Én, mint szuperhős? Abszurd ötlet...

Városnézésből katasztrófa

Szombat van, november tizedike. Tegnap este sokáig beszélgettünk Marinettel. Mesélt nekem az iskoláról, a helyi emberekről és az egyik osztálytársáról, aki nagyon tetszik neki.
Ma reggel arra keltem, hogy Marinett felvisít, majd egy puffadást hallotam. Felültem az ányon és megkérdeztem mi történt. Marinett a padlón hevert és küdülledt szemekkel nézte a kezében tartott telefont ami éppen csörgött.
- Mi a baj Mari?- kérdeztem.
- ÚRISTEEEEEN!!! Adrien hív!
- Vedd fel gyorsan! -sürgettem.
-Áááhh de mit mondjaaak?- kérdezte pánikolva Marinett.
- Vedd fel és megtudod!

Végre sikerült Marit rávennem, hogy vegye fel. Ezt hallottam belőle:
- Haló, szia Marinett! Ugye nem zavarok?- hallottam meg a számomra még ismeretlen fiú hangját.
-Neeem, de hogy is...- dadogta Marinett.
- Azt szeretném kérdezni, hogy
Lenne-e kedved eljönni velem, meg még néhányunkal megmutatni a várost a vendégeknek.
- Hát mi is ezt terveztük mára szóval oké. - motyogta Marnett.
-Rendben akkor fél óra múlva találkozzunk a toronynál! Szia Marinett! - és ezzel kinyomta a telefont. Mari még egy percig lefagyva feküdt a padlón, majd felpattant és elkezdett ugrándozni a szobában. Iszonyatosan örült a hívásnak.
- Na akkor, készülődünk Marinett? - kérdeztem, mire egy kicsit lenyugodott, de továbbra is vigyorgott.
Fél óra múlva már az Eiffel torony lábánál álltunk, Adrien és Dani társaságában.
- Kik jönnek még?- kérdeztem Danitől.
- Hát Szofiék, Mátéék és Rékáék ha jól tudom.

Nem is kellett sokáig várnunk, néhány perc múl befutott Szofi és Alya, utánuk picivel megérkezett Réka és Rose is. Márcsak Mátéra és Ninora vártunk.
Már lassan tíz perce ültünk egy padon, Adrien már kétszer is hívta Ninot, de semmi. Így hát úgy döntöttünk, hogy elindulunk.
Először a Louvrehoz készültznk menni. Azonban megakadályozta a tervünket valami. Azaz valaki. A Louvre felé sétáltunk, amikor...

- Skocok nézzét! -kiáltott fel Alya.
-Az ott mi lehet? Ez jó kédes. Ott állt egy épület tetején a valaha látott legfurcsább ember. Fekete maszkja volt és valami furcsa köpenye. Vállig érő barna haja kócosan lebegett körülötte. Testre feszülő fekete ruhájának oldalán egy kard lógott. És legnagyobb meglepetésemre tudott repülni.

Miután észre vett minket egy hangos kacaj közepette leugrott az épületről és felénk repült köpenye segítségével. Eskü olyan mint egy második generációs Batman. Alya előkapta a telefonját és elkezdte videózni az őrülten kacagó személyt. Ha Szofi nem rántja odébb a szörny ember egyszerűen elkapta volna.
Fedezékbe volnultunk. Majd megszólalt egy ismerős hang:
- Hé, Batman veled egyenlőekkel kedzj ki!
Egy pöttyös ruhás maszkos lány állt a fickóval szemben. Kezében jojót tartott, és kék szemei kihívan csillantak a fényben.
- Így igaz, bogárkám! Gyere, adjunk neki! - kiállított egy fekete macska ruhába öltözött szőke hajú fiú. Alya közben tovább videózott, és kommentált is hozzá.
A macska fiú támadásba lendült, botjával próbálta lefegyverezni az ellenseget. Közben a katica lány a jojójával próbálta körbetekerni. Sikerült neki.
- Vajon mi lehet a talizmánja? - töpreng a katica.
- Fogalmam sincs bogárkám.
- Ostobák! Nekem nincs talizmánom! Én vagyon az új gonosz, Rémálom! Halálfejnek vége, elvesztette az erejét, a hatalma immár enyém! - Azzal kitépte magát a jojó szorításából futásnak eredt. A két szuperhős utána, és egyenesen felénk rohantak. Rémálom futás közben erősen meglökött egy idős, botos embert. Megtántorodott és már majdnem elesett, amikor odarohantam és elkaptam őt. Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen féltem, hogy a bácsinak baja esik.
Védett helyre kísértem, majd megkérdeztem tőle:
- Jól, van uram? Nem esett baja?
Az öregember csak mosolygott és megköszönte a segítséget. Aztán mintha mi sem történt volna, elsétált a másik irányba. Viszza akartam menni a többiekhez, de feltűnt, hogy Marinett és Adrien nincsenek velük. De Rémálom és a másik két maskarás is eltűnt.

Vissza siettem Alyáékhoz. Ők se tudták hol van a két barátunk, ezért inkább mindenki haza indult. Amikor beléptem a pékségbe, Marinettel találtam szembe magam:
- Jajj Em, annyira féltettelek titeket! Valamit ott hagytam a padon, és amikor vissza akartam menni hozzátok, sehol se találtalak titeket! Még szerencse, hogy nem bántott titeket Rémálom.
- És is aggódtam érted. Nem tudom hova tűnt Rémálom, de a két jelmezes ember elkergette a közelünkből.
- Ja igen, ők voltak Katica Bogár és Fekete Macska, Párizs védelmezői... és még mesélt nekem Marinett egy csomó mindent róluk. Megnyugtató, hogy van aki vigyáz ránk.

Nemrég elő akartam venni a telefonom az oldaltáskámból, de a telefon mellett egy kicsi hatszögletű fadobozt találtam. Fogalmam sincs, hogy került oda.
A tetejére vörös volnalak vannak festve. Kinyitottam és az egész szobát kék ragyogás töltötte be...