Én, mint szuperhős? Abszurd ötlet...

Próbálkozzunk!

Emma szemszöge:

Miután reggel felkeltem, Marinett még aludt, amit nem is csodálok, mert reggel 5 óra volt.
Felöltöztem, magamra vettem kék oldal táskámat amiben a kwamim aranyosan aludt. Lementem a pékségbe, ahol Marinett szülei már jócskán benne voltak a munkában.
- Jó reggelt!- köszöntem nekik.
- Szervusz Emma. Jól aludtál?- kérdezte Sabrine.
- Igen nagyon.
- Kérsz reggelit? Most lett kész a baguette!- mondta lelkesen Tom.
- Köszönöm szépen, elvinnék egyett. - mondtam, és el is vettem egyett az elém tolt kosárból.
- Elmennék sétálni, ha nem baj.
- Menyjél csak nyugodtan, de nehogy eltévedj!- mondta Sabine.
- Köszönöm, nem megyek messzire! - és ezzel a lendülettel ki is siettem az ajtón. Elsétáltam az iskola előtti parkba, mert onnan biztosan haza találok.
Már egy ideje sétálgattam, amikor a táskámban mozorogni kezdett Duusu. Kinyitottam a táskát, és kirepült belőle a kis kwamim.
- Jó reggelt Duusu! Hogy aludtál?
- Jóóól - mondta egy ásítás közben.
- Van nálad valami enni való?- kérdezte, miközben a pici kezeit a korgó hasára tette.
- Van nálam baguette, ha az megfelel. Duusu szeme felcsillant és azonnal kikapta Emma kezéből a baguettet. Amilyen apró, annál többet bír enni.
Körülbelül két perc múlva már csak morzsák maradtak a baguette - ből.
- Hmm, most már nem vagyok éhes. Mit szólnál, ha kipróbálnád a szuper erődet? Ha szükség lenne rád, akkor ne teljesen felkészületlenül menj oda. Na kipróbálod? - kérdezte a kicsi kwamim.
- Hát végülis, miért ne? Mit kell csinálnom?- kérdzetem izgatottan.
- Mond azt, hogy Duusu, tollakat fel, vagy azt, hogy Duusu változtass át.
- Rendeben, akkor Duusu tollakat fel! - a kihalt park hirtelen megtelt kék fénnyel, és én, egy kék és lila ruhában álltam, a kezemben egy legyezővel és a hátamon páva tollakkal.
- Azta! Ez nagyon pöpec! És most mit csináljak? - kérdeztem Duusutól. De választ már nem kaptam. Ugyanis Duusu eltűnt. Elkezdtem keresni, de sehol sem találtam. Kezdtem kétségbe esni, hogy megijesztettem valamivel és elrepült. De ekkor, amikor már majdnem feladtam, észrevettem, hogy a ruhámon van egy pávatoll alakú kitűző. Ami mocorgott. Arra a következtetésre jutottam, hogy valamilyen módon abba került bele Duusu...
- Hát jó. Akkor segítség nélkül próbálom ki az erőmet...
Először kicsit megpróbáltam ugrálni az új ruhámban, és legnagyobb meglepetésére, a kisebb ugrásaim is 2 méter körülire sikerültek. Mikor kicsit felbátorodtam felmásztam az egyim ház tűz létráján, és a házak tetején próbaltam sétálni. Ekkor állapítottam meg, hogy a ruhámon lévő pávatollak arra valóak, hogy ugrás közben jobban tudjak manőverezni.
Éppen egy kábelen sétáltam át, amikor megláttam egy össze-vissza repülő embert. Embert?? Várj az nem lehet. Vagy mégis? Egy lila ruhás, pillangó szárnyas fiú próbálkozott a szárnyaival a levegőben maradni. Több kevesebb sikerrel. Kócos fekete haja néha a szemébe hullott, sötét lila, szinte már fekete maszkja eltakarta az arcát.
,,Csak nem még egy új szuperhős?"- tettem fel a kérdést magamnak. Nem akartam lerohanni, ezért inkább gyorsan átmentem a kábelen amin még mindig egyensúlyoztam, és halkak utána indultam. Csendben követtem egy darabig, majd amikor leült megpihenni az egyik kéményre oda ugrottam mellé és ráköszöntem:
- Bonjour lepkefiú! Szerencsétlen fiú úgy megijedt, hogy leesett a kéményről amin ült.
- Jajj, ne csinálj többet ilyet! Nagyon ijesztő volt! Amúgy te meg ki vagy?- kérdezte tőlem a kócos hajú fiú.
- Páva vagyok. Párizs új védelmezője. Ehhez a mondathoz még magamban hozzátettem, hogy csak egy darabig.
- És ezek szerint nem az egyetlen.
- Hát nem. Kettőnket választották ki Katica és Fekete macska segítésére. Ja, be sem mutatkoztam még, én vagyok Pillangó. És nem lepkefiú. - mondta kicsit mérgelődve, miközben felállt a tetőről.
- Ezek szerint társak leszünk? - kérdeztem tőle kicsim megszeppenten.
- Nagyon úgy néz ki- mondta nem éppen a leglelkesebben. Valószínűleg nem tettem rá a legjobb első benyomást.

- Mit szólnál hozzá, ha körbe néznénk a városban?
- Rendben, amúgy is hozzá kell szoknom ezekhez a fura szárnyakhoz. Jajj, csak ne lenne ilyen borzalmas színe ennek a ruhának! - mérgelődött tovább Pillangó.
Ekkor mind a kettőnk meglepetésére kék fény vette körbe a fiút, majd miután az eltűnt, ott állt mellettem ugyanaz a fiú, immár sötétkék ruhában, és fekete szárnyakkal.
- Azta! Ezt meg, hogy csináltad? - kérdeztem tőle teljesen elámulva.
- Nem tudom. Azt mondták, hogy az a fegyverem, hogy a szavaimmal meg tudok változtatni dolgokat, de nem gondoltam, hogy ennyire hatásosan. De máris jobban tetszik. Na akkor megyünk?- kérdezte olyan lazán, mint ha mi sem történt volna.
Így hát mind a ketten elindultunk, egy nagy ugrással átmentem a szemben lévő ház tetejére. Pille egy kicsit ingadozva, de utánam ugrott, és közben a szárnyait mozgatva próbált a levegőben maradni. Ez nem teljesen sikerült neki, így lendülettel nekem esett. Én pedig elvesztettem az egyensúlyomat, és leestem az épületről. Zuhanás közben reflexből az oldalamhoz nyúltam, és leakasztottam a legyezőmet. Amint a kezembe került magától kinyílt, és megnyúlt. Ekkor juttott eszembe, hogy mi lenne, ha megpörgetném a fejem fölött, mint ahogy Katica csinálta a jojójával. Meg is pörgettem, és csodák csodája elkezdtem emelkedni. Fantasztikus érzés volt magamat irányítani, úgy hogy kiléptem a fizika szabályaiból. Alig várom már, hogy harcolhassak az új erőmmel!

Sziasztok!
Elsem tudom mondani, hogy mennyire sajnálom ezt a majdnem fél év kimaradását. Most hoztam nektek végre egy új részt, ami még magamhoz képest is rossz lett...
Tényleg nagyon sajnálom, de most elhatároztam, hogy egy hónapban mindenképpen hozni fogom egy részt! Szóval ha van olyan aki kíváncsi lenne még erre a történetre, az legkésőbb egy hónap múlva várhatja a folytatás:)

Puszi Madamx 😘