Versek

Negyvenöt perc

Nélküled az idő csupán maró szenvedés,
Könnyem gyakran folyik este, fáj a felkelés,
Minden mondat, minden perc egy késszúrás megint,
Noha szemem előre, s a jövőmre tekint.

Hiába a sok dicséret, hiába a szó,
Szívemre az ígéret, mint ékszer, nem való.
Hiába a fanatizmus, marad a hiány,
Ők nem látják lelkem mélyét, nem tudják, mi bánt.

Ha tudnák is, mindegy lenne, nem hoznak vissza,
Nélküled a nyelvtan mostmár gyakran nem tiszta.
Nélküled még az iskola sem a régi már,
Noha Érted néhanapján mondok egy imát.

Negyvenöt perc nem sok idő, hamar elszalad,
Utána csak káosz, kín, és üresség marad.
Ha tanárom néha rám néz, arcom felderül,
A mosolyt tán viszonzom, de meghalok belül.