Megara 2.-Rabságban[SZÜNETEL]

7.fejezet

Március 19. hétfő

-Te.Jó.Ég.-súgtam elképedve a tükörképemnek.-Olyan vagyok mint egy zombi.

Megdörzsöltem az arcomat,de semmi változás nem történt.A szemem legalább háromszorosára volt dagadva és véreres volt.Az arcomon látszódott a gyűrődés a párnámról mert az éjszaka annyira beájultam,hogy egy helyben maradtam egész végig.Pedig ez nem vall rám.Ha én alszok,közben lefuthatnám a maratont is annyit mocorgok.

Hallottam ahogy kinyitódik a bejárati ajtó,miközben egy mitesszerrel szemeztem.Pontosabban sokkal.Annyi ragyám volt,hogy elmehettem volna ogrének.Pedig mindig annyira vigyáztam a bőrömre!Tudtam,hogy Henry érkezett meg a küldetésről ezért ki se mentem megnézni.

Még mindig az arcomat birizgáltam amikor leesett.Henry itt van.Henry itt van és én így nézek ki.Kétségbeesetten bámultam a tükörbe,majd gyors mentőakcióba fogtam.Sminkelni biztos nem tudok.A hajamat össze tudom fogni,igaz,úgy fogok kinézni mint egy hagyma mert rövid a hajam.

-Baszki.-motyogtam magam elé kétségbeesetten.

-Megara?-kiabált köszönésképp Henry.

-Baszki.Baszki.Baszki.-motyogtam és sikeresen beleléptem egy tócsába.A zoknim azonnal átázott és a hideg kővel párosítva mondhatni nem volt kellemes érzés.-A fürdőben vagyok!Adj egy percet!-kiabáltam és azonnal homlokon vágtam magam.Egy percet?Normális vagyok?Hogy elviselhetően nézzek ki ahhoz minimum egy óra kell!

Felkaptam a fésűt és a hajgumit és próbáltam valami elfogadhatót csinálni a hajamból.Természetesen annyi gubanc volt benne és annyira téptem a hajam,hogy már majdnem potyogtak a könnyeim.A szám tele volt fekete hajcsatokkal,mert tudtam,hogy egyetlen hajgumival nem leszek képes megzabolázni a loboncom.Közben az egyik lábam(ami vizes lett) a levegőben tartottam,nehogy megfagyjon.Eléggé vicces látványt nyújtottam.

Mikor sikerült összefogni a hajamat befújtam magam a kedvenc parfümömmel,míg a másik kezemmel a fogkrémnek a kupakját próbáltam lecsavarni.Amennyire hülye vagyok,a számon vettem a levegőt és letüdőztem a parfümöt.Hm.Fincsi.Persze köhögő rohamban törtem ki,aminek az lett a következménye,hogy a fogkefém elgurult a mosdókagyló alá.

Valaki öljön meg!Ilyen szerencsétlen ember nem élhet a Földön!

Leguggoltam a fogkefémért és amikor felemelkedtem,elfelejtettem,hogy felettem van a mosdókagyló.Szépen bevertem a fejem,jó nagy fájdalom hasított bele.

-A kurv...-olyan cifrát és olyan hosszan káromkodtam,hogy szerintem a legtöbb nagymenő férfi sírva menekült volna a közelemből.

Sikerült megmosni a fogam,de az arcommal még mindig kezdeni kellett volna valamit.Csak egyetlen probléma volt.Nincs alapozóm.Se korrektorom.Se semmi ilyesmim.Mert alapjáraton nekem tiszta a bőröm.

Tehetetlenül néztem a tükörképem és észrevettem,hogy szinte minden vágás begyógyult.Egyet kivéve.A homlokom bal felén lévő mély vágást nem tudták teljesen eltüntetni.Jobban megnéztem magam és a szemhéjamon is maradt egy aprócska heg.Jó,nem annyira aprócska,de ha nyitva tartottam a szemem,akkor nem látszott.

Elegem lett mindenből és egyszerűen kimentem a fürdőből.Szarok rá,hogy milyen ronda a pofám.Már vártam a megjegyzést,hogy "mi tartott ilyen sokáig?" vagy  "mit csináltál az arcoddal?szörnyen festesz." de egyiket se kaptam meg.

Henry szeretetteljesen rám mosolygott,nekem pedig verdesni kezdtek a pillangók a hasamban.

-Jó reggelt.-mondta a világ legaranyosabb hangján.-És ez két perc volt.-vigyorodott el.