Just a message? [BEFEJEZETLEN]

Fifteen

Reggel kiabálásra ébredtem. Ránéztem az órára, 11:34.
Kikeltem az ágyból és elindultam megtudni, hogy kik ordibálnak már ilyenkor.

Lent voltak a nappaliban így én a lépcsőn megálltam. Anna és Zoey volt az.

-Mégis mit képzelsz magadról??!!-üvöltött Anna-Mégis hogy jösz ahhoz hogy őt is elvedd tőlem! Szállj le róla vagy megbánod!!

-Mégis ki vagy te, hogy megmondd mit tegyek?! Nem is ismered! Csak kihasználnád, mert gyönyörű aztán pedig találsz mást helyette!-emelte fel a hangját Zoey.

-Többet tudok róla mint te!!-vágott vissza Anna.

-Igen? Akkor mondd meg mi a kedvenc színe? Mi a kedvenc virága és állata? Mi a hobbija? Van második neve? Hallgatlak!

-Öhmm...szeret zenét hallgatni.

-Gratulálok! Kedvenc színe a fekete és vörös, a rózsa a kedvenc virága, imádja a hópárducokat. Igen szeret zenét hallgatni, de ki nem? A kedvenc bandája a 5 Seconds of summer és nincs második neve!-vágta hozzá Zoey.

Ledöbbentem. Honnan tudja?

-Akkor sincs jogod elvenni tőlem!-hallottam Anna elcsukló hangját.

Aztán a közeledő léptek hangja, Anna pedig ott termett előttem az arcán könnyekkel.

-Hallotad?-suttogta.
-Nem érdekes!-gyorsan elrohant mellettem és becsapta a szobája ajtaját.

Néztem utána egy darabig majd lementem a nappaliba. Zoey az ablakon nézett ki.

-Öhm..szia-szólaltam meg.

-Gondolom mindent hallottál.

Nem fordult meg. Leültem a kanapéra és őt néztem.

-Mondjuk...megtudhatom, hogy honnan tudsz rólam ennyi mindent?

-Csak egy nyári tábor. Nekem az volt az utolsó neked pedig az első. Amikor megláttalak tudtam, hogy te különleges vagy. Így megpróbáltam megtudni rólad pár dolgot.
Gondolom nem emlékszel rám. Akkoriban egy kicsit pufi voltam. Meg barna rövid hajam volt.-fordult most már felém.

-Nem te voltál az, aki belelökött a sárba?

-Háátt..izé..igen. Irigyeltelek amiért olyan könnyen be tudtál illeszkedni nekem pedig csak 2 év után lett pár "barátom" ott. Meg hát...mondom..azt hiszem már akkor tetszettél.-most először láttam zavarba jönni őt.

-Én...én tetszem neked??-néztem rá döbbenten.

-Igen Beverly...tetszel nekem.-nézett zöld szemeivel az enyéimbe.

A szívem 320-al vert. Még mindig a szemeibe bámultam.

-Ez...biztos?

-Igen, biztos!-nevetett fel.

-Hát...te is tetszel..-suttogtam.

A szemei elkerekedtek, majd mosolyra húzta a száját és közelebb jött.
Felhúzott és a derekamat átkarolva magához szorított. Az ajkai súrolták az enyéimet, de nem csókolt meg.

Egy puszit nyomott az arcomra és elengedett.

-Gyere! Csinálok neked reggelit.-indult el a konyhába.

-Mondd miért kínzol?-mondtam inkább magamnak, és utána mentem.