Megara 2.-Rabságban[SZÜNETEL]

6.fejezet

Március 18. vasárnap

****************Henry szemszöge***************

-Henry?-súgta a tündéri lány a földön kuporogva.Amint meghallottam a hangját furcsa érzés gyülekezett a mellkasomban.Még sosem éreztem ilyet.

Egy szempillantás alatt magamba ittam a látványát.Három hónapja nem láttam...

Azonnal odarohantam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.Megara meglepődött és csak megtapogatta a hátamat.Nem ezt szoktam meg tőle.Ezt azokkal szokta csinálni,akiket nem ismer eléggé.Éreztem,hogy reszket a karomban.Beletúrtam a hajába és még közelebb húztam magamhoz.

-Sss,kicsim.-súgtam a hajába.-El sem hiszem,hogy megtaláltalak.-csuklott el a hangom.

Majdnem eleredtek a könnyeim.Bakker Henry!Egy katona vagy!Egy bérgyilkos!Nehogy már el kezdj bőgni!

Próbáltam az érzésre koncentrálni,hogy újra a karomban tarthatom.De ez nem ment könnyen.A tekintetem állandóan a hatalmas vágásokra vándorolt.Ha megtudom,hogy ki tette ezt...

Elhúzódtam tőle.

-Tudsz járni?-kérdeztem,miközben az arcát a két kezem közé vettem.

Hatalmas szemekkel nézett rám,mintha még mindig nem hinné el,hogy tényleg itt vagyok.Észrevettem a sebeket az arcán és összeszorítottam az állkapcsom.Hatalmas düh lett úrrá rajtam.Angyalkarddal megsebesítették az arcát.Bárki is tette ezt vele remélem,hogy már menekül.

-Én...-motyogta és felállt.De rögtön össze is csuklott a lába.Szegény annyira gyenge.Nem akarok arra gondolni,hogy vajon min ment keresztül.

-Gyere.-a térdhajlata alá nyúltam az egyik kezemmel a másikkal a hátához és felemeltem.

Megszeppenve nézett rám.Megara szégyenlős?Mióta?

Nagyot nyeltem és elindultam a lépcsőn felfelé.Meg még mindig nem szólalt meg és ez egyre jobban nyomasztott.Felértem a lépcső tetejére és a többiek ledöbbenten bámulták Megarát.Brendon elejtette a kezében tartott fegyvert és odaszaladt hozzánk.

-M-me-e-eg?-dadogta.Végigsimított a lány sérült homlokán.

Megara még mindig szégyenlősen bámult végig az embertömegen akik elképedve csodálták.Ők sem bírták felfogni,hogy megtaláltuk.Három hónap.Ennyi időt elpazaroltunk.Megtudtuk volna hamarabb is találni...Ki tudtunk valami tervet találni...Akkor nem kellett volna ennyi mindenen keresztülmennie...

Azonnal ki kell vinnem innen!Megindultam a kijárat felé és nem érdekelt,hogy a srácok millió kérdéssel bombáztak.Nem tudom hány száz méterre a föld alatt voltunk,de próbáltam a legrövidebb idő alatt feljutni a felszínre.

Mielőtt kiértünk az ajtón,Megara megütögette a vállam.Kérdőn felvontam a szemöldökömet.

-Uriel?-kérdezte nagyon halkan.

Fogalmam se volt,ki lehet az az Uriel.De az biztos,hogy angyal volt.Csak nekik van ilyen hülye nevük.

-Hogy néz ki?

Megara még mindig az angyalhullákat bámulta,de nem sokkal később válaszolt.

-Nem nagyon különbözik a többi angyaltól...De én felismerném.-motyogta.

-Kicsim.Most inkább kijuttatlak innen.-folytattam az utunkat.Majd később foglalkozok Uriel-lel meg a maradék angyallal.Jelenleg az a legfontosabb,hogy Megara biztonságban legyen.

********************Megara szemszöge*****************

15:43

Henry visszahozott a koliba,ahol kaptam egy saját szobát.Még mindig nem bírom felfogni,hogy kijutottam.Szabad vagyok!Nem kell több kínzást elviselnem!