Tudsz szeretni? (STEREK)

9. FEJEZET

Még mindig szakad az eső, és ebben a pillanatba gyönyörűnek látom a lehulló esőcseppeket. 

Adam csendesen szuszog álmában a hátsó ülésen miközben már hazafelé tartunk. Őszintén szólva nem fakadok sírva, hogy végre elhagyjuk ezt a várost. Nem tudom, hogy most mi lesz, hogy Derek és én rátámadtunk Allisonra. Attól tartok, hogy megöli Scottot és Emilyt. Ránézek Derekre, semleges arccal bámulja az utat, gondolom ő is valami terven gondolkozik. És mi van ha a klubban vannak a többiek is? Akkor viszont kár volt eljönnünk!

-Hé, Derek!-Szólok neki, hogy elmondjam ami az imént eszembe jutott. Rám emeli a tekintetét.

-Mi az?

-Azon gondolkodtam, hogy hülyeség volt eljönni a városból mert lehet, hogy Allison klubbjában van Scott és Emily is!-Mondom, azért figyelve, hogy ne keltsem fel Adamet a zajongásommal. 

-Allison nem olyan hülye, hogy egy helyre vigyen mindenkit. Nyilvánvalóan valahol elzárva tartja őket. És nme hinném, hogy az a klubb lenne.-Feleli és ezzel a reményemet, hogy megtaláljuk őket el is hessegeti.

-Értem, akkor neked van már valami ötleted?-Kérdezem miközben hátra döntöm a fejemet. Szinte még el sem kezdődött a nap, de már fáradt vagyok. Holnap meg még mehetek iskolába is! Pár napig még igazán eltarthatna az a hétvége...

-Nem, jelenleg nincsen még semmi tervem sem, de most  legfontosabb, hogy Adam biztonságban erőt gyűjtsön és tőle nyilván megtudunk pár dolgot.-Tényleg, Adam eszembe sem jutott. Lehet, hogy tudja hol volt bezárva.  

-Igen igazad van, Adam biztosan tud valamit.-Zárom le a témát. 

__________________________________________________

Ahogy végre beérünk a városba azonnal jobb kedvem lesz. 

-Elvigyelek apádhoz?-Kérdezi Derek felém pillantva. 

-Előszőr vigyük el hozzád Adamet, aztán meg már megoldom a haza utat.-Igazából szeretném már apámat is látni, de valahogy még nem akarok elszakadni Derektől. Már megint faszságogra gondolok! Már miért nem akarnék elszakadni Derektől?! 

-Rendben.-Feleli röviden. Néha annyira el tud veszni a gondolataiban. Ezt már akkor is észrevettem mikor Scottal jártam hozzá. Volt amikor csak lehajtott fejjel állt és nyilvánvalóan agyalt valamin. Persze az istenért sem akarta elmondani ha megkérdeztem min gondolkozik olyan nagyon. Mondjuk azokat a hülyeségeket amikre gondolok mostanában, én sem szívesen osztanám meg vele... 

Utunk rövid volt a házáig. 

-Adam!-Kezdte el keltegetni Derek miközben meglökte a vállát. Adam hirtelen felült ijedt fejjel. 

-Basszus Derek gyengédebben kellett volna felkelteni, a frászt hoztad rá! Nem emlékszel esetleg, hogy eddig egy pszichopata karmai között volt?!-Fakadok ki majd kiszállok az autóból és kinyitom a hátsó ajtót. Adam mivel nem valami nehéz, (kb egy súlycsoportban vagyunk) ezért könnyen kisegítem a kocsiból. 

-És megismerhetjük az új Teréz anyát!-Szól be Derek miközben kipattan a kocsiból és odajön segíteni. Vetek rá egy bosszús pillantást mire maga elé emeli a kezeit védekezésképpen. 

-Jézusom, ti, hogyan lettetek egy "csapat" ez alatt a pár nap alatt?-Kérdi Adam miközben kisöpör egy szőke hajszálat a szeméből. 

-Hosszú sztori...-Feleli Derek majd Adam karját a vállára teszi, hogy úgy tartsa meg. Én is mellé megyek majd a másik karját rá teszem a saját vállamra. Ahogy átfogjuk Adam hátát pont összeér a kezünk. Kis pír jelenik meg az arcomon amit próbálok leplezni azzal, hogy lehajolok. Adam tekintete köztünk cikázik még be nem indulunk.