Igaz barátok •taekook• ✔️

°4°

Taehyung érkezése óta eltelt egy hónap,ami rettentő gyorsan eltelt. Számomra olyan volt mintha még csak előző nap érkezett volna az osztályba,bár lehet azért gondolom ezt mert még nem beszéltem vele egy szót se.
Amit igazából nem is bántam. Nem kereste a társaságom, és annyira én se vágytam arra hogy vele beszéljek. Nem akartam barátkozni vele. Nekem nincs más barátra szükségem csak Jiminre. Ő az én legjobb és igaz barátom. És másra nincs szükségem.

Elérkezett egy újabb vasárnap, ami annyit jelentett hogy templomba mentünk a szüleimmel. Reggel beszáltunk az autóba, ahol Namjoon egy mosollyal az arcán várt minket.
-Jó reggelt Uram-biccentett apám felé, aki szintén visszabiccentett.
Apám előre, mi anyámmal pedig a hátsó üléseken foglaltunk helyet.

Az út csöndesen telt amíg a templomhoz értünk, majd mikor kiszálltunk elköszöntünk Namjoontól, akit apám felvilágosított, hogy pontosan hányra érjen ide, amire sofőrünk csak biccentett egyet, majd elhajtott.  Megindultunk a templom bejárata felé, ahol a hívek nagy tömegbe tömörülve próbáltak bejutni. Türelmesen beálltunk a sor végére, és vártuk hogy bejuthassunk. Körbe pillantottam csak úgy random, majd az út túloldalán egy ismerős alakot fedeztem fel. Szőke tincseit akárhol felismerem,mivel nem gyakori látvány hogy az idolokon kívül bárki is ilyen színes hajkoronával mászkálna az utcán. Sötét szemei az én szemeimet fürkészték, mintha ő se lenne biztos abba, hogy engem látna, még hunyorít is picit, hátha jobban kitudja venni arcom, amit aztán fel is ismer. Arca visszaváltozik ugyanolyan ridegre mint amilyen arccal mászkál a suliba is. Nem reagált semmit, és én se. Csak néztük egymást. A hosszas szemkontaktust végül apám hangja törte meg.
-Jeongguk ne bámészkodj hanem gyere!
-Megyek-vettem el tekintetem a folyamatosan engem bámuló Taehyungról, aki akkor se változtatott pozíciót mikor beléptünk a templomba. Éreztem a tekintetét,szinte lyukat égetett a hátamba.

A mise után szüleimmel a templom előtt álltunk, Namjoont vártuk aki bármelyik pillanatba megérkezhetett. Tekintetem ismét ugyanoda esett ahova a mise előtt is néztem. Nem volt különösebb oka, csupán kíváncsi voltam, hogy Taehyung ott van-e még.
Hülye vagy Jeongguk, azóta már egy óra eltelt, biztosan nem ácsorgott itt addig amíg tartott a mise. Azóta már biztos hazament.
Lemondóan sóhajtottam, mint akkor amikor láttam azt a titokzatos barna hajú fiú elsuhanni a templom előtt pár héttel ezelőtt.
-Kisfiam, tervezel valamit délutánra?-kérdezte anya kíváncsian felém nézve.
-Jimin azt mondta átjön majd-válaszoltam halkan.
-És mit csináltok majd?-szállt be apa is a beszélgetésbe.
-Filmet nézünk. Gondolom.
Erre csak biccentett egyet, és tovább figyelte az utat hátha látja a kocsinkat, ami pár perc múlva meg is érkezett. Namjoon mosolyogva tekerte le az ablakot, és köszöntött minket.
-Uram-kezdte sofőrünk mikor apám beszállt a járműbe.-Kim igazgató beszélni akar Önnél ha visszavittem magukat a házhoz. Illetve megkért hogy a fiát is vigyem a megbeszélt helyre.
-Rendben, köszönöm hogy szólt Namjoon. Most hogy mondja tényleg, mintha mondott volna valamit Kim igazgató a legutóbbi tárgyalásunk után. És a fia hol van?
-A hátsó ülésén ül-bökött hátra fejével Namjoon, majd mikor anyával mi is beszálltunk megláttam apám egyik fő munkapártnerének fiát, aki nem más mint az én osztálytársam. Kim Taehyung.

*Köszönöm a 100 csillagot❣️*