A maffia mentett meg

11.fejezet

Harry szemszöge:

A terv eddig sikeresen halad bejutottunk a házba, hallom a fiúk csinálják már ott fent a dolgukat szóval sietnünk kell. Liammal célirányosan a pince felé vesszük az irányt, ami szerencsétlenségünkre nincs őrizetlenül. Én az egyik fal míg Liam a másik fal takarásában rejtőzik el. Középső és mutató ujjammal jelet adok Liamnak, hogy induljunk el. Mindketten az egyik őr mögé lopózunk és hatástalanítjuk őket a lehető leghalkabban. Amint végeztünk nagy erővel török be a picébe, míg mondom Liamnak őrizze a pincébe vezető utat. Ahogy bejutok rögtön a sötétségbe és a dohos szagba ütközöm. Se egy ablak se semmi nincs ezen a rohadt szobán. Felkapcsolom a villanyt, hogy jobban lássak.

-Harry?- hallok meg egy kétségbe esett hangot.

-Én vagyok Zoé.- futok, oda hozzá rögtön amint meglátom, hol van.

Nagyon rossz állapotban van, alig tudja nyitva tartani gyönyörű szemeit, bársonyos bőrét most szakad ruhái és sebekkel, foltokkal teli dolgok fedik. Istenem minél előbb ki kell vinnem őt innen. Felkapom ölembe és menyasszony stílusba viszem ki. Útközbe találkozok Liammal akinek tekintetéből ki tudom olvasni a szomorúságot és a dühöt. Közben, ahogy rohanok ki, Niall fut oda hozzám és a kocsi kulcsot nyomja oda a kezembe és csak annyit mond:

-Vidd haza elintézzük őket.- megsimítja Zoé kezét.

-Nem hagyhatlak itt titeket haver.- ellenkezem, pedig tudom, ez lenne a helyes döntés.

-Harry Carl legmegbízhatóbb, legprofibb emberei vannak itt, megleszünk. Zoénak nagyobb szüksége van rád most, mint nekünk.- csak egy bólintással felelek, és már rohanok is a kocsihoz.

Beültettem Zoét és már indultam is el erről az átkozott helyről. Nagyon aggódom érte, egy hangot se adott ki, mióta elindultunk.

-Héj baba, minden rendben?- próbálok a visszapillantón keresztül ránézni, de nem járok nagy sikerrel, mert fekszik.

-Ühüm.- csak nyöszörgéseit hallom.

Hazaértünk, kiszedtem hátulról és már vittem is a fürdőbe, hogy lemossam róla ezt a mocskot. Vetkőztettem le, mikor nyúltam volna alsóneműje felé elkapta a kezem, szemei könnyekkel teltek meg és hevesen kezdte rázni a fejét. Bakker, de hülye vagyok, biztos élnek benne még a történtek, bár miért nem élnének? Engedtem gyorsan a kádba vizet és kimentem, hagytam ő végezze a dolgát, de egy lépésnyire se mentem el az ajtótól. Amint készen volt és kijött már tiszta bugyiba és melltartóba, adtam rá egy itthoni kényelmes göncöt. Lefektettem az ágyba és egy homlok puszi után ott akartam hagyni, gondolván csinálok, neki valami ennivalót mire felkel, de hirtelen elkapta a kezem.

-Harry, kérlek, maradj itt velem. Félek.- szinte suttogta a szavakat, annyira le volt gyengülve. Hezitálás nélkül bújtam be mellé az ágyba és húztam mellkasomra. Nem telt bele sok időbe, míg egyenletes szuszogását nem hallottam. Nagyon örültem neki, hogy végre biztonságba tarthatom őt. Most már csak a csapatért aggódtam. Imádkoztam, hogy elkapják azt a két retket. 1 óra múlva Louis nyitott be és csak intett a fejével, hogy menjek ki. Óvatosan kimásztam alóla és indultam le.

-Sikerült srácok, mindenki jól van?- néztem rájuk reménykedve.

-Simán haver, nagyon gyenge védelmük volt, szerintem nem számítottak arra, hogy ilyen gyorsan megjelenünk.- jött kifelé Louis egy whiskyvel és 5 pohárral a kezében a konyhából.

Mindenkinek töltött egy pohárral. Lehúztam az egész pohár tartalmát és elégedett voltam azzal, hogy miden ilyen simán ment.

-Hé Zayn, köszi, hogy ennyire figyeltél a részletekre, és nektek is hálás vagyok fiúk.- fogtam meg vállát, míg körbe néztem a szobán.

-Igazán semmiség, egy család vagyunk.-vigyorgott rám.

-Hogy van Zoé?- érdeklődött Liam.

-Rettentően gyenge, hazafelé nem szólt szinte semmit. Amint hazaértünk elvittem fürdeni. Az egész teste tiszta seb, tele van lila foltokkal. Az egész törékeny teste. Gondoljatok bele mennyi mindent élhetett át ott.- kezdtem ideges lenni.

-Nyugi Hazz, itt van, már biztonságba van.- igaza van Louisnak, de akkor is.

-Ez az egész az én hibám.- temettem kezeim közé arcomat.

-Jézusom Harry, hogy lenne a te hibád? Megbeszélést hívtak össze, amik eddig mindig voltak is, nem tudhattuk, hogy ez kamu. Ja és ne mártírkodj, nem rád vall.- nevettem fel egy kicsit Zayn utolsó mondatán.

-Amúgy a 2 kis barátod vár rád a pincébe.- villantott rám egy ördögi mosolyt Niall.

Nem is kellett több, pattantam is fel és mentem is le. Ügyesen kikötötték őket. Az első dolog, amit tettem, hogy mindegyiknek behúztam akkorát, hogy az már nekem fájt.

-Na Dévid, itt mi diktálunk, te vagy most szarabb helyzetbe és hidd, el szarrá teszem a hátralévő napjaidat, minden egyes nap azt fogod, fogjátok kívánni bár ne nyúltatok volna Zoéhoz, és azt, hogy bárcsak meghalnátok.- épp mentem volna ki, amikor utánam szólt.

-Csak féltékeny vagy, hogy én már magamévá tettem, te meg lehet ezek után nem is fogod.- röhögött a képembe. Válaszom egyik része egy hatalmas öklös volt.

-Egy ilyen patkányra, mint te, sose leszek féltékeny.

Felértem az emeletre, láttam, ahogy Zoé eszik, és a fiúk szórakoztatják őt a rosszabbnál rosszabb vicceikkel. Rengetegszer hálát adok Istennek, amiért ilyen barátokkal áldott meg engem. Zoé felemelte a fejét és rakéta módon lőtte ki magát a széttárt karom közé. Amilyen szorosan csak lehetett úgy öleltem magamhoz. Ennyire hamar senkit se engedtem magamhoz közel, de Ő más.

-Jobban érzed magad?- toltam el magamtól annyira, hogy rá tudjak nézni.

-Sokkal, köszönöm, csak fáradt vagyok.- ezt az állítását egy ásítással is igazolta.

-Nincs mit köszönnöd, gyere, menjünk fel.- fiúk is egy egy kézfogással búcsúztak, Zoét pedig megölelték.

Levetkőztem és befeküdtem Zoéval szembe az ágyba.

-Harry én..- tudtam el akarja mondani, mi történt vele, de nem kellett hisz tudta ő is, hogy láttam.

-Shh, ne, láttam mindent.- folytottam bele a szót.

-Rendben.- közelebb csúsztam hozzá, majd arcára tettem kezem.

Ránéztam szájára, majd vissza szemébe.

-Szabad?- tettem fel az egyszavas kérdésem.

-Igen.

Számat lassan tettem rá övére. Érezhető volt ebben a csókban a szeretet, amit egyikünk se mondott még ki, a hiányérzet. Minden eddigi legérzelmesebb csókválásom volt. Zoé megint hamar elaludt, sikerült nem sokkal később követnem őt, minden nyugodt szívvel, mert már itt van a két karom között, ez az ártatlan lány.