Russian [befejezett]

Prológus

Sziasztok!
Tatjana Szergejevics vagyok. 19 éves, átlagos orosz lány. Szentpéterváron laktam a szüleimmel, ámbár egyetemre készültem, az álomvárosomba: Moszkvába.
Az egyetem első pár hete nagyon jól telt, a csoporttársak aranyosak voltak, az albérletem meg lehengerlően szép.
De most szeretném nektek elmesélni életem kevésbe kellemes, mondhatni szörnyű pillanatát s azt is, hogy hogyan fog kihúnyni életem gyertyája.
Egy kicsit magamról, hogy összeismerkedjünk:
-fekete haj
-zöld szem
-kicsi koromtól egészen kamasz koromig duci voltam
-16 évesen eldöntöttem, hogy lefogyok
-megszabadultam 40 kilótól(80 kg-ról, 40 kg-ra)
-anyáék aggódtak értem
-egyke vagyok
-nehezen bízok meg emberekben
-sosincs legjobb barátom
Tulajdonképpen azt hittem az egyetemi éveim lesznek a legjobbak, de kiderült, hogy nem. Mert jött maga a földi pokol. A nevét nem tudom, mostanáig sem. Nem tudom ki volt aki tönkretette az életem és nem tudom, hogy ki tett belém akkora törést amit nem éltem túl.
"Kicsikém, itt vagyok, mostmár biztonságabn leszel életed végéig"-visszhangzanak bennem még most is anyukám szavai. Nem feleltem neki rá semmit. Halványan elmosolyodtam, aztán a megnyugtató érzést választottam, ami már odalent is sokszor kíséretett. De addig legyőztem. Legyőztem, mert találkozni akartam még a szüleimmel utoljára. Találkozni velük, hogy megmutassam: élek. Végül mégis győzött felettem a elmúlás. C'est la vie, mondják a franciák. Valakinek sok adatik meg az életből, valakinek nem. Én még mindig hiszem, hogy fogadjuk el a sorsunkat olyannak, amilyennek megírták, hiszen ellene úgysem tudunk tenni semmit..