Kastély a tükör mögött

Tiszta lappal

-És még ide kérek egy aláírást Katie, és az adásvételi szerződés érvényes is lesz! -mondta nagy mosollyal édesanyám ügyész barátja Jeff és oda nyújtotta a tollat és a papírt.
-Köszönöm szépen Jeff, hogy ennyit segítettél nekem ebben - édesanyám aláírta a lapot és visszaadta Jeffnek.
-Csak természetes, tudom milyen nehéz ez most neked. Nem könnyű ott hagyni mindent és tiszta lappal kezdeni a dolgokat. - mondta együtt érzően Jeff.
-Igen....sajnos nem könnyű helyzet.
Remélem Scarlet megbékél majd a jövőben. - sóhajtozott édesanyám.
-Biztos lehetsz benne! Csak idő kell neki. - biztatta barátját Jeff.
Hát igen, ez a nagy helyzet. A nevem Scarlet Hoplines, és egy átlagos 16 éves lány vagyok. Édesanyámmal most vettünk egy házat Frankfort-ban. Ez egy kisváros, szép vidéki tájjal. Amíg anyukám Jeff bácsival beszélt én a ház előtt lévő nagyobbacska tölgyfa ágán függő hintában ültem, és néztem a frissen vett új házunkat amiben az új életünket fogjuk elkezdeni. Vegyes érzések kavarogtak bennem. Örültem is, de szomorú is voltam egyben. Egyrészt boldog voltam, hogy végre vége a régi életem kínlódásainak. Édesanyámmal és édesapám már nagyon elhidegült egymástól, míg végül valakinek lépnie kellett és ez anyukám volt. Otthagytunk mindent és eljöttünk onnan, amilyen gyorsan csak tudtunk. Másrészt szomorú voltam, hogy ott kellett hagynom a barátaimat. Nagyon fognak hiányozni.
Egyébként nagyon tetszett a ház amit vettünk. Takaros volt, nem túl nagy, de éppen elég kettőnknek. Ha jól emlékszem a leírás alapján két hálószoba, egy nappali, egy konyha, egy fürdő és a tetőtéri padlás tartozik hozzá. Van még egy kis kert veteményessel és virágágyással, ami nekem nagyon tetszett, mivel nagyon szeretem a virágokat és alig vártam, hogy vehessek bele szebbnél szebbeket.
Gondolatmenetemet Jeff bácsi köszönése szakította meg. - Hát akkor minden jót Katie, szia Scarlet. - mondta őszinte mosollyal az arcán.
Leszálltam a hintáról és odaszaladtam anyukám mellé és átöleltem.
-Köszönjük szépen Jeff bácsi! Vigyázz magadra! - mondtam vissza nagy hálával.
Majd Jeff beült a kocsijába és elhajtott, közben vissza integetett a kocsiból.
-Gyere menjünk be, nézzük meg az új házunkat! - mosolygott rám anyukám. Azzal sarkon fordultunk és bementünk a házba.
Már beesteledett, pedig nyár volt, annak is még csak az eleje. A lakásba belépve a nappali tele volt, dobozokkal melyekre egyesével rá volt írva mi-minden van bennük. Leültem a kanapéra és csak bámultam a óriási rendetlenséget. Édesanyám látva a hatalmas dobozokat, nagyot sóhajtott, leült a kanapéra és megtörölte kissé izzadt homlokát, majd rám nézett.
-Szerintem ezt hagyjuk későbbre. Mit szólsz hozzá? - nevetett fel. - Inkább gyere csináljunk valami kaját.
-Jól mondod már éhen halok. - viszonoztam nevetését. - De vajon mit csináljunk vacsira szerinted?
- Nem tudom. Mit szólsz a hagymás tojáshoz? Az nem az egyik kedvenced?
- nézett rám érdeklődve anyukám.
-De azt nagyon szeretem. - feleltem anyukámnak.
-Na akkor hajrá gyerünk kisasszony, segíts nekem szépen. - azzal megütögette a vállam és elindult a konyha felé.
- Persze tudom na! Megyek már. - felálltam a kanapéról és elindultam utána.
A konyhában anya olajat melegített egy serpenyőben, majd vette a hűtőből a tojásokat és elkezdte egyesével feltörni és az edénybe csorgatni. Közben azt az utasítást kaptam hogy vágjak fel néhány hagymát. Nagyon utáltam hagymát pucolni mert mindig csípte a szeme és hiába kértem, hogy cseréljünk, mert ugye az ő szeme bírja a hagymapucolást, olyannyira, hogy még a hagyma kezd el sírni tőle, de hiába. Nagy kínkeservek közepette meghámoztam három hagymát, felvágtam őket és odaadtam anyukámnak. Nem telt bele 20 perc és kész volt a hagymástojás. Most is ugyanolyan jól nézett ki mint szokott.
Vacsora közben beszélgettünk kicsit.
-Holnap melyik részével akarsz kezdeni a pakolásnak? - kérdezte anya.
-Hát nem tudom. Szerintem kipakolom a ruháimat, az viszonylag hamar meglesz. - gondoltam, de aztán ráeszméltem, hogy a hat doboznyi ruha kipakolása mégsem lesz annyira egyszerű.
-Jól van. Akkor ruhát fogunk pakolni. Ezt megbeszéltük.
Vacsora után elmentünk fürödni, fogat mosni, majd felhúztuk az ágyneműt és egy jó éjt puszival elköszöntünk egymástól.
Nagyon furcsa volt az új szobámban aludni. Nem is igazán azzal volt bajom, hogy más helyen alszom, hanem, hogy a tapéta színe nem tetszett, mert rózsaszín helyett bordó volt.
A kis ablakon ami a szobába volt a hold fénye beszűrődött ami miatt kissé nehezen aludtam el, de nem is volt baj, mert legalább tudtam gondolkodni, de nem sokra jutottam, úgyhogy behunytam a szemem és elaludtam.