Versek

Csillagok tánca

Hűvös, esti óra köszönt
A megfáradt réti tajra,
Felhőselymek hamva között
Holdfény vigyáz éjszakámra.

Ezüst pettyek, fehér fényfolt,
Mint megannyi angyal szárnya,
Nyájas, fényes, esti égbolt,
Hívogat egy lassú táncra.

Könnyed, ám törékeny tánc ez:
Mennyei csodáknak háza.
Földöntúli, hosszú lánc lesz
A csillagok esti bálja.

Lassan szárnyalok a széllel:
Egész lelkem öröm járja.
Sosem ér véget az éjjel,
Lelkem a Hold hazavárja.

Üstökösök keringőznek:
Mindegyiknek van egy párja.
Itt is- ott is elidőznek,
A szép csendes éjszakába.

Ikercsillagoknak tánca
Messze ragyog körtánc közben,
Akár kettő, színes lámpa.
Eltűnnek a bolygóközben.

Nem is értem, hová mentek,
Azonban már késő bánat:
Zuhanok le, s egyre lejjebb,
Itthagyva az égi fátylat.

Zuhanok, és semmi nem tart.
Elégtem az éjszakában.
Kezemben, mit égi fény mart,
Egy igazi fénysugár van.

Óvom, féltem drága kincsem,
Nem dobom a föld porába!
Ha jól tudom, senki sincsen,
Ki vitt volna otthonába.

Halkan puffanok a réten:
Egész lelkem öröm járja.
De sugaram túl a téren,
Elillant az éjszakában.

Vajon hova tehettem le?
Kérdezem, a választ várva.
Ám földlakó nem vihet le
Égi fényt az otthonába.

Kivárom én azt az estét:
Újra megyek majd a bálba!
Felkérek egy szép menyecskét,
S visszatérek fénysugárral.

De ha ráborul az égre
Szénfekete éjnek fátyla,
Szétrebben a messzeségben
Ezer csillag égi tánca.