Igaz barátok •taekook• ✔️

°0°

Most mondhatnám azt, hogy szerelem volt első látásra. Hogy mikor megláttam az utcán sétálni, már akkor beleszerettem.
De ez így elég sablon lenne, nem? És ki szereti a sablon sztorikat? Senki, ugye?

De kezdjük az elején.

Egy hűvös, februári napon kezdődött minden. A családommal, mint minden vasárnap, templomba voltunk.
Az egy órás szentmise után nagyokat nyújtózva mentem ki a templom ajtaján, amikor megláttam, ahogy egy hatalmas bevásárló szatyorral botorkál -gondolom- az otthona felé. Nem volt szokásom az emberek végig mérése, ő még is kivételt érdemelt. Nem tudtam levenni szemem arról az angyali arcról, a puhának tűnő, barna tincseiről, amik kikandikáltak sapkája alól. Hosszú lábait sietősen szedte, mintha késésbe lenne. Arca gondterhelt volt, mintha nyomasztotta volna valami, de neki még ez is jól állt.
Tekintetemmel követtem merre megy, de elvesztettem, mikor befordult egy másik utcába. Egy félmosollyal és vállrándítással rendeztem le a dolgot.
-Hát ez elment Jeongguk-gondoltam, majd sóhajtottam egyet és odamentem az integető szüleimhez és beültem a kocsinkba.
Akkor még nem sejtettem, mekkora szerepet fog betölteni az életembe...

_______

Tsáó
Mivel tök sokan szerettétek volna ezt ezért ezt kezdtem el
És tudom, kurvaszar bevezető lett, sry
Nem tudok jó bevezetést írni😅
Azért remélem volt akinek tetszett~
Sietek az elsővel.

*És igen tudom, én ezt tegnap este kiraktam már, de nem tetszett a bevezetés, ezért unpublikáltam és újraírtam:D*

Byebye💜