visszafogni magamat,hogy ne kezdjek el dühösen ordítani.

Az angyal tehetetlenül feküdt előttem és próbálta kivédeni az ütéseimet,de túl gyors voltam.Nem tudom mi lelt engem,de mintha valami természetfeletti erő megszállt volna.

A szék lába már teljesen darabokra hullott,ahogy vertem vele az angyalt így felkaptam a háttámlát magam mellől és teljes erőmből fejbe vágtam az angyalt.A vastag fadarab kettétört és az angyal elájult.

Nagyokat lélegeztem és próbáltam lenyugodni.Sose voltam még ilyen agresszív.Nyeltem egyet.Mi történik velem?

Gyorsan átkutattam az angyal testét és megtaláltam a legutáltabb fegyvert a világon.Egy angyal kardot.Ahogy a kezemben tartottam,egyre jobban undorodtam tőle,de ha más nincs,jó lesz ez is.

Nem késlekedtem és gyorsan leszúrtam a vörös angyalt.Tudom,hogy gyáva húzás megölni egy ájult embert (vagy angyalt),de most egy cseppet sem érdekelt.