Just a message? [BEFEJEZETLEN]

Six

Egész hétvégén írogatott nekem, hogy így bocsássak meg neki, úgy bocsássak meg neki.
Nem telt el olyan perc, hogy ne jött voln egy üzenet. Annyira elegem lett a csipogásból, rezgésből, hogy kikapcsoltam a telóm.

-Beverly!-halottam meg barátnőm hangját. Nagy nehezen sikerült átvergődnie a tömegen, majd mikor odaért hozzám a nyakamba ugrott.

-Szia!-erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-Na végre! Tegnap próbáltalak elérni, hogy nem-e megyünk el az új cukrászdába, de te nem válaszoltál!

-Óh igen...bocsi kinyomtam a telót, hogy tudjak tanulni.-vettem elő a telefont, hogy megmutassam.

-Aham...de akkor ma elmegyünk ugye??-nézett rám kutyaszemekkel.

-Oké, oké! De ne nézz így!-nevettem el magam.

-Akkor órák után a suli előtt!-azzal el is rohant az órájára.

A tanár késett vagy 20percet, én pedig azalatt az idő alatt rávettem magam, hogy bekapcsoljam a telefont.
Amint bekapcsolt, és beírtam a jelszót, megjelentek az üzenetek.

123 olvasaltan üzenet.
Feladó: Rohadék

Te jó ég!
Kicsit gondolkodtam hogy megnyissam-e. Hát lehet nem kellett volna...

Egy halom ,,bocsánat amiért rohadék voltam" üzenet és szívecske meg síros emoji. Néhol pedig egy-egy idézet.

Rohadék: ,,I know you're dying to meet me
But I can just tell you this
Baby, as soon as you meet me
You'll wish that you never did"

Rohadék: Kérlek bocsáss meg! Annyira hiányzol!

Egyszerre gyűlölöm é szeretem!

Rohadék: ,, I'm bad at love"

Rohadék: Hiányoznak a beszélgetéseink!

Rohadék: Kérlek Beverly!

Ezt nem bírom. Muszáj válaszolnom!

-Elnézést a késésért, de megbeszélés volt! Most pedig mindenki tegye el a telefonját és lássunk hozzá az órához! Még van 25 percünk!

Me: Utállak amiért hiányzol!!

Gyorsan elküldtem az üzit, majd zsebre vágtam a telómat.

Nem telt el két perc, amikor éreztem, hogy rezgett a telefon. Egy mosoly kuszótt az arcomra, de közben ez járt a fejemben:
Ugye nem fogom megbánni?