Tudsz szeretni? (STEREK)

1. FEJEZET

-Lydia, várj!-Kiáltok az iskola folyosóján, hogy végre megálljon és meghallgasson. Holnap lesz az őszi bál és tudom, hogy igazán gyerekesen hangzik, de szeretném meghívni. De ő úgy viselkedik mintha nem is léteznék, egyszerűen mindig csak leráz magáról. 

-Jól van, mit akarsz?-Fordult meg mogorva fejjel. Elmosolyodom, bármennyire is azt mutatja, hogy nem tetszem neki én biztos vagyok benne legbelül, hogy minket egymásnak teremtett a sors. 

-Nos szeretném ha eljönnél velem az őszi bálra.-Mondom el egy szuszra kissé idegesen. Elneveti magát és kivillantja a tökéletes fogsorát.

-Te most ugye csak viccelsz?-Kérdezi még mindig nevetve. Megvakarom a tarkómat és próbálok komoly fejet vágni.

-Hát igazából nem, nem viccelek.-Felelem mire már annyira elkezd röhögni, hogy törölgeti a könnyeit. 

-Nem akarlak megbántani, de szó sem lehet róla.-Számról lefagy a mosoly ami eddig rajta volt. Persze már annyiszor utasított vissza, hogy megszoktam milyen érzés már.-Viszont lenne itt valami amit megtudnál tenni értem.-Felkapom a fejemet és rögtön jobb kedvem lesz, hogy tudok neki valamiben segíteni.

-És mi lenne az?-Kérdezem tettetett lazasággal miközben belül kirobbanok az örömtől. Végre tőlem akar valamit! 

-Nos kíváncsi vagyok, hogy Scott-nak már van-e párja a bálra.-Persze, mindig csak Scott! Sokszor éreztem már úgy, hogy mindig csak mögötte állok, minden jót ő kap meg. Szar érzés tud ez lenni, annyi biztos. Persze csak én tudok arról az egész iskolában, hogy Scott vérfarkas. És én soha senkinek sem mondtam el, mindenben segítettem. Lydia pedig láthatólag felé érdeklődik és nem felém. 

-Nem, nincsen párja még.-Felelem majd sarkon fordulok és elsétálok. Nem akarok úgy viselkedni mit egy sértődött kisgyerek, de ami rosszul esik az rosszul esik. És én sem tűrhetek el mindent, persze lehet most Lydia észhez kap és elfogadja a meghívást. Igen, csak pozitívan! 

Scott kint vár az iskola előtt, megbeszéltük, hogy ott találkozunk és együtt megyünk haza. 

-Csá haver!-Köszön mosolyogva. Én tényleg nme tudom, hogy annyira mit lát benne Lydia, azért én is nézek ki annyira jól mint ő! 

-Csá, mizu?-Kérdezem miközben elindulunk. 

-Hát mostanában Derek szarakodik azzal, hogy meg kell tanulnom irányítani az erőmet, így hát mehetek ma délután is hozzá!-Feleli majd ásít egyet. Elég hülyén fogja szerintem fel ezt a dolgot, én biztosan örülné neki ha vérfarkas lehetnék! Akkor Lydia ezer százalék, hogy a karjaimba hullana én pedig megvédeném mindentől. Nos igen, szép álmok...-Velem jönnél?-Kérdezi kiskutya szemekkel amire nem lehet nemet mondani. Meg otthon amúgy is csak unatkoznék. 

-Persze, bár meg kell mondanom, hogy szerintem Derek engem annyira nem csíp.-Mondom miközben beletúrok a hajamba. Valamiért Derek sosem beszél velem és ha beszél is azt mindig lekezelő stílusban teszi. Fogalmam sincs, hogy mi a problémája velem. 

-Ááá, ő már csak ilyen.-Feleli és legyint egyet.-Amúgy te kit viszel arra a hülye bálra?-A legjobb kérdés a világon! Gratulálok Scott! 

-Magamat.-Felelem egy mosoly kíséretében. 

Az út rohadt hosszú volt Derek házáig és igazán örülök, hogy végre odaértünk. Scott becsönget majd beletúr a hajába. 

-Megyek már!-Kiállt Derek majd nyitódik az ajtó. Amint meglát rögtön komor lesz a tekintete, én csak elmosolyodom.-Ez mit keres itt?-Kérdezi Scottól mintha itt sem lennék. 

-Már bocsánat, de én is hallok és Scott mondta, hogy jöjjek el.-Mondom majd beljebb lépek a lakásban. Mindenhol rendetlenség van és mostanában tisztító szereket sem látott ez a lakás. 

-Chhh, szólhattál volna akkor Scott.-Mondja miközben beljebb jön ő is a lakásba majd becsukja maga után az ajtót. 

-Most már teljesen mindegy mert itt vagyunk. A többiek merre vannak?-Kérdi összeráncolt homlokkal Scott és szét néz a lakásban. 

-Elmentek valamerre, majd jönnek, te, hogy állsz a gyakorlással?

-Hát jól haladok, ugye Stiles?-Mindketten rám néznek én pedig elkezdek bólogatni. Leülök a szoba közepén elhelyezett kanapéra és hátra hajtom a fejemet. Kár volt belemennem, hogy eljöjjek. Látszólag Derek csak azért nem verte még be a képemet mert Scott barátja vagyok. Persze az is igaz, hogy sokszor kibaszott szemtelen vagyok vele. 

-Mondtam, hogy kényelembe helyezheted magadat?-Kérdezi tőlem Derek miközben elém lép. Sötét tekintettel néz rám, szemeiben egy csipetnyi érzelmet sem lehet kivenni. 

-Te egyáltalán érzel valamit?-Kérdezem és amint kimondom a szavakat a számon rögtön meg is bánom. Arca megkeményedik a keze pedig ökölbe szorul. Igen. most már biztos vagyok benne, hogy nem kellett volna ilyet kérdeznem. Egyenesen a szemébe nézek és próbálom állni a tekintetét. Persze eléggé félek, hogy be ver nekem egyet mindjárt, de legalább tűnjön úgy mintha nem félnék. Elkapja a tekintetét és elsétál. 

Lehetséges, hogy most érzékeny pontot érintettem?