Kastély a tükör mögött

A rejtélyes holmi

-Hahóóó! Keljen már fel kisasszony! Tudod te mennyi az idő? -hirtelen felkapom a fejem és anyukám arca köszön vissza.
-M-Micsoda? Mi van? Miért? Hány óra van? -kérdezem vadul vissza.
Felveszem a telefonom a földről és bekapcsolom, hogy megnézzem mennyi az idő.
Tíz óra. Hát igen egy kicsikét elaludtam. Elfelejtettem, hogy hétvégére nincs beállítva ébresztő. Nagy nehezen kimászok az ágyból és elindulok a konyha felé. Miután belépek a helységbe, látom, hogy anyukám már nagyban eszi a lekváros kenyerét, és őt nézve megfogalmazódik bennem egy kérdés.
-Van itthon tej? - kérdezem.
-Igen még ki sincs bontva. Ott van a hűtő ajtaján - mutatja, ujját a nagy fehér masinára szegezve - Mire kell neked? - érdeklődik
-Úgy döntöttem, hogy müzlit fogok reggelizni. Ugye van? Ha jól emlékszem hoztunk a boltból -  bizonytalanság cseng a hangomban.
-Persze ott van a felső szekrénybe. A kedvencedet vettem - nyugtat meg anyukám.
Kiveszem a tejet, felbontom, majd előveszek egy tálat a szekrényből és majdnem csordultig öntöm tejjel, aztán rakok bele egy jó adag csokis müzlit. Leülők az asztalhoz, hogy hozzá lássak az elfogyasztásához.
Már majdnem megettem az egészet mikor anya hozzám fordul.
-Na akkor ebéd után készen állsz a kincskereséshez?
-Persze! Hátha találunk egy láda aranyat! - mondom kuncogva.
-Úgy legyen kincsem! - válaszol vissza egy mosollyal édesanyám.
"Reggeli" után a fürdő felé veszem az irányt egy kiadós arc és fogmosáshoz, majd a szobámba lépve, a ruhásszekrényhez állva próbálok egy régebbi ruhát találni amit nem sajnálok, ha összekenem, miközben a padláson fogunk keresgélni. Végre ráakadok arra a terepmintás kantáros nadrágra, amiben régebben is a kertben segítettem anyának. Hát, mit ne mondjak tényleg elég elnyűtt már. Számtalan sárfolt, lyuk és vágás díszeleg rajta, de amire most kelleni fog arra pont jó lesz. Délelőtt van még, leülők kicsit a tévé elé, anya pedig a konyhában csinálja szorgosan az ebédet. Nagyon finomra sikerült a sült csirkeszárnyak és a hozzá köretként tálal krumplipürét. Kicsit még sokat is ettem belőle, megfájdult a hasam tőle. Nem szóltam róla anyunak, mert úgy gondoltam hamar el fog múlni. Szerencsére igazam is lett. Délután kettő múlt, mikor a televízió előtt való hanyatlásomat anyám hangja zavarja meg. 

-Na készen állsz? Mehetünk kincskeresésre? - kérdezi izgatottan - Hmm csak öltözz át szerintem, ha van olyan ruhád ami kicsit használtabb.

-Ahaa, persze menjünk. - válaszolom kicsit közönyösen - Már találtam ruhát. A régi kertésznadrágom tökéletes lesz. Gyorsan átöltözöm és felmegyünk a padlásra, ami a szobámhoz legközelebbi sarok felől nyílik. Egy hosszú zsineget kell meghúzni, hogy a létrasor leemelkedjen és út nyíljon a tetőtérhez. Mikor felértünk nagyon megcsapott a dohos levegő, és elég sötét is van mint észlelem. A kis lámpát, ami nagyjából középen függött, bekapcsolva valamennyivel világosabb lett a helységben. Minden csupa por. Vastagon fed mindent, amit csak találni lehet. Nem sok minden van fent, néhány öreg láda, pár fogasra akasztott régi rongy és sohasem használt selejtes holmik. 

-Hűha és hol akarod kezdeni? - érdeklődöm anyukámnál

-Hát én megnézem szerintem ezek a háztartási eszközöket, hátha valamelyik működik még. Te pedig menj hátra a ládákhoz és nézz beléjük, lehet, hogy egy lány holmija van bennük - adja az utasítássorozatot anya. Én pedig így is teszek. Hátra indulok a vaskos dobozokhoz és kutatgatni kezdek köztük. A keresgélés közepette valami furcsa érzés csapott meg. Oldalra nézek és egy nagy, teljes egészében letakart tárgy áll mellettem. Mivel lány vagyok tudom, hogy egy jókora méretű tükör hever ott. Csak az egyik sarka kandikál ki az őt leplező hatalmas lepedő alól. Egy sárkány fut végig azon a részen amit látok. Lassan odalépek hozzá, hogy óvatosan levegyem róla a takarót. Éppen csak hozzáérek, mire valami furcsa, sejtelmes hang meghátrálásra kényszerít. Olyan mint, valami bagoly suhogása. Ezek után inkább nem piszkáltam, csak csendben pakolászok tovább. Nagyjából másfél óra telik el, és végzünk a pakolással.

-Nos te hogy jártál? Találtál valami használhatót? - fordul hozzám anya.

-Neeeem mondhatnám - rázom a fejem - És te?

-Hát akkor mindegy. Én sem jártam sokkal jobban - sóhajt nagyot anyu.
Az este ugyanúgy telik el mint szokott.
Vacsorázunk, majd megnézzük a híreket, és rájövök, hogy a macskák még mindig csak egy irányba tudnak közlekedni a fákon.
A fürdés és fogmosás közben a fejemben a letakart tárgy képe lebegett. A jó éjszakát puszik következtek, aztán mindketten elvonulunk a saját szobánkba aludni.
Minden rendben zajlik amíg éjjel olyan egy óra felé fel nem kelek.
Valami nem hagy nyugodni, majd észreveszem, hogy halk suhogások hallatszódnak a padlás felől. Csendben kisétálok a nappaliba, ahhoz a sarokhoz ahonnan a tetőtér nyílik. Édesanyám még alszik, én pedig halkan leeresztem a létrát és felmászok. Felkapcsolom a lámpát és bár kissé homályosan látok a hirtelen fény miatt, tisztán hallom, hogy a hangok a letakart tükör felől jönnek.
Odalépek, és bár kicsit félek egy határozott mozdulattal lerántom róla a leplet ami elrejtette.
Nagyon meglep a látvány, mert egy igen szép tükör látványa tárul fel előttem.
Körben végig rombuszok, a sarkokon pedig egy-egy sárkány díszeleg. Az üvege kissé piszkos, de azért látom magam benne. A Hold fénye visszatükröződik benne és lassan halványulni kezd a saját arcképem. Helyette egy kastély alakja bontakozik ki rajta. Meg akarom érinteni és ahogy hozzáérek az üvegfelülethez az vibrálni kezd, mintha csak víz lenne ott.
Észre sem veszem, de hirtelen mintha valaki hátulról meglökött volna, és egyenesen, szó szerint beleesek a tükörbe.
Sikoltok, de mintha nem lenne hangom, körülöttem fények szaladgálnak jobbra-balra, és forog velem a világ.
Mikor abbamaradt a kavargás, érezem, hogy a földön fekszem. Kinyitom a szemem és óvatosan felállok. Belém hasít a felismerés, hogy valami nincs rendben.