Just a message? [BEFEJEZETLEN]

22. rész

Cassie máris a földön hevert Zoey pedig rajta és ott ütötte, ahol érte.

-Te rohadt szuka!-üvöltötte Zoey-Mégis hogy képzelted! Te kis ribanc!

Csak néztem, ahogy tépi az alatta fekvő lány haját.

-Elég!!-kiáltottam el magam. De nem történt semmi, azt leszámítva, hogy Cassie is visszaütött ezzel elterelve Zoey figyelmét annyira, hogy legurítsa magáról.

Nem tagadom, hogy tetszett ahogy a két lány verekedett és még el tudtam volna nézni őket, főleg ha még sár is lett volna.

-Ezt nem hiszem el...-dörmögtem az orrom alatt. Elindultam feléjük és amikor odaértem, megragadtam mindkettőjük haját és elhúztam őket egymástól.

-Hagyjátok abba!!-kiáltottam rájuk-Cassie, te most szépen haza mész, ameddig megteheted, Zoey, te pedig velem jösz! És ha nem hallgattok rám akkor a hajatoknál fogva foglak titeket végigráncigálni az utcán!!-néztem a szemükbe. Csak döbbent arcokat láttam.

-R-rendben, de engedd el a hajam mert már fáj.-szólalt meg Cassie.

Végignéztem ahogy feltápászkodik majd rámmosolyog és elindul haza.

-Az enyémet nem akarod elengedni?-kérdezte Zoey.

-Csak ha nem rohansz utána.-néztem rá komolyan.

-Jól van! Megígérem.-emelte fel védekezőn a kezét.

Elengedtem hullámos kék haját, majd felállt és leporolta magát.

-Esetleg nem akarsz elmondani valamit?-nézett rám kérdőn.

-De-sóhajtottam-Majd otthon.

Némán sétáltunk egymás mellett, de egész idő alatt éreztem magamon a tekintetét.

Beléptünk a házba, levettük a cipőinket és felesleges ruháinkat, majd bementünk a nappaliba.

Zoey kényelmesen helyet foglalt a kanapén még el is terült rajta és úgy nézett rám.

-Nah? Elmondod, hogy mi is volt ez az egész? Egyáltalán kicsoda ő?-nézett rám érdeklődve.

-Ez egy hosszú történet.-sóhajtottam egy nagyot.

-Csak tessék!-intett a vele szemben lévő fotelre.
Leültem, én is elhelyezkedtem kényelmesen majd belefogtam a mesélésbe.

Sziasztook! Tudom, hogy régen volt rész és hogy ez most rövidre is sikeredett. Ezért elnézést is kérek!
Igyekszem hozni az újabb részeket minnél hamarabb! :))