Van néhány dolog a világon, amit normálisnak tartunk. Rájönni, hogy volt leckéd, de nem csináltad meg normális. Kedvelni egy fiút aki megfordul és rádmosolyog a folyosón normális. Éhesnek lenni negyedik órán is normális.
26 üzenetet kapni ugyanattól az embertől egy óra alatt nem esik bele a "normálisnak tartott dolgok" kategóriájába.
Egy pillanatig bámultam a záróképernyőmre, arra gondolva, hogy lecseréljem-e a számom, amikor egy másik képre változott, pontosabban a legjobb barátnőmre, ahogy egy fagyis tölcsérbe nyomja az arcát.
Igen, ez volt a profilképe a kontaktjaimban és soha nem fogom megbánni.
Elcsúsztattam az ujjam a képernyőn és a fülemhez emeltem a készüléket. Amikor a magas hang a vonal tulsó oladáról elért a fülemhez, távolra tartottam az arcomtól. "Brryynnn."
"Belső hangok." dorgáltam le ahogy átlendítettem a táskám a vállamon. Soha nem haszáltunk a könyveink hetedik órában, de ennek ellenére mindig a táskámban voltak. A tanárt hibáztatnám, ha hát problémák miatt meghalnék harminc évesen.
"De én kinn vagyok. Te nem?" kérdezte meglepett hangon, és átcsúsztam az ajtón, intve annak a pár embernek, aki észrevette, hogy elmegyek.
"Nem, nem vagyok kint. Miért lennék?" válaszoltam. Mostmár össze voltam zavarodva és rájöttem, hogy talán, csak talán, el kellett volna olvasnom az üzeneteit.
"Mert Sterling meghívott minket, hogy nézzük az edzését, azért." informált Adalia, és majdnem átestem a saját lábamon. Bár valaki a folyosón elkapott mielőtt arcra estem volna és köszönömöt tátogtam neki, melőtt tovább haladtak volna előttem.
"Tényleg?" álltam le, megpróbálva felidézni az első órában történteket. Az egyetlen dolog amire emlékeztem, azok a világos zöld szemei és egy fél másodperc múlva felfrissülve éreztem magam. Furcsa volt, mennyire hatott rám...mindenkire. "Mikor?"
"Hatodik órában." folytatta, ahogy eljutottam a szekrényekhez. Ha keresztülmegyek rajtuk, kinn jutok ki a pályánál, ahova bizonyára elindultam. "Több órám van vele, mint neked, emlékszel? Eléggé ideges voltál emiatt, nekem és Liamnek még el is kellett mennünk venni-"
"Igen, igen, emlékszem." vágtam szavába, zavarban voltam magam miatt, és a ténytől, hogy ilyen élénken emlékszik rá. "Pár perc és ott vagyok. Hány ember nézi?" és az emberek alatt lányokra gondoltam. Ájuldozó lányokra.
"Néhány. Csak gyere át ide. Foglaltam magunknak helyet." válaszolt gyorsan, de a szemeim kinyíltak meglepetten. Foglalnia kellett helyeket? Ilyen zsúfolt volt?
"Várj, Ad-" kezdtem, de a vonal villámgyorsan megszakadt.
Egy nyögéssel megfordultam, hogy besétálljak a fényes téglafalhoz, ami a lányok oldalához vezetett az öltözőben. Ösztönösen megálltam a szekrényemnél és mielőtt meg tudtam volna állítani, a kombináció pörgött és kinyitottam az ajtót.
Bár nem tudom mire számítottam, amiért ezt tettem.
Talán Kyler-re?
Egy vigyorgó fiúra, aki nem mutatta meg, mit gondol? Aki mindenre szellemesen válaszolt, nagyobb önbizalommal, mint amit bírtam? A fiúra, akit meg szeretnék ismerni, de sejtelmem sincs róla? Egy idegenre, aki felforgatta az életem?
VOCÊ ESTÁ LENDO
The locker exchange (magyar fordítás)
Ficção Adolescente"Tudod" kezdte elnézve. "Nem kéne itt lennem. Tényleg. És ez az őrületbe kerget. De Brynn..." Levettem a tekintetemet a kezéről és felé néztem, mielőtt folytatta. "Nem tudok távol maradni." Brynn Cadence soha nem számított rá, hogy ne...
