Just a message? [BEFEJEZETLEN]

Nineteen

S.L: Találkozzunk. Ideje, hogy megtudd ki vagyok

Döbbenten bámultam a képernyőre.

-Valami baj van?-kérdezte Zoey.

-Öhm..semmi. Nem fontos-dadogtam.
Miért pont most? Ez nem lehet igaz! Ő is tud időzíteni. Olyan szépen alakultak a dolgok és most újra felbukkan.

-Látom, hogy valami nem stimmel.-fürkészte az arcom-Figyelj...ha te ezt nem akarod...én megértem!

-Miii?? Nem! Nem erről van szó! Csak...-be se fejezhettem, mert közbe vágott.

-Gondolkodj rajta! Ne siesd el! Tudok várni rád. Ha kell örökké.-azzal adott egy puszit a homlokomra és kisétált az ajtón.

Utána akartam menni, de a testem leblokkolt. Csak álltam a nappali közepén.

Még most se hiszem el. Zoey szerelmet vall, olyan mintha egy álomvilágban lettem volna, erre hirtelen felbukkan ő. Mintha egy rossz akaró lenne vagy tudom is én. Bár nem tagadom, hogy már nagyon kiváncsi vagyok, hogy ki az.

Lehuppantam a kanapéra és válaszoltam.

Me: Nem lehetett volna 2 perccel később írni?

S.L: Csak nem megzavartam valamit? De örülök, hogy ennyire hiányoztam...😒

Me: Igen, megzavartál! És most nehogy már te legyél megsértödve! Eltűnsz napokra, hetekre! Aztán hirtelen felbukkansz azzal a szöveggel, hogy találkozzunk

S.L: Muszáj volt bátorságot merítenem...nem tudom hogy fogsz reagálni, ha megtudod, hogy ki vagyok... Ne haragudj rám szerelmem...❤

Nem tudom miért, de a szerelmem szó hallatán görcsbe rándult a gyomrom. Zavaromban beharaptam az ajkam.

S.L: Hiányoztál...mostanság nem láttalak 😖

De hát én Zoeyt szeretem!
Akkor miért érzem ezt a furcsa érzést?

Me: Nekem is hiányoztak a beszélgetéseink