Russian [befejezett]

Hol vagyok?

Iszonyú fejfájásra ébredtem. Úgy hasogatott, mintha az agyam megunta volna a mostani helyét s kiakart volna jönni onnan. Hunyorogva nyitottam ki a szemeimet. Hol vagyok?-néztem körbe ijedten. A helyiségben nem volt semmi, csupán az egyik falon egy kicsinyke ablak, ami be volt rácsozva, egy hatalmas vasajtó, az egyik sarokban egy vödör, középen pedig egy villanykörte lógott lámpaként funkcionàlva. Felszendvedtem magam a földről. A szobában a padló, a falak és a plafon is szürke lecsiszolt kőből volt. Nem volt se meleg, se hideg. Olyan köztes állapot. Magamra tekintettem. Nem a saját farmerem és pulcsim volt rajtam, hanem egy kórházihoz hasonló fehér hálóing. Benéztem alá: nem volt alatta se bugyi, se melltartó. Az első könnycsepp már lefolyt az arcomon, majd a picinyke ablakhoz léptem, megfogtam a rácsot és felhúztam magam. Kinézve nem láttam semmit. Se utat, se fát, se bokrot, se állatot, se embert. Csak földet, földet és földet. Csalódottan ereszkedtem vissza a földre, majd az ajtó irányába kaptam a fejem ugyanis kívülről kulcscsörgés hallattszott. Lassan hátráltam a szoba leghátsó részébe, oda ahol magamhoz tértem. A kulcs elfordult a zárban s az ajtó kitárult. A boltos férfi állt odakint. Akit láttam első este, akit láttam a könyvtárnál és a kávézónál s akit Igorral követtünk. Az egyik kezében egy tál volt, rajta két zsömle, a másikban pedig egy bögre. Belépett majd bezárta maga után az ajtót. Teljesen a falhoz nyomtam magam s akkor már folyamatosan hullott a könny a szememből.
-Szervusz szépségem-mosolyodott el-tessék, hoztam neked enni és inni valót-nyújtotta felém a tálat és a bögrét.
Nem szóltam semmit, csak zokogva néztem rá.
-Hát jó akkor majd megeszed ha éhes leszel-vonta meg a vállát, majd letette a földre a dolgokat.
Óvatosan jött oda elém, majd megállt egész közel hozzám. Reszketve fordítottam el a fejem. Ő meg csak nézett, majd megcsókolta az arcom. Aztán a nyakam. Majd szépen, lassan elkezdte rólam lehúzni a ruhát, ami fedte a meztelen testem.
-Kérem ne!-suttogtam a rémülettől alig hallhatóan-kérem ne tegye ezt!
Mit sem törődve velem tovább fojtatta, bennem meg felment a pumpa, így kissé erőre kapva, hangosabban szóltam hozzá:
-Azt mondtam hagyjon békén!-majd teljes erőmből ellöktem magamtól.
Hátra tántorodott, majd a meglepettségtől felhúzta a szemöldökét. Lélegzet visszafojtva vártam most mit fog tenni. Felcsóválva, kissé eszelősen lépdelt újra felém, majd egy hatalmas pofont adott az arcomra, amitől a földre zuhantam.
-Ilyet mégegyszer ne merészelj!-mondta leguggolva mellém, tekintélyt parancsoló hangsúllyal.
Ezúttal nem finomkodott. Durván leszedte rólam a köpenyhez hasonló textilt és ott a semmi közepén, egy pince szerű helyiségben megerőszakolt. Kitudja hanyadjára. Nekem meg nem volt erőm se sikítani, se rugkapálózni, se ellenkezni vele. Nem volt erőm és iszonyatosan féltem tőle. Ezért lehunytam a sírástól áztatott szemeimet és vártam, hogy véget érjen ez a rémálom.