Sziasztok! A nevem Tóth Emma. 16 éves átlagos Budapesti lány vagyok. Göndör barna hajam van és zöld szemem. Egy francia szakos gimnáziumba járok ahol az emelt szintű nyelv mellett, különböző művészeteket is tanulunk. Szerintem ennyit magamról, mondom az eseményeket.
Ma reggel amikor beléptem az osztálytermünkbe, és leültem a helyemre, Szofi mellé, feltűnt, hogy az egész osztály izgatottan sutyorog. Így hát oda fordultam Szofihoz, hogy megkérdezzem mi történt.
-Szofi? Miért ilyen izgatott az egész osztály? - kérdeztem.
- Te nem is tudod? Az iskolánknak felajánlottak egy csere diák programot! Ráadásul az igazgató úgy döntött, hogy a mi osztályunkból fogja kiválasztani azt a tíz gyereket, aki elmehet három hónapot Párizsba! - Mondta Szofi, teljesen felpörögve.
Nem is csodálom, hiszen Párizs a világ legszebb és legromantikusabb városa! Bármit megtennék, hogy eljussak oda.
- Mi alapján válogatják ki azt a tíz embert? - kérdeztem mostmár én is nagyon izgatottan.
- Hát készíteni kell egy projektet, amiben Párizs nevezetességeit kell bemutatni, írni kell a helyi ételekről... És az egészet franciául!
- Azta! A téma az nagyon jó, de miért nem lehet magyarul? Bár ha három hónapig akarunk kint lenni, akkor tudni is kell a nyelvet...Eddig jutottunk a beszélgetésben, mert becsöngettek. Az óráink ugyan olyanok voltak, mint máskor: Unalmasak. Kivéve a rajz és a ,,stílus". Imádok rajzolni és az unalmas órák nagy részét azzal szoktam tölteni, hogy a füzetembe rajzolgatok.
A stílust meg azért szeretem, mert itt a tanulunk a különböző művészetekről (nagyrészt a festészetről), a divatról, a ruhatervezésről és hasonlókról.Miután véget ért a tanítás, felhívtam Anyut, hogy majd később jövök, mert átmegyek Szofiékhoz.
Amikor beléptünk az ajtón szembe találtuk magunkat Szofi anyukájával, aki rögtön felküldte Szofit az emeletre, hogy vigyázzon az öccsére. Szofi fájdalmas fejjel elindult felfelé, én meg csendben követtem.Boriszt leültettük tévét nézni, mi pedig neki áltunk a házi feladatok elkészítését. A matek házi középén tartottunk, amikor eszembe jutott valami.
- Szosz! Mikorra kell leadni a
,,Párizs projektet"? Amikor megláttam Szofi arcát, a választ meg se várva felkiáltottam.
- Holnapra, mi? Hogy miért mindig a lényeget hagyod ki, azt sohase fogom megtudni - mondtam egy sóhajtás kíséretében.
- Viszont azt nem csinálhatjuk együtt - mondta Szosz.
- Ja. Akkor szerintem a matek házi ráér még. Azt hiszem nekem haza kéne mennem, hogy megcsináljam a projektet.Őszintén semmi kedvem nincs ehhez az egészhez. Azaz de, mert Párizsba el kell jutnom. A művészet fellegvárába, a szerelem városába. Miután eljöttem Szosztól három óráig szenvedtem azzal a ,,dolgozattal". Viszont a végeredménnyel elégedett vagyok. Ha nem visznek el, akkor jó nagy hisztit csapok az tuti! Anyáék szerencsére minden gond nélkül elengednének. Alig várom már!
Két nap múlva
- Szeretném kihírdetni a tíz legjobb házi dolgozat tulajdonosát!- zengte be a termet a francia tanár. Erre az egész osztály elhalgatott. Mindenki izgult...
- Hanna, Dorina, Máté, Bendegúz, Réka, Zalán, Dani, Szofi, Barnabás és Emma! - sorolta fel a ,, győzteseket". Le nem tudnám írni, mennyire örültem. Megyünk Párizsba!
- Akkor osztom a kitöltendő papírokat, kérem holnapra hozzák vissza. A repülőjük pontosan egy hét múlva, pénteken fog indulni. Minkenki szét lesz osztva családoknál, mindenki másnál lesz. Ugyan úgy fognak járni iskolába, mint itt, csak minden franciául lesz. Igyekezzenek, semmit se itthon hagyni! Ohh, és az egyik ottani tanár fogja a reptéren várni önöket, aki elkiséri önöket a gimnáziumba. Ott majd a hozzájuk kijelölt családhoz csatlakoznak akiknél három hónapot fognak eltölteni. Minden más részletet a papíron megtalálnak. Gratulálok minden utazónak!- fejezte be a monológját a tancsi.
- Most kivételesen elengedem magugak, viszont látásra! - ezzel ki is ment a teremből.
Egyből Szoszó felé fordultam, arcomon egy fülig érő mosollyal. Ő is vigyorgott, mint egy tejbe tök, majd egyszerre nevettünk fel boldogan.
- Akkor hát, megyünk Párizsba!!!!
VOCÊ ESTÁ LENDO
Én, mint szuperhős? Abszurd ötlet...
FanficA nevem Tóth Emma. Egy teljesen átlagos 16 éves Budapesti lány vagyok. Egy francia szakos gimnáziumba járok, ahol az emelt nyelv mellett, különböző művészeteket tanulunk. Éppen a Párizsban található testvér iskolánknál voltunk csere diák programon...