Kastély a tükör mögött

Árderiál városa

Egy ideig még gyalogoltunk, a lábam pedig már nem is fájt annyira, mivel már szinte Ő vitt engem nem is támaszkodtam. Nagy ballagásunk közepette, egyszer csak megszólalt.

-Bocsánat, eszembe jutott, hogy még be sem mutatkoztam. Az én nevem Leaf, örvendek a szerencsének - azzal meghajolt előttem, ami egy kicsit zavarba ejtett.
-Szia ömm..... Én Scarlet vagyok, én is örülök a találkozásnak
-Nagyon szép neved van. Egyébként, honnan jöttél? - kérdezte érdeklődve.
-Hmmm...Hát Frankfort-ból - válaszoltam kissé zavarodottan.
-Értem. Hát ilyen nevű városról még nem hallottam. - mondta elgondolkodva - És melyik birodalomból származol?
-Birodalom? Mármint országra gondolsz? Mert akkor Amerika - fordultam felé.
-Amerika? Ezt a helyet sem ismerem. Biztos valamelyik Dél Birodalmi város. - mondta az ég felé nézve.
-Miért te hol laksz? Valahol a környéken?
-Igen én a Nyugati Birodalom második legnagyobb városában lakom Árderiálban. - válaszolta nagy büszkén.
-Na hát én meg ilyen nevű várost nem ismerek. - vágtam rá kuncogva.
-Nem? Pedig nagyon híres város, az egyszer biztos.
-Nem tudom elégszer megköszönni a segítségedet.
-Á hagyd csak örülök, hogy ép bőrrel megúsztad. - mosolygott.

Ezek után még mentünk egy darabig, majd egy idő után ritkulni kezdtek a fák, és hamarosan egy torony tetejét láttam a lombok fölött magasodni, aztán egy hatalmas város látványa tárult a szemem elé. Csak tátottam a számat. A város közepén egy óriási torony állt, körülötte szökőkutak lövellték a vizet a magasba. A széleken   egy-egy vonalba házak sorakoztak, a város legvégén egy irdatlan nagy fa tövében volt a főépület.
-Na, hogy tetszik? Ez itt Árderiál - tárta ki karját Leaf
-Hűha! - mást nem is tudtam mondani.
-Ugye milyen lenyűgöző!
-Hát igen valóban meseszép hely.
-Gyere, menjünk a gyógyítóhoz. Ott van a domboldalt egy lépcső, ami biztonságosan le lehet menni a városba - finoman lesegített és elindultunk a főtéren.

Nem sokkal később egy háznál álltunk meg, aminél Leaf bekopogott. Pár pillanat múlva egy idős néni nyitott ajtót, és kedvesen Leafre mosolygott.
-Á Leaf kedvesem, örülök, hogy látlak. Mi járatban vagy errefelé? És ki a kis barátod? - érdeklődött a néni.
-Szia Ivou. A segítségedet szeretném kérni. Ezt a lányt az erdőben megtámadta egy welbár és megsérült.
-Jaj! Értem akkor hát lépjetek beljebb, üljetek csak le. Kértek valami üdítőt? - kérdezte Ivou.
-Én nem kérek semmit köszönöm - utasította vissza az ajánlatot Leaf - És te kérsz valamit Scarlet?
-Ha lehet, egy pohár víz jól esne.
-Rendben hozok neked egy pillanat, drága. - majd kisétált az egyik ajtón.
-Megyek veled segítek. Egy perc és itt vagyok Scarlet - és követte Leaf a nénit.

Az öreg Ivou háza nagyon otthonos volt. A falakon festmények díszelegtek, az egyik fal előtt egy üveg vitrin volt, amiben furcsa tárgyak voltak szépen elrendezve. Az asztallal szemközt a kandallóban parázslott egy kis fa.
Pár perc múlva Leaf és Ivou is visszajött a szobába. Leaf kezében egy pohárral amiben víz volt, majd odanyújtotta nekem.
-Tessék. Igazi kristálytiszta forrásvíz.
-Köszönöm szépen!
Ivounál egy mozsár, víz és egy zsákocska volt. Az egyik széket elém rakva ráült.
-Mutasd a sebed, hol fáj? - kérdezte kedvesen.
-Itt van a lábamon - felhúztam a pizsama nadrág szárát, hogy megmutassam a horzsolást.
-Igen látom. Szerencsére nem komolyan, csak egy kis karcolás - a zsákból néhány kis levelet vett élő majd vizet öntött rájuk és elkezdte összemorzsolni a tálban - A biztonság kedvéért teszek rá egy kis záporvirág levelet, ez majd segít gyorsabban begyógyítani. Jaj Leaf nem hoztam kötszert. Bent van a szobámba, hoznál ha megkérlek?
-Persze Ivou máris - azzal kifutott a helységből.
Kettesben maradtam a nénivel, aki tudakolóan nézett rám, majd el is kezdtünk beszélgetni.
-Nem idevalósi vagy igaz?
-Nem, és igazából nem is tudom, hogy hogyan kerültem ide - mondtam kissé bánatosan.
-Értem, gondoltam a ruhádból és a kinézetedből ítélve.
-És mondja kérem, hol is vagyok pontosan? - érdeklődtem
-Most jelenleg Holdfölde erdei birodalmának nyugati részén vagy Árderiál városában - felelte a néni.
-Holdfölde? Akkor most nem is a Földön vagyok?
-Föld? Nem drága ez itt Holdfölde. Nem ismerek olyan vidékét amit Földnek hívnának? - válaszolta elgondolkodva Ivou.
-Jézusom! Akkor most, hogy fogok haza kerülni? - rémület költözött a hangomba - Én egyszer csak abban az erdőben kerültem.
-Ne aggódj. Kitalálunk valamit - nyugtatott meg Ivou - Nem emlékszel valami különösre mielőtt az erdőbe találtad magad?
-Hát... Otthon voltam a házunk padlásán és egy tükör előtt álltam, majd hirtelen mintha beleestem volna és bumm idekerültem, ennyire emlékszem nagyjából.
-Egy tükör? Hmmm... Na jól van, bekötöztem a sebed és holnap elviszünk a könyvtárba. Azt hiszem tudok neked magyarázattal szolgálni.

Abban a pillanatban, mikor Ivou befejezte a mondanivalóját, Leaf visszatért a kötszerrel, majd Ivou el is látta a sebet. A Nap már időközben majdnem teljesen eltűnt a horizontról, én pedig elfáradtam. Ivou felkísért egy szobába, Leaf pedig hazament.
-Jó éjt Scarlet, remélem kényelmesen fogsz aludni, elég rég nem használtam már ezt a szobát - mondta kicsit zavartan.
-Semmi baj, jól lesz, köszönöm a kedvességét - válaszoltam mosolyogva.
Elég nehezen aludtam el aznap este. A szobában egy kis ablakon ugyanúgy beszűrődött a hold fénye, mint otthon, mégsem volt ugyan olyan.
Sírni akartam, reménykedtem, hogy holnap Ivou tényleg tud választ adni, hogy miért történt az ami.
Végül a fáradtság miatt abbahagytam a gondolkodást és lehunytam a szemem, és álomba szenderültem.