Russian [befejezett]

Epilógus

Kinyitottam a szemeimet. Egy rázkódó mentő autóban feküdtem, lélegeztető gépre kötve. A mellettem ülő ember, mihelyst meglátta, hogy magamhoz tértem boldogan nézett rám:
-Szia, kis harcos! Jól vagy?-kérdezte kedvesen.
Bólintottam egy aprót majd azon gondolkodtam, hogy a sötét pincéhez hasonló helységből, hogyan kerülhettem, ide hiszen nem emlékszem semmire, csak arra, hogy olyan érzésem volt, mintha elaludtam volna. Most pedig itt vagyok.
-Hamarosan beérünk a kórházba és akkor, már nyugodtan pihenhetsz. Csak sajnos most ez az út ilyen rázkódós-beszélt folyamatosan hozzàm a mentős.
Rámosolygtam majd visszacsuktam a szemeimet, mert a hirtelen kapott fény túl erősnek bizonyult, az eddig megszokotthoz. Boldogan definiáltam, hogy igen megtaláltak és mostmár jól leszek. Teljesült mindaz, amit eddig kívántam: kijutottam élve, noha nem a saját lábaimon, de nem egy hullazsákban. Igen is, megcsináltam! Kijutottam! Élek!

Egy nő zokogása, keltett fel újabb álomszerű világomból. Körbenéztem és láttam, hogy mostmár-ahogyan a mentős férfi igérte-egy kórházban voltam. A nő, akihez a könnyek tartoztak, nem volt más, mint az anyukám. Ott állt apával az ablak előtt és sírt, mire az apukám szüntelenül simogatta a hátát, ezzel nyugtatva őt.
-Anya! Apa!-nyöszörögtem, de meghallották, mert felém fordultak.
-Ivan, nézd! Magához tért!-szólt boldogan, anya és odarohant az ágyamhoz.
-Édesem-simogatta meg a hajam-mi történt veled?
-Nem tudom-suttogtam erőtlenül.
-Majd, mikor felépülsz elkell mesélned a rendőröknek, hogy azt a gazembert lecsukják! Rendben?
-Rendben anya.
-Kicsikém, itt vagyok, mostmár biztonságban leszel életed végéig-simogatott tovább, én pedig nem feleltem neki rá. Soha többé, már nem feleltem semmire. Győzött felettem az elmúlás. Ott a kórházi ágyon fekve, anya kezét fogva, puha párnák között ért el a halálom. De már nem féltem. Már nem fájt semmim. Nyugodt voltam. Végrehajtottam, amit elterveztem: kijutottam és még utoljára láttam a szüleimet.
Ilyen gondolatok között hagyta el halhatatlan lelkem a testemet.
Ég veled, világ!

                            VÉGE