The locker exchange (magyar fordítás)

8. rész

"Szóval az öltözős pasid nem sétáll velünk tesire?" kérdezte Adalia csínytalan hanggal. Alig rejtette el nevetését, ahogy beszélt. "Máris veszekedtek?"

"Istenem." motyogtam a tenyerembe. "Ne megint. Ne ti megint."

"Igen, Ad. Adj egy kis szünetet neki." mondta Lee, meglepve mindkettőnket, ahogy értetlenül néztünk rá. Valódinak tűnt egy pillanatig, mielőtt ajkai nem váltottak egy óriási vigyorrá. "Mert egyértelmű, hogy ő és Kyler fognak egyet venni."

Adalia elkezdett kuncogni, ahogy beléptünk az öltözőbe. És egy búcsú intéssel, Liam folytatta útját a következő órájára. Bár nem lenne meglepetés, ha elhatározná, hogy felugrik az óránkra később, mivel sosem tudott távol maradni a focitól. Vagy Adaliától. 

"De most komolyan." kezdte a legjobb barátom. "Ez fura. Utálsz a pletykák középpontjába lenni, és nem beszéltél tavaly népszerű fiúkkal. Még megvesztegetni is megpróbáltunk. Pénzzel. Szóval, mi történik?"

Sóhajtottam egyet, ahogy levettem a pólóm és kinyitottam a szekrényem, reménykedve, hogy végzek mielőtt Kyler meglátna félmeztelenül. "Őszintén szólva nem tudom. Nem tudom elkerülni.  Megpróbáltam, esküszöm, próbáltam, de ő, nos...Van valami ben--" megálltam a mondat közepén ahogy a szemeim kitágultak pánikban.

Majdnem a legklisébb dolgot mondtam az egész könyvben. Csak van benne valami. 

Mi a fenét csinál velem Kyler?

Ahelyett, hogy befejeztem a mondatot, felnyögtem és riadtam felnéztem, ahogy a szekrény másik oldala kinyílt. Hamarosan ki lettem lökve az útból, ahogy Adalia bedugta a fejét a térbe és izgatottam felkiáltott. "Whoa, te tényleg itt vagy!"

Nem láttam az arcát, de hallottam hangját visszhangozni mellettem. "Személyesen."

Adalia lábujjra állt ahogy jobban bedugta a fejét, aztán visszaállt és kezét a hiányzó falhoz nyomta. "Ez elég menő. Küldtök egymásnak, ilyen, üzeneteket?"

Egy hitetlen pillantást küldtem felé. "Mit mondanék? 'Hello, kösz, hogy az első számú célponttá tettél a lányok körében.'?"

"Hallottam." vágott vissza Kyler, bár nem nagyon láttam. Adalia mosolygott egyett, mielőtt sarkon fordult és a pálya felé lévő ajtó felé sétállt. Hátra fordította fejét a válla felett és egy gyors tisztelgést küldött felém. 

"Találkozzunk kint, ha befejeztétek a beszélgetést." és miután rájöttem mire utal, bólintottam. Kyler még mindig ott állt az ő oldalán, de a teljes magasságában volt és a válla fölött lévő látvány le volt vágva. 

"Kyler." mondtam egy pillanat hezitálás után.

Ezzel lehajolt és találkozott szemeimmel az távolságon keresztül. "Igen?"

Az ujjaim egymással játszottak, ahogy levettem tekintetem róla és érdeklődést találtam a talajban alattunk. "Ismered Paige-t, ugye? A nagyon...energikus lány aki néha veled lóg." gyakorlatilag kapaszkodott belé, mintha élet támogatás lenne, és bár tudtam, hogy élvezi a figyelmet amit ebből kap, nem voltam biztos benne, hogy mit érez iránta.

"Igen, mi van vele?" kérdezte kíváncsian. Nem volt semmi védekezés a hangjában, ami egy jó kezdést jelentett. Nem akartam felidegesíteni az önjelölt-királynőt és a fenséges rosszfiút.

"Ő itt van ebben az órában. És, hát, tetszel neki. És nem szereti a lányokat, akik veled beszélnek. És te beszélsz velem." sóhajtottam és beletúrtam a hajamba. Vette a célzást? "Van ennek valami értelme?"

Bólintott. "Értem."

Épp levegőt akartam venni a megkönnyebbüléstől, amikor hirtelen kitört a játékos vigyora az arcán és a legmagaiztosabb hangjában szólalt meg, amit valaha hallottam tőle. "Azt akarod, hogy megvédjelek."