The locker exchange (magyar fordítás)

2. rész

"Szóval megosztod a szekrényed egy nagyon szexi sráccal?" vigyorordott el Adalia, ahogy az első óránk felé vettük az utat. Néhány ember időzött a teremben, ezért halkan beszéltünk tovább. "Szerencsés vagy."

Játékosan megforgattam a szemem a szőke felé, mielőtt leráztam volna a táskámat egy halk puffanással. Amikor leült elém, sóhajtottam. "Ha így nézzük, tényleg nincs vele probléma. De ez Kyler. Nem tudom, mire számítsak, főleg a hírneve miatt."

"Kyler Fellan, a suli játékosa." kezdte Adalia. "Szarkasztikus, okos, elfoglalt, és a legjobb partikat dobja. Az egyedüli, aki rangban előtte áll az Sterling Johnson. Legjobb barátok, de teljesen--"

"Különbözőek. Igen, igen, mintha nem hallotam volna ezerszer, ahogy elmondod ezt a beszédet." mosolyogtam rá, hogy tudja, csak hülyéskedek, de megráncolta a homlokát. Ahogy közel hajolt, levette a hangját. "Most más dolgokról kéne aggódnod, Brynn. Mondjuk a biztonságodról.

"A biztonságomról?" kérdeztem zavarodottan. "Miért?"

Egy elkeseredett nézéssel ajándékozott meg, ahogy visszaesett a székébe. "Most viccelsz?! A gyilkosságok? A hírekben!" sziszegte Ada a fogai között. "Ártatlan embereket ölnek meg a városban, főleg fiatalokat."

Kitágultak a szemeim. "Kik?"

"Senki sem tudja." morogta, és vállant vont. Fényes szemével a padlóra nézett, borzongással. "Elég ijesztő."

"Biztos vagyok benne, hogy minden rendben van, Ad. Plusz, a suli még nem tett figyelmeztetést, vagy bejelentést erről, szóval ez számunkra nem jelent bajt." rátettem a kezem a térdére, egy megnyugtató gesztusként, de a megrémült kifejezést az arán tartotta. "Megvédelek?"

Ennél az utolsó megjegyzésnél felkapta a fejét. Ajkai kissé felfelé fordultak. "Azt hiszem, pont hogy az ellenkezője lesz."

Felnevetett, amikor egyetértően bólintottam. Könnyed hangja megszűnt, amikor a tanár belépett a terembe. Magas testtartással és összezsugorodott szemekkel felcsattant az osztályra. "Csendet kérek."

Adalia még egy pillantást vetett rám, mielőtt visszatért volna a tőlem messze lévő padjához. Volt egy kis csoszogó zaj, ahogy a többiek is ugyanezt tették, mielőtt Mrs. Drella úgy döntött, hogy újra megfordul.

Sarkon fordult, és elég egyértelműen az volt a fejére írva, hogy nem-akarok-itt-lenni. Nem volt egyedül.

A nő minden padsornál megállt, hogy kiadjon papírokat, amiket valőszínűleg senki nem fog megcsinálni holnap reggelig, és amikor egy bizonyos fekete-hajú fiú megfordult, hogy odaadja az enyém, a szívem nem tudott ellenálni udvarias mosolyának.

Igen, úgy igaz. Az egyetlen Sterling Johnson közvetlenül előttem ült mindennap. Mindennap egy laza mosolyt küldött felém, aztán a táblára figyelt, mert okos volt. Jól tanult.

Én nem.

"Jó reggelt!" harangozott mély hangja, mielőtt a tanárra koncentrált volna. Nem válaszoltam, soha nem tettem, de mindig ugyanazt a rutint végrehajtotta, amire én kínosan hozzá voltam szokva.

Sterling-ben volt valami, ami a többi fiúban nem, és ebbe a ténybe sok lány beleegyezett volna.

Volt modora. Udvarias volt. Törődött más emberekkel. Egyszerűen fogalmazva, jó ember volt. Az ilyen fiúkat általában nehéz megtalálni, főleg a mi sulinkban. Szóval olyan arccal és személyiséggel, mint amilyen Sterling-nek volt, majdnem lehetetlen volt nem vonzódni hozzá.

Ezt meg tudtam erősíteni.

Mrs. Drella elkezdte írni a betűket és számokat a fekete filcével. Számok, amikre sosem figyeltem, mivel ez számítástan volt, és sosem fogom használni ezeket iskola után. Mégis kénytelen voltam mindennap jól teljesíteni, még akkor is, ha a szívem és a fejem nem akarta.