Megara 2.-Rabságban[SZÜNETEL]

2.fejezet

Január 12. péntek

Igen.Azt hiszem péntek van,de ki tudja.Nem tudom mennyi ideig voltam elájulva és ezen a helyen egy rohadt óra sincs.Több órája láncoltak hozzá ehhez a rozsdás kínzószékhez és mindenem elgémberedett.A nyakamat ropogtattam és mindenem fájt,mert nagyon kényelmetlen pózban voltam és alig bírtam megmozdulni.Még tegnap befejezte az árammal való kínzásomat Uriel,de az égési sebhelyek rajtam,nem a legszebben néztek ki.És roppant fájdalmasak is voltak.De szerencse,hogy látó vagyok,így  hamar begyógyultak és ezek után sem maradt sebhely.

Lépéseket hallottam a lépcső felől és azonnal odakaptam a fejem.Uriel,drága kínzóm trappolt le hozzám,a szokásos démoni kifejezéssel az arcán.És az ilyenekhez imádkoznak az emberek...

-Ma mivel játszunk,kedvesem?-dörzsölte össze a tenyerét ravaszul.Pontosan tudtam,hogy mire gondol a "játszunk" alatt.Ezt a játékot csak ő élvezte.

Odalépett az asztalhoz,amit a néhány órában alaposan megfigyeltem.A világ minden pontjáról összegyűjtött legkínzóbb,legfájdalmasabb fegyverei sorakoztak az asztalon.Egyik sem volt halálos számomra,de ez nem mindig jelent jót.Uriel úgy bámult végig az eszközökön,mintha egy kisfiú próbálná eldönteni,hogy melyik plüssállatot válassza.

Felkapott egy csipeszt,amivel az emberek körmeit szokták letépni.A szívem hatalmasat dobbant és próbáltam úrrá lenni a félelmemnek,hogy az ne üljön ki az arcomra.

-Mit szólsz hozzá?-forgatta a kezében az eszközt és alaposan szemügyre vette.

-Nem rossz.-flegmáztam.Szerencsére a hangom nem remegett meg.

-Olyan ünneprontó vagy.-nézett rám szúrósan,majd letette a csipeszt és tovább keresgélt.-Tudod mit!-mondta és felmart valamit a földről.Egy angyalkardot.MOST MEG AKAR ÖLNI?

Ijedten beszívtam a levegőt és meghallotta.

-Nyugalom kedvesem.-jött közelebb hozzám,mint egy átkozott kígyó.-Vigyázok a szívedre.Nem fogom hagyni,hogy meghalj.Ha te nem vagy,akkor kivel fogok játszani?-vigyorodott el ördögien.Kirázott a hideg.A pengét tűzbe tartotta,amíg az el nem kezdett izzani.

Nagyot nyeltem és elkezdtem rémülten zihálni.A kezemet rángattam,reménykedve,hogy a zár megadja magát.De nem így történt.

-Csak,hogy fokozzuk az élvezeteket.-vette el a tűzből a pengét Uriel.Elkezdett felém jönni és a szívem majd kiugrott a helyéről.

-Ne!-nyögtem rémülten és egyre hátrébb húzódtam az átkozott széken.De ott volt a háttámla,ami visszatartott.

-Csak nem félsz?-hajolt az arcomba.Ártatlanul pislogott egy párat,majd a pengével végigsértette a kézfejemet.

Ordítottam a fájdalomtól.

-Ezaz kedvesem.-az a szadista mosoly nála.-Nincs is jobb,mint hallani a szenvedésed.

Feljebb húzta a kard tetejét,így az egész karomat felsértette egy hosszú csíkban.

A könnyeim patakzottak a szememből és mindenem remegett a fájdalomtól.A kezemre néztem.Egy hatalmas csíkban húzódott végig a seb és a szélei megégtek a penge forrósága miatt.A vérem csak patakzott a karomból.

-Nyugalom,nem fogsz elvérezni.A Félvérek csak abba halnak bele,ha a szívüket átszúrják vagy a fejüket elválasztják a testüktől.-nyugtatgatott.

Mintha ettől jobban éreztem volna.Az egész karom égett, izzott a fájdalomtól.

-Ölj már meg!-súgtam zokogva.Szűnjön már meg a fájdalom!