Én, mint szuperhős? Abszurd ötlet...

Készülj Párizs! Érkezünk!

Még szerda este összepakoltam a cuccaimat. Két bőrönd meg egy sport táska. Mégis csak három hónapra megyünk. Pénteken reggel hétre kimentünk a reptérre. Szofi is velünk jött, mert a szülei nem érnek rá.
Amikor odaértünk megláttuk a többieket a francia tanár társaságaban. Apa segített odavinni a táskáinkat, majd Anyuval együtt elbúcsúztak tőlünk.
Mire elintéztünk mindent, mindenkinek feljutott a bőröndje a gépre, fél kilenc lett. A gép háromnegyedkor indult, ezért még gyorsan elbúcsuztunk a tancsitól is, aki mint kiderült, nem jött velünk. Nekem eszembe se jutott, hogy egyedül utazunk a gépen, de így sokkal jobb. Végül is, akkor ki tartaná a többieknek a francia órákat?

Az út nagyon jó volt, én ültem az albak mellett. Az egészet végig beszélgettük Szosszal és Rékával. És amikor megszólalt a
,,KÉREM KAPCSOLJÁK BE BIZTONSÁGI ÖVEIKET, MEGKEZDJÜK A LESZÁLLÁST!- mondat a hangszórókból, olyan izgatott lettem, hogy nem bírtam nyugton maradni. Szofi lassan kezdett megőrülni tőlem, amikor végre leszáltunk!

Miután mindenki magához vette a bőröndöket, elkezdtük keresni az elénk küldött tanárt.
Ki is szúrtunk egy táblát, amin az iskolánk neve állt, de meglepetésünkre nem egy tanár állt előtunk, hanem egy velünk egy idős, vöröses barna hajú, szemüveges lány.

- Sziasztok! Alya Cèsaire vagyok. Engem küldtek el értetek a tanár nő helyett. -franciául beszélt, de mindnyájan tökéletesen értettük.
- Ha meg van minden cuccotok akkor akár indulhatunk is. Ott aztán meg tudjátok ki kihez került. Ja és, melyikötök Szofia? - kérdezte Alya. Szofi kicsit szégyenlősen mondta, hogy ki ő. Alya ránézett és egy kacsintás közepette közölte, hogy Szofi fog nála lakni. Ekkor állapítottam meg, hogy legalább a barátnőmnek biztos, hogy jó helye lesz.

Gyalog mentünk, ami azért volt csak rossz, mert ott volt nálunk az a sok bőrönd. És közben még halgathattuk Hanna nyavajgását, miszerint ,,ha tudom, hogy ilyenek a körülmények, akkor el se jövök". Erre meg szólalt Dani:
- Milyen kár, hogy nem szóltak!
Amúgy tényleg. Hanna senkinek nem hiányozna.
Viszont kárpótolt minket a látvány, ami az iskolánál fogadott minket. Gyönyörű fehér élületű iskola, vele szemben egy nagy park, és néhány utcányira ott van maga az Eiffel torony!
Alya megmutatta hova tegyük le a bőröndöket, majd bevezetett minket az osztálytermükbe. Ugyanis, mint kiderült az ő osztálya kapta meg a ,,megtisztelő" feladatot, hogy befogadjon minket. Ennek egyszerű oka volt. Csak tizenöten voltak az osztályban.

Megáltunk a terem hátuljában és vártuk a tanárokat. Miután megjöttek, elmondták ki kihez kerül. Az én ,,párom" késve esett be a terembe. Marinett Dupaing - Changnak hívják és nagyon kedves lány. Miután végeztünk, elindultunk hazafelé.
- Várj segítek! - Mondta Marinett és azzal a lendülettel fogta az egyik bőröndömet és elindult vele. Abban a pillanatban esett el a saját lábában a táskával együtt.
Nagyon megijedtem, hogy valami baja lesz, de mint nem sokára kiderült, nála ez mindennapos.

Marinették nem laknak messze. A szülei, a házuk alsó részén egy pékséget vezetnek, amiből csak úgy szállnal az ínycsiklandozó illatok. Én Marinettel fogok egy szobában aludni. Ez a szoba legfelül található és egy csapó ajtón lehet oda feljutni. Amikor felértem tátva maradt a szám. Gyönyörű szoba volt. Az egyik oldalom két ágy van, vele szemben nagy gardrób szekrények, mellettük egy próba baba. Az egyik ágy mellett egy íróasztal van, számítógéppel.
Valamint van egy nagyon nagy erkély, és egy pici fürdőszoba.

- Marinett ez gyönyörű! Bárcsak nekem is ilyen szobám lenne!
- Köszönöm. Én is nagyon imádom. Nézd! Az erkélyről pont látni lehett az Eiffel tornyot!
És tényleg. Pont rálátni innen.
- Annyira irigyellek. Úgy szeretnék itt lakni. - mondtam Marinettnek.
- Azért neked sincs rossz dolgod. Budapest is gyönyörű város. Sokan mondják, hogy éjszaka még szebb is mint Párizs.

Ezen elgondolkodtam. Budapest egy fantasztikus város. Sok a szép régi épület, a hidakat is imádom és valóban, éjszaka szebb is, mint Párizs. De azért még sem ugyanaz.
Mari megígérte, hogy a hétvégén megmutatja nekem a várost. Már aaaanyiraa várom!