Versek

Nyári emlék

Zöld és kék színekben tajtékzott a tenger,
Hullámok fodrai csapódtak a fának,
Szemednek azúr fényt kölcsönzött a reggel,
Aranyló tincseid mögött hátszél támadt.

Hajnalpír fátyola borítja az eget,
Vöröslő palástját kitárja az égbolt,
Narancssárga Napnak vidáman integet,
Kora nyár eleji aranyhídja szétfolyt.

Kosár az öledben, benne néhány alma,
Égszínű ruháddal játszadozott szellő,
Léptél még néhányat, s leültél a partra,
Akár egy kíváncsi, barátságos sellő.

És én csak szótlanul odamentem hozzád,
Karomba zártalak, nem engedve többé,
Lágyan, s óvatosan megcsókoltam orcád,
Borús hangulatom változtattad köddé.

Édes emlékké lett, elszállt már az öröm
Közeleg a vihar, pislognak a lámpák
Itt állok előtted nedves utcakövön,
Almapiros véred szennyezi a járdát,

Áztatja szűk ruhád. Rossz melletted állni,
Kezemet vörösre festette meg véred,
S nem akarom hinni, nem akarom látni,
Hogy ilyen törékeny, és véges az élet.

Sárga, narancs fényben villog a kis tájék,
Lassan fekete lesz, ahogyan a szívem.
Februári fagyban, mint két mozgó árnyék,
Együtt indulunk el sétálni az éjben.