1.

34 4 0
                                    


Épp hogy megszólalt az ébresztőm reflexből kinyomtam. Aztán anyám kezdett el ordítani, hogy kelljek már fel.
-Megyek már! - kiabáltam rekedtes hangon. Kitápászkodtam az ágyból és imbolyogva a fürdő felé vettem az irányt. Útközben magamhoz vettem a ruháimat és egyéb szükséges dolgokat, majd bevágódva a fürdőbe gyorsan elkészültem. Egy kis szemceruza, szempillaspirál és készen is voltam. Leszaladtam a lépcsőn és a vállamra kaptam a táskámat.
- Az uzsonnádat itt ne hagyd! - fordult felém anya és a kezembe nyomta a papírzacskóba csomagolt rettenetet.
- Köszönöm - motyogtam és sietősen nyomtam egy puszit az arcára. - Majd jövök! - léptem ki az ajtón és csak akkor eszméltem fel, hogy nem vettem fel kabátot. Úgyhogy gyorsan vissza is fordultam.
- Gyors volt - jegyezte meg anya hanyagul a kezembe nyomva a kabátomat. Felvettem és ismét elköszöntem, majd siettem kifelé.
- Shara! - kiáltott rám Anna, a legjobb barátnőm. Kicsit csapzott volt a futástól. Elvigyorodtam és köszönés nélkül kérdeztem.
- Siettél, Ann?
- Miből gondolod? - nézett rám furán, majd követte a tekintetem és a fejéhez kapott. - Nemár! Vagy egy órán keresztül vasaltam!
- Sajnálom - próbáltam visszafogni a nevetést.
- Ha-ha! Örülj, hogy egyenes hajad van és nem kell vele szenvedned!
- Én örülök - vontam meg a vállam mosolyogva.

A suliba beérve unottan néztem körbe a folyosón. Mindenki ott beszélgetett, a falat és a szekrényeket támasztva.
- Hé, seggfej! - hallottam Anna kiáltását az egyik szekrény felől. Úgytűnik miközben én bambultam, Ő megint az öccse védelmére kelt, akit rendszeresen vernek a suliban. Odarohantam, hogy Annat támogassam. - Zsírarc, mi lenne ha leszállnál az öcsémről?
- Ó, nézd már Tonyka, a ribi nővérednek kell megvédenie téged?! Hát nem szégyen ez? - rángatta a 15 éves srác pólóját.
- Engedd el! - rivallt rá Anna a nagydarab 12-esre. A röpke 161 cm-vel Ann, nekiállt a közel 185 magas focistának. Jók voltak az arányok, nem? 

De szerencsénkre, félbeszakították a helyzetet. Az igazgató lépett oda hozzánk, és nagy boldogan kezdett a sráccal beszélgetni, mintha mi ott se lennénk. Persze az igazgató jelenlétben Tony megszabadult a 12-es szorításától, és levegő után kapkodva bújt mögénk.
Az igazgató úr elvezette a srácot (mint kiderült Eric) és nagy gesztikulálással dícsérte őt. Mi pedig ottmaradtunk a remegő kilencedikessel. Karba tett kézzel néztem Ericék után és összevont szemöldökkel a tanárok hanyagságát. Tony megigazította szemüvegét, gyűrött pólóját és hálásan meredt a nővérére. 
- Kössz Bell! - vakargatta a homlokát és szem forgatva tekintett át a vállunk között. - Megint.
- Sosem fog békén hagyni - sóhajt Anna. - De ne hívj így a suliban, mert legközelebb nem védelek meg. Vagy esetleg én magam gondoskodom a a lila foltjaidról!
- Jól van - forgatja a szemét a 9-es és kikerülve minket elsietett a terméhez.

Később, a teremben ültem Ann társaságát "élvezve". Ő zenét hallgatott én pedig átnéztem a tananyagot, míg a tanár be nem ért.
- Sziasztok gyerekek, vegyétek elő a könyvet és nyissátok ki a 35. oldalon. Kezdjétek el csendben, egyedül a 4-es feladatot - adta ki a feladatot Mrs. Szigor, majd megállapodott a tekintete Annán, aki még mindig zenét hallgatott, de úgy, hogy a fülhallgató ellenére is hallatszott az amit hallgatott. Talán valami Panic! at the Disco ment, mert olyankor, ha azt hallgat megszűnik számára a külvilág, csak ő marad, a zene és a rage game amivel épp játszik. Mondjuk ez igaz körülbelül minden zenére és játékra. 
A tanárnő dühösen közelített felénk átszelve a csöndet, ami letelepedett a jelenlétében. Próbáltam Annat kizökkenteni, de sehogy nem sikerült magamra vonnom a figyelmét. Viszont még annál is több szempár szegeződött rá, és a nemtörődöm stílusára a tanárral szemben. Legalábbis a tanár tuti ezt hitte. 

- Annabelle Cook - csapott a tanárnő az asztalra. Összerezzentem, de Ann is. És máris a tanárra szegezte tekintetét. - Mit képzel, mit csinál maga? Hogy merészeli ...
- E-elnézést, én csak ... nem hallottam hogy be tetszett jönni. Tudja a fülhallgató - mutatott az immár a kezében tartott eszközre. A tanárnak csak ennyi kellett, kihúzta magát és kimért hangon csak ennyit felelt.
- Ezzel nyert magának egy kiadós büntetést iskola után Miss. Cook - a Cook-ot még tele is nyomta gúnnyal. Ezt nem hagyhattam, annak ellenére, hogy én minél inkább kerülöm a konfliktust másokkal, pláne tanárral.
- De kérem, tanárnő, nem tehet róla, hogy ...
- Ön is Miss. Parks! Óra után jöhetnek a céduláikért - mondta idegesen, majd visszasétált a pódiumra. - És most kérem folytassuk az órát! - tapsolt kettőt. És újra mindenki rá figyelt.
- Szívás - suttogta Matt, az egyik focista. 
- Matthew, csatlakozni szeretne a lányokhoz? - kérdezte a tanár háttal az osztálynak. Matt ránk nézett, mintha gondolkodna, majd elvigyorodott.
- Igen tanárnő - mondta pimasz vigyorral az arcán, amivel a lányokat szokta megbolondítani, és közben engem méregetett.
- Óra után, Mr. Ross!

Átlagosan problémás [SZÜNETEL]Où les histoires vivent. Découvrez maintenant