Állαтι Öѕzтöɴöĸ 2. - A ĸαlαɴd ғolyтαтódιĸ [Beғejezeтт]

24. rész

Lelkiállapot

Még mindig zuhogott az eső. Talán fel kellene kelnem a földről. Jó lenne... Összeszedtem a maradék erőmet, majd lábra álltam. Megráztam egy kissé a fejemet, mert egy kicsit megszédültem. Pislogtam párat, majd menedéket kerestem az eső elől. Végül az utca másik oldalában lévő fedett buszmegállóba álltam be. Az esőt bámulva gondolkoztam. Mi tévő legyek? Hirtelen ugrottam egyet, mert az éppen jövő busz, felcsapta az esővizet rám, sikeresen eltalálva: elbambultam. Végül is lényegtelen, mert úgyis vizes voltam... - dünnyögtem magamban - De ez most a legkisebb problémám. Megráztam a lábaimat, hogy a felesleges vizet eltávolítsam. Gondoltam egyet, és felszálltam a buszra, ami éppen előttem állt. A buszsofőr vetett néhány megvető pillantást rám, miközben vettem egy jegyet, gondolom azért, mert rengeteg vizet és sarat felhoztam a buszra. Hát ilyen mikor a fagyi visszanyal. - mondtam magamban, majd a jegyemmel együtt elindultam lassan, hogy helyet foglaljak valahol. A busz középtáján megpillantok egy ismerős szőke hajú lányt: Sara-t. Már annyira figyeltem, hogy felfigyelt rám, és intett nekem. Oda vánszorogtam, majd Sara elvette a táskáját magamellöl, hogy le tudjak ülni mellé. Sara, mint mindig, ilyen időben is ízlésesen volt felöltözve, pedig az időjárás most korlátozta a ruhatárát.

- Szia Sara. Csinos vagy mint mindig!

- Szia! Köszi! Bár elég nehéz volt, mert az időjárás korlátozta a ruhatáramat. - mondta mosolyogva.

Ekkor kicsit elmosolyodtam. Pont erre gondoltam az előbb. Hiányzott Sara mosolya. Ez az őszinte, boldog, felszabadult mosoly, melyre csak kevés ember képes. Ilyen Sara is. Ő eltudja velem felejtetni pár pillanatra a gondjaimat. Csak elég azokba az égszín kék, csillogó szemekbe nézni.

- Na és hova lesz az út? - kérdezte Sara érdeklődve.

Na ebbe most beletrafált. Igazából nem tudom, hogy hova vagy hogy merre megyek. Nem tudok én már semmit... De mit válaszoljak?

- Am... Csak a belvárosba.

- Ah, értem.

- És te? - kérdeztem, mielőtt megkérdezte volna, hogy a belvároson belül hova.

- Én a NewFashion-ba megyek, adódott egy kis probléma az egyik ruhánál.

- Értem. Biztosan megoldod! - nyugtattam Sara-t.

- Hát remélem. - sóhajtott.

A NewFashion is a belvárosban található, szóval Sara-val együtt szálltam le a buszról. Az eső szerencsére már elállt, így nem kellett aggódnunk, hogy elázunk.

- És most merre mész? - kérdezte Sara.

- Hát... - gondolkoztam el - Tudod mit? Veled megyek. Még úgysem jártam a NewFashion-nál.

- Oh, ez meglepett! Helen Bowman aki nem nagyon rajong a divatért, pont el akar menni a központjába? - nevetett Sara.

- Igen - húztam el a szót bizonytalanul.

- Hát ez remek! Annyi mindent kell megmutatnom! - ugrott a nyakamba Sara, majd átkarolta a kezem, és elindultunk. Talán el kéne mondanom mindent Sara-nak. De ki tudja vajon, hogy hatna a ragyogó örömére az én szomorúságom? Biztosan meghallgatna engem Sara, és tanácsot is adna... De nem bírok róla beszélni. Erőt kell vennem magamon. El kell mondanom valakinek. És az a valaki az Sara. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtam a fejemben, mikor Sara hirtelen felkiáltott:

- Itt volnánk!