Állαтι Öѕzтöɴöĸ 2. - A ĸαlαɴd ғolyтαтódιĸ [Beғejezeтт]

41. rész

Segítek!

- Na akkor miről is lenne szó? - kérdezte kíváncsian Sara.

Jeleztük nekik, hogy foglaljanak helyet, majd elmeséltem az egész történetet az elejétől a végéig. No meg persze Victor ötletét is. Most már csak az a kérdés, hogy Sara és Alex mit szól ehez:

- ..... - Sara meglepett és értetlen tekintettel nézett rám, nem tudott mit mondani - Ez... Ez...

- Meglepett? Kiborított? Furcsa? - próbálta Alex befejezni Sara mondatát, de nem sikerült neki.

- Nem Alex! Ez borzalmas! - jelenti ki a szőke barátnőm, majd rám és Scott-ra nézett.

- Nyugodj meg Sara. Nincs olyan nagy gond. - de furcsa volt ezt kimondani, mert tudom, hogy nagy a gond. Vagy legalább is, van gond.

- Én teljesen nyugodt vagyok! - emeli fel Sara kissé a hangját - De, hogy tudtatok ennyi hónapon át titkolózni előttünk? Van még más valami is amit el titkoltok?!

- Ami azt illeti... - nézek le a földre - Van egy féltestvérem. - jelentem ki sóhajtva.

- Oh... Remek. Még valami esetleg?

- Nincs.

Kínos csend telepszik a társaság köre, Victor meg csak nézi a történéseket.

- Sajnálom Sara. - jelentem ki.

- Én is. - sóhajtja.

Sara arcán újból megcsillant az a bizonyos mosoly, ami jelzi, hogy tényleg semmi baj. Alex-et nem különösebben érdekelte a dolog, csak hallgatta a beszélgetést. Mellesleg ő tudott a féltestvéremről. Számára ez nem volt meglepő. De remélem nem közli ezt a kis információt
Sara-val, mert akkor újból eltűnik a ragyogás az arcáról.

- És azt akarjátok, hogy én kémkedjek a Red... micsoda után?

- Red Veil. - szólal meg Scott.

- Természetesen nem Sara. Ha nem akarod, akkor nem kell semmit sem tenned. Ez csak egy felvetés volt. Csak mi nem mehetünk vissza, mert egyből rájönnének...

- És egyből ránk gondoltatok?

- Hát igazából a... - kezdek bele a mondatba, hogy elmondjam, hogy a telefon adta ezt a felvetést, de Sara közbe vágott:

- Elvállalom. - jelenti ki határozottan Sara.

Mindenki kikerekedett szemekkel nézett a törékeny szőke lányra, aki az imént jelentette ki, hogy segít nekünk.

- Én is segítek. - jelentette ki Alex is.

- Biztosak vagytok ebben? - kérdezte Scott, aki kicsit meglepődött.

- Igen. - válaszolták egyszerre.

- Ez ki van zárva! - szolok közbe a már készülődő tervbe - Nem akarom, hogy kockáztasd az életedet miattam!

- Helen, nyugodj meg. Ezt már eldöntöttem. Nem tehetsz semmit. Elhatároztam magam. - válaszolta Sara komolyan.

- De...

- Helen... - szólt halkan Sara - Önként vállalom. Nem te kényszerítesz...

- Tudom, de...

- Helen. - szólt közbe már Scott is.

Körbenéztem a körülöttem lévőkre. Minden szempár rám szegeződött, én pedig nyugtalanul néztem össze-vissza. Végül sóhajtottam egyet, és enyhén bólintottam.

- Felkészítünk mindenre titeket... - jelentette ki Scott pár perccel később, mire Sara és Alex magabiztosan bólintott.

***
1 hónappal később

- Készen állsz? - kérdeztem aggódóan Sara-tól.

- Igen. - válaszolja, majd hallom ahogyan vesz egy mély levegőt és kifújja...

***

Mindent elmagyaráztunk Sara-nak. Főképpen Scott, mert én nem voltam arra képes, hogy...

- Helen? Minden rendben? - kérdezte Sara, miközben egy asztalt álltunk körbe, rajta pedig a Red Veil bázis térképét vizsgáltuk.

- Igen, persze! - térek magamhoz, mert egy kicsit elbambultam - Folytassuk!

Minden lépést megterveztünk. Semmit sem hagytunk átbeszéletlenül. Sara pontosan tudja, hogy mit kell tenni bizonyos helyzetekben, ha véletlenül eltérnénk a tervtől: rögtönözni. A helyzet kiszámíthatatlanná válhat pár röpke pillanaton belül is...

Sara-t óvatos szálakon elvezettük a szervezet fejéhez, Dave-hez. Hogy hogyan? Sara "véletlenül" találkozott a féltestvéremmel Lucy-vel. Bár mondjuk Lucy-nek furcsa lehetett Sara hirtelen közeledése, de végül nem utasította el, és barátok lettek olyan szinten, hogy Lucy meghívta magukhoz. Onnantól meg már sejthetitek. Dave-nek feltűnt Sara határozottsága és rejtélyessége, és a terv első szakasza ezennel kezdetét vette...

***

Sara szemszög:

Lucy-nél vagyok. Elég nehéz betartani azokat a testbeszédeket amiket Helen-ék tanácsoltak, illetve, megszabtak. Mindenesetre jól alakulnak a dolgok, és nem gyanakodnak semmire. Bár mondjuk ha valami nem stimmelne, akkor azonnal értesítést kapnék róla a fülemen keresztül, ugyanis itt vannak velem. Pontosabban rádiókapcsolatban vagyok velük, amit Alex sikeresen megoldott.

- Tessék Sara a narancsleved! - nyújtotta felém az új barátnőm a poharat.

- Köszi! - vágom rá, majd lassan a pohárért nyúlok, de felfigyelek egy srácra, amint a falnak támaszkodva bámul minket, és nem szól semmit. Csak néz, és néz. Miután levettem róla a tekintettem, pillantásomat újból Lucy felé fordítottam, aki közben leült mellém.

- Na és mit csinálunk holnap? - kérdezte kíváncsian.

- Őszintén szólva fogalmam sincs. Mihez lenne kedved? - kérdeztem vissza mert igazából jó fej Lucy, csak nem szeretném, hogy a küldetésem célt veszítsen.

- Hm... - gondolkozik el - Mi lenne ha lemennék moziba?

- Okés! - vágom rá mielőtt gondolkoztam volna, és miután ezek a szavak elhagyták a számat leesett, hogy tulajdonképpen mibe is mentem bele. Végül is egy kis szórakozás nem árthat, és így talán kevésbé lesz gyanús a dolog. De nem szabad ezen ennyit rágódnom, mert már láttam magam előtt ahogyan az agyhullámaim kivetítik a gondolataimat, és olyan, mintha Dave azért figyelne ennyire. Olyan mintha... próbálna olvasni a rólam. Kezd a hideg futkosni a hátamon, mikor belegondolok, hogy ki is az a Dave, és hogy mit tett ő és a szervezete. De higgadtnak és határozottnak kell maradnom. Hirtelen Dave leült közénk:

- Szia. - köszönt egyhangúan. Fél szemmel láttam, ahogyan Lucy körbeforgatta a szemeit, és láttam hogy hirtelen feláll és odébb megy. Vajon miért tette? Miért hagyott itt vele?

- Szia. - köszönök vissza én is olyan közönyösen, majd mikor felállok, hogy Lucy után menjek, hirtelen Dave megragadja a karomat és nem enged el. Már majdnem felszisszentem, de visszafogtam magam. Dave erősen szorította a csuklómat. Semleges tekintettel néztük egymást, majd Dave arcán enyhe mosoly csillant fel:

- Miért nem akarsz kiszabadulni? - kérdezi érdeklődően.

- És te meg miért tartasz fogva? - kérdeztem vissza a szabálynak megfelelően.

- Hm. - Dave hirtelen elengedi a kezemet, majd feláll és elém lép. Újból elmélyültünk egymás tekintetében...