Igaz barátok •taekook• ✔️

°2°

Tekintetemmel végig kísértem útját a padjáig, majd lehelyezte táskáját a falapra, kihúzta a széket, és leült. Az én gondolataim közbe ezer fele szárnyaltak. Ismerős volt, de nem tudtam hogy honnan.
-Ugyan már Jeongguk, biztos eszedbe fog jutni hogy honnan ismerős az új srác..-gondolkodtam magamba, közbe lustán felkönyököltem a padra, és végig őt néztem, hátha beugrik valami. De nem így lett. Úgy voltam vele, biztos nem fontos ha ennyire  nem tudom. Végül nem is szenteltem rá több figyelmet. Kivettem zsebemből a telefonom és azt nyomkodtam, amíg be nem csöngettek és a többiek be nem viharoztak a terembe. Hangosan, vadállatok módjára. Pedig az ember azt hinné, hogy egy elit iskolába minden gazdag kölyök szépen, és kifinomultan viselkedik. Hát... Nem.  Persze nem mindenki ilyen. Mint például én. Sose hangoskodok, mindig úgy viselkedek, ahogy a tanáraim és a szüleim elvárják azt tőlem. Ellenben legjobb barátom nem ilyen. Teljesen különbözünk, de szerintem ez teszi jobbá a barátságunk.
-Jungkookie~-vigyorgott Jimin, majd a padom felé közelített.
-Halkabban kérlek-ráncoltam szemöldököm, majd végignéztem ahogy leül mellém.
-Ne legyél már ilyen~-bökte meg az arcom.-Amúgy neked is integethet az ember-durcázott.-Mikor megérkeztél basztál odajönni hozzám.
-Neked muszáj mindig ilyen csúnyán beszélned?-sóhajtottam.-Nem volt kedvem odamenni a többiekhez. Ennyi-vontam vállat.
-Hajj Kookie, nem kéne ennyire antiszociálisnak lenned-rázta a fejét vigyorogva.-Legjobb barátok vagyunk, de azért rajtam kívül lehetnének más barátaid is.
-Nem kell. Nekem jó így.
Jimin az egyetlen és egybe legjobb barátom. Pelenkás korunk óta ismerjük egymást és vagyunk jóba. Szinte már testvéreknek mondanám magunkat. Teljesen összenőttünk az évek során, vagyis én így gondoltam. De ahogy teltek az évek Jimin úgy lett egyre nyitottabb mások felé, míg én ugyanolyan zárkózott maradtam. Régen minden más volt. Mikor kicsik voltunk ő is olyan zárkózott volt mint én. Akkor még nem is éreztem úgy hogy különböznénk. De most egyáltalán nem így gondolom. De ezeket leszámítva ugyanúgy szeretem mint barátot. Ő az én egyetlen, és igaz barátom.
-Jeon Jeongguk?-tolta fel lecsúszott szemüvegét a tanárom, miközbe a megszokottá vált névsorolvasást végezte.
-Jelen-emeltem fel a kezem, hogy jelezzem, hogy itt vagyok.
Aprót biccentett, majd fejemet támasztva vártam hogy végezzünk ezzel.
-Végül pedig az új tanuló-nézett körbe, majd tekintete megállapodott az egyetlen festett hajú egyénen.-Mond a neved, felírlak a füzetembe.
A szőke fiú köhintett egyet, majd szóra nyitotta a száját.
-Kim Taehyung vagyok.