Igaz barátok •taekook• ✔️

°5°

Egész úton idegesen fészkelődtem. Nem tetszett hogy itt ült mellettem, és hogy egy ilyen szűkös légtérbe kell lennem vele. És az se tetszett hogy a mi házunkba jön. Jó, nem önszántából, de akkor is ott lesz a házunkban. Ráadásul ki tudja meddig, az ilyen üzleti megbeszélések sokáig eltudnak húzódni. És még az is zavaró, hogy ott lesz Jimin nálunk, aki kijelentette, hogy meg akarja, és meg is fogja ismerni Taehyungot, amit nem akartam. Jimin az én legjobb barátom, Taehyung pedig hagyja békén. Jó, ez idióta vádaskodás volt Taehyung felé,mivel senkivel nem kötött barátságot az osztályba azalatt az egy hónap alatt amióta az osztály tagja.

Fél óra múlva már a házunk előtt vagyunk, és egyesével szálltunk ki a fekete járműből. Namjoon egy utolsó mosolyt küldött felénk, majd elhajtott. Nagyot sóhajtva mentünk be a házba. Apa bement a dolgozó szobájába, ahol a megbeszéltek szerint Kim igazgató várta. 
-Jeongguk vezetsd körbe Kim igazgató fiát a házba-kért meg anya, mikor Taehyung éppen az egyik falon lévő festményt tanulmányozta. Aprót bólintottam, pedig legszívesebben megkérdeztem volna, hogy erre mi szükség van, hiszen űgy se fog túl gyakran idejönni, de nem ellenkeztem.
Odasétáltam a szőke hajúhoz.
-Gyere körbevezetlek-mondtam komolyan, mire biccentett, és eltávolodott a tájképet ábrázoló festménytől. Vajon miért nézte annyira azt a festményt?
Egész végig csöndbe volt, csak az én hangom hallatszódott mikor elmondtam melyik helyiségbe vagyunk, ő pedig egy bénácska bólintással adta tudtomra hogy figyel rám.
-Mondd Jeongguk-szólalt meg halkan, mély hangjával, ami  miatt egy jól eső borzongás futott végig a gerincemen. Fogalmam sincs, miért reagáltam így, de úgy éreztem, hallani akarom még a hangját ahogy kiejti nevemet.-Miért mutatod meg nekem a házatokat?-nézett fapofával a szobám ajtajára, mikor elértünk az említett helyszínhez.
-Anyám kért meg, hogy vezesselek körbe-sóhajtottam.
-Nem akartad megmutatni a házatokat, azért sóhajtottál ilyen gondterhelten?
-Nem erről van szó-néztem félre.
-Jó, hagyjuk-legyintett, majd a folyosón lévő festményeket tanulmányozta.-Gyönyörűek ezek a képek-mosolyodott el picit. Talán most láttam először mosolyogni.
-Azt mondod?-álltam mellé, miközbe az egyik képet néztük.-Nálatok nincsenek ilyen festmények?
-De, csak a nagybátyá... akarom mondani az apám nem igazán az ilyen fajta képeket kedveli. Ő inkább régen élt híres emberek portréit gyűjti. Ami nem tudom, nem az én stílusom. Nem szeretem a komoly arcokat ábrázoló képeket nézni. De ezek a tájképek olyan szépek. Órákig eltudnám nézegetni őket.
Sose hallottam Taehyungot ennyit beszélni, mégis megmelengette a szívem ahogy a festményekről beszélt. De egy valami feltűnt, ami a kisebb "nyelvbotlásai" voltak. Érdekes és titokzatos ember vagy te Taehyung...