Száz kabóca dala zeng már nyári éjszakákon,
Elbűvölő násztáncukkal mélyítik magányom.
Rideg Holdnak fagyos fénye világít a tájra,
Enyhítene bánatomon, mintha alig fájna.
Távol vagy már, nem jössz vissza, hiába is kérem,
Lelkemben az üresség, mint a halálos méreg,
Emléked még él valahol, őrzi még a pára,
Könnyem forró cseppje csendben arcom végigszántja.
Kókadt virág hamva takar a fekete földben,
Egy hant alatt fekszik tested némán, síri csöndben,
Lélegzetem után nyúlok, elveszi az éjjel,
Talán mégis elérhetem, két kinyújtott kézzel.
Ennyi volt az életed is, nem hozhatlak vissza,
Remeg a tó tükre körben, arcom benne tiszta,
Eltorzul a képmásom is a fekete vízben,
Szirmok lassú tánca hozzád repíti a szívem.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Versek
ŞiirValamelyest jobbnak ítélt verseim gyűjteménye. 2018.01.27. 30. in poetry 2018.02.09. 58. in poetry 2018.02.14. 46. in poetry 2018.02.17. 47. in poetry 2018.03.25. 26. in poetry 2018.04.18. 21. in poetry 2018.05.24. 18. in poetry 2018.05.26. 11. in p...
