The locker exchange (magyar fordítás)

4. rész

"Van egy fontos kérdésem." kezdte Adalia. A hangja alig volt hallható az ebédlőben lévő zajoktól, és már megbántam, hogy nem inkább egy csendesebb teremben beszéltünk. Amikor Liam-el várakozóan felnéztünk rá, folytatta. "Ez hogy jön ide?"

Liam vállat vont. "Nem kell, hogy köze legyen. Ez az iskolarendszer. Menj át az órákon. Menj főiskolára. Vége."

Felnyögött és homlokráncolva meredt a befejezetlen házi feladatára. "De nem leszek tudós! Arra sem emlékszem, mi volt múlthéten!"

"Én sem. Bocsi, Ad." próbáltam együtt érezni vele, de Liam-nek igaza volt. Nem tudtunk harcolni bukás nélkül, és a szükségem, hogy sikeres legyek, minthogy lázadó, erősebb volt. "De meg kell. Talán később megváltoztathatjuk a világot."

Elfordította szemét, de továbbra is mormogott valami olyasmit, hogy a "fizika tanárunk egy barom". Egy haldokló mosollyal ránéztem a saját papíromra. Többet csináltam, mint ő, de Liam papírjai be voltak gyűrve a táskájába. Okosabb volt, mint a legtöbb ember akit ismertem, de ezt nem tudtad volna kitalálni első ránézésre. Azt hiszem ez volt az egyik dolog, amit kedveltem benne. Amikor egy kíváncsi pillantást vetettem rá, hátradőlt, a kezeit a fején pihentetve.

"Hé, van egy foci ösztöndíjam. Ameddig nem kapok egyest jó vagyok."

"Akarok egy ösztöndíjat." morogta Adalia, aztán elkeseredetten felsóhajtott. Szeretett drámai lenni. "Miért vagy ilyen jó természettudományban, Lee? Tudsz nekünk segíteni?"

Egyetértően bólintottam és egyszerre ránéztünk könyörgő szemekkel. "Kérlek, Lee?"

Átnézett a vállán, el rólunk. Csukott szemmel rácsapott a tenyerével a fejére. "Mit tettem, hogy a végtelen kínzásotokat érdemeltem?

Adalia áthajolt az asztal felett. Az arca közel volt a fiúéhoz. "Ez egy igent jelent? Segíteni fogsz nekünk?"

Kinyitotta az egyik szemét, aztán mielőtt észrevettem volna, hogy kinyúl, mindkét kezével Adalia szőke haját borzolta. Sikított egyet, ahogy Liam felnevetett, aztán bólintott. "Igen, segítek."

"Nem hiszem el, hogy ezt tetted!" duzzogott. A fiú kettéhúzta a lábait, hogy a székének egy része elérhető legyen Adalia-nak.

"Megcsinálom. Gyere." mondta játékosan, és egy pillanatnyi habozás után leült a lány. "Meg tudnád nézni a naptárom, hogy mikor lesz edzésem? Választhatnánk egynapot a tanulásra."

Megragadta az asztalról a telefonját, a hüvelykujját használva, hogy kinyissa és elkezdett görgetni a napirendje között. Ahogy a hajával játszott, vigyorogva rámnézett. "Hé, az edzésekről beszélve, B, szinte biztos vagyok benne, hogy láttalak ahogy Kyler-t nézed, amikor ma tesire mentem.

Feleltem a szemöldökömet, elakadva. "Mi?"

"Valakinek van egy kiszemeltje." mondta éneklő hangon és Adalia is becsatlakozott.

"Kyler? Oh, ember! Ebben biztos vagyok. Annyira öszzeillenének, és talán képes lenne összefüggő mondatokat alkotni körülötte."

Összehúztam rájuk a szemöldököm a legszigorúbb tekintetemmel, de nem voltam biztos benne, mennyire volt szigorú. Általában Baylor végezte az összes szidást. "Nem is ismerem őt. Emelett más társadalmi körökben vagyunk."

"Csatlakozz az enyémhez akkor."

Halk hangja leállította szívem.

Nem kellett felnéznem, hogy tudjam ki az, Liam és Adalia kifejezése elég magyarázat volt. Ki más, mint Kyler Fellan a székem mögött állt, valószínűleg tűzzel az őrjítőén szép szemeiben. Úgy tűnt az a típus, aki nagyon könnyen szórakozik. Plusz az a hang bárhol felismerhető volt, ahogy minden szó amit mondott vissza hangzott, de nem eléggé ahhoz, hogy kijuttassa a rosszindulatot.